A kokacserje (Erythroxylum, Erythroxylon) a kétszikűek osztályán belül a kokacserje- vagy vörösfafélék (Erythroxylaceae) családjába sorolt nemzetség.

A közönséges és a columbiai kokacserjét a levelükben található alkaloidokért (főként kokain) ősidők óta termesztik. Mindkettő Dél-Amerikában őshonos, fő termesztőkörzetük a perui Andok és Bolívia. Más trópusi területeken (Indonézia, Srí Lanka) is termesztik szigorú törvényi ellenőrzés mellett. A kb. 0,25-2,25% alkaloidot tartalmazó leveleket évente 3-4-szer szedik, rögtön szárítják.

A kóladió a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó faj.

A Cola vera és Cola acuminata fa Afrika nyugati és középső részén honos. Nyugat-Afrikában, Madagaszkár szigetén, továbbá Mexikóban és Kolumbiában termesztik. Európában már az 1500-as évek végén ismerték, de 1885 óta lett közismertté. A trópusokon termő fa, így másutt csupán üvegházakban fordul elő.

Az örökzöld fák magassága eléri a 6-10 métert, nagyméretű levelei hosszúkás tojásdad alakúak.

A kakaó vagy kakaófa (Theobroma) a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának nemzetsége. Gyümölcse, a kakaóbab fontos élelmiszeripari alapanyag: ez a kakaóvaj, a kakaópor és a csokoládé alapanyaga.

Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.

A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra.

A magyal nemzetség (Ilex) közt lombhullató és örökzöld növények is előfordulnak. Közel 30 faja él hazánkban. A közismert közönséges magyal számos kerti változata ismert díszcserje.

Közönséges magyal

A legközismertebb a magyalfélék családjába (Aquifoliaceae) tartozó közönséges magyal (Ilex aquifolium) lassú növekedésű kúp alakú cserjefa. Észak Amerikában, Dél Európában és Ázsiában is elterjedt. Bőrnemű, szúrós lombja, pirosló, a növényen maradó termése miatt kedvelt dísznövény.

A vadgesztenye (bokrétafa, lógesztenye, Aesculus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajja

A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges vadgesztenye és a korcs vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Az egyes fajok fák vagy bokrok. Koronája terebélyes.

A tea meghatározása: a tea név egyrészt a tea cserjét jelöli, másrészt a cserje leveleiből készült italt és ide tartozik a gyógynövények főzete is. A tea nevű ital a Camellia sinensis és a Camellia assamica cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.

A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a tê Amoyi  Xiamen, Fujian), dél-kínai szó.

Az arab kávé (Coffea arabica) a kávécserje (Coffea) haszonnövényként termesztett két faja közül az ismertebb. (A másik a Coffea robusta.) A 10 méter magasra is megnövő cserjének 10–15 cm hosszú, bőrszerű levelei vannak. A levelek hónaljában kávé- és jázminillatú fehér virágok nyílnak. Zöld, éretten piros csonthéjas termése van, belsejében két bab alakú maggal (kávébab). Az Etiópiában őshonos cserjét több trópusi területen meghonosították. Az arab kávé és a Coffea robusta magjából készülő közkedvelt ital a kávé.

A guava régi ismerősünk, de érdekes módon nem mindig emlékszünk az első találkozásra. Megkóstolva azonban már rémleni kezd, hogy ezt a gyümölcsfélét már ismerjük valahonnan: szinte biztos, hogy több guavát ettünk eddig, mint kókuszdiót. Ezért tartsunk otthon guavát!

A gránátalma, más néven grenadine egy növényfajta, amely a mirtuszvirágúak rendjébe tartozik. Előfordulása Nyugat- és Közép-Ázsia, illetve a Földközi-tenger térségén jellemző.

A gránátalma szó eredete a latin mag granae, illetve annak a többesszámából, a granatus szóból ered.

A gránátalma őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Irán), de mára már Európa földközi-tengeri területein és Dél-Amerika melegebb vidékein is elterjedt.

A kesu (Anacardium occidentale) Közép-Amerikában őshonos örökzöld növény. A szömörcefélék családjába tartozik. A kesufa 5-10 méter magasra nő meg. Sárga vagy rózsaszínű virágai 25–20 cm-es bugavirágzatokba tömörülve nyílnak.

A szemiarid területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.A húsos „gyümölcs” a virágkocsány megvastagodásából származik.

A mangó (Mangifera) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a szappanfaalakúak (Sapindales) rendjébe, és a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, édes ízű, egzotikus gyümölcs. Mai neve az indiai man-gay portugál formájától (manga) származik. A mangófa az indiaiak szent fája.

Őshazája India. Indiából a portugálok vitték Afrikába, majd a 18. században angol utazók beszámolóiból értesülhetett Európa is.

Megjelenése 

A színe többnyire a vörös és sárga között változik, ovális formájú, lédús csemege.

A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirágfélék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A korábbi rendszertanok az akkor még csak ezt az egy nemzetséget tartalmazó családot az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták

Nevének eredete 

A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot.

A papája, papaja vagy dinnyefa a Carica nemzetségbe tartozó fa. Gyümölcse szintén papája vagy papaja néven ismert. A növény az amerikai kontinens trópusi területein őshonos, Mexikóban évszázadokkal a klasszikus mezoamerikai kultúrák előtt már termesztették.

A dinnyefát a térítők közötti trópusi területek gazdag talaján termesztik. A mintegy 10 m magas fa tetején a levelek egy csokorban helyezkednek el. Az apró, zöldes színű porzós virágok önállóan vagy kettes-hármas csoportokban, a törzs felső részén találhatók.

Az ananász (Ananas) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába a pázsitfüvek (Poales) rendjébe és a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó nem.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika.

A Fülöp-szigeteken a 16. század elején leveleinek rostjából szöveteket készítettek.

A 19. századra hazánkban is elterjedt. Az Esterházy család Kismartonban lévő kastélyánál üvegházakban nevelte az ananászt, amelyből 1830-ban 400 db-ot szüreteltek.

Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3–5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem.

Megjelenése

Kis termetű, egész évben termő fa. Ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Narancstermése gerezdekből áll, a világos sárgászöld, rostos, lédús gyümölcshúsban a termés közepéhez közel ülnek a hosszúkás, kb. 1 cm hosszú, egyik végükön kihegyesedő magvak.

Felhasználása 

Vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról!

A grépfrút (Citrus paradisi, illetve Citrus decumana, angolos írásmód szerint grapefruit, más néven citrancs) a citrusfélék legfiatalabb tagja. Az 1750-es években fedezték fel, valószínűleg Barbadoson. A pummelo (Citrus grandis) és a narancs (Citrus sinensis) hibridjeként alakult ki, bár az elsőhöz közelebb áll.

Magyar neve a citrom és a narancs keresztezésére utal. Magas C-vitamin-tartalma és más vitaminok, biológiailag értékes tápanyagok, szervessav-tartalma miatt kitűnően javítja az étvágyat.

A narancs (latin neve Citrus aurantium L., népies neve auranci, oránzs) déligyümölcs.

A narancsbogyó külső rétegét, a jellegzetes sárga színű héját a kereskedelemben – színe alapján – „flavedó”-nak nevezik. A külső héj (Aurantii cortex) illóolajat, keserűanyagot, karotinoidot és narancssavat tartalmaz, közkedvelt aromájú ízesítő fűszert készítenek belőle. A héj belsőbb, fehér rétege taplószerű, melyet „albedó”-nak neveznek. A bogyó belseje sárga és lédús.

A kenyérfa (Artocarpus) az eperfafélék (Moraceae) családjának körülbelül 60 trópusi fafajt számláló nemzetsége. Rokonságban áll a fikuszokkal (Ficus). Legismertebb és a leggyakrabban termesztett az Artocarpus altilis kenyérfa.

Kis vagy közepes termetű, örökzöld, kétlaki fa; 25 m-nél magasabbra ritkán nő meg.

Levele többnyire szárnyasan összetett, ujjas vagy öblös.

Hímvirágzata barka, a termő virágok húsos torzsán szorulnak össze, majd gömbölyded, illetve ovális, ehető álgyümölccsé fejlődnek.

A banán (Musa paradisiaca) a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növény. Levelei egymásra borulva 3-5 méter magas áltörzset alakít ki. Lecsüngő, összetett fürtvirágzata van. Évente 50-70 kg keményítőben gazdag, utóérő gyümölcsöt hoz (tulajdonképpen áltermés). Termése bogyótermés. Az átlagosan 10-15 cm hosszú, hajlott, sokszögletes, lekerekített, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. Banánkivitel szempontjából első helyen ma Ecuador áll.

Avokádó

A virágos növény honos Mexikó és Guam, 20 méter magas és a tojás alakú gödör – a gyár gyümölcs nevezik avokádó. A feltűnő sárgászöld virágok 5-10 cm-es intézkedés, és a gyümölcs 7-20 cm. Hogy is hívják avokádó körte vagy aligátor körte és súlyok között mozog 100 gramm és 1 kg. A mag nagyobb, mint a többi gyümölcs ", amelyek ugyanabban a növény család, Lauriceae (5-6,4 cm hosszú). Ez jelenik meg a sárga-zöld húsú érett, de oxidok foglalt lehet változtatni a színét a barna nagyon hamar, miután találkozott a levegő molekulák.

Az okra gyümölcsét  (bámia, gombó) népi gyógyászatban bél-, emésztőszervi megbetegedések ellen használják. Erősítő, roboráló szer, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, vesetisztító hatása van. Alkalmazzák bélhurut, vérhas, nehézvizelés, égető vizelés és kankó  (gonorrhea) kezelések esetén is.  Magas a fehérje és pektin tartalma, és klorofillt is sokat tartalmaz. Sok K-vitamint tartalmaz, továbbá magnéziumban és kalciumban is gazdag, B1, B2, B3, C vitaminok is találhatók benne.

A Momordica charantia más néven balzsamalma gyors növekedésű, kis termetű, egyéves kúszónövény. Délkelet-Ázsiában őshonos.

Virágai sárga színűek. Töktermése az uborkához hasonló, erősen rücskös, bibircsókos. Vetés után kb. 3-5 hónap múlva virágzik, a termés a virágzást követő 2-3 hét múlva szedhető. Tartása és nevelése megegyezik az uborkáéval.

Ültetése:
Ültetés előtt a magokat áztassuk vízbe 1 órára. Ezután virágföldbe ültessük kb 1-2 cm mélyre.

Elterjedése 

A kocsányos tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. Inkább a soványabb termőhelyek növénye. Jellemző élőhelyei a Kárpát-medencében:

• a szárazabb lösztalajokon a csertölggyel elegyesen;
• a mészszegény, sziklás talajokon egyedül vagy a magyaltölggyel elegyedve;
• meszes, dolomitos kopárokon csertölggyel és molyhos tölggyel társul.

Nyugat-Európában egyértelműen a szárazabb déli lejtők uralkodó fája.

Megjelenése 

A kocsánytalan tölgy termete a kocsányos tölgyénél valamivel kisebb.

Elterjedése 

A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él:

• a hegyvidéken 400–800 m között;
• az Alföldön pedig:
  • a galériaerdőkben,
  • azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas,
  • a Délnyugat-Dunántúltól dél felé (szlavón tölgy).

Jellemzése 

A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles.

A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafajta. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is.

Származása, élőhelye 

Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek.

Elterjedése, élőhelye 

Holarktikus, azon belül jellemzően közép-európai faj; a Kelet-európai-síkság és a legészakibb részek kivételével egész Európában előfordul. A Magyar-középhegységben 600 m fölött erdőalkotó. A Kárpátokban 400–1200 m között egyeduralkodó, vagy jegenyefenyővel és esetleg lucfenyővel elegyedve az úgynevezett kevert lombú erdők vezérfája.

Megjelenése, felépítése 

40 m magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos.

Élőhelye, származása 

Megtalálni Európa nagy részén (jóformán a legkeletibb részek, tovább az Ibériai-félsziget déli és Skandinávia északi része kivételével), valamint Anatólia mediterrán partvidékén és onnan a Kaukázus tágabb környezetében egészen a Kaszpi-tengerig. Magyarországon is őshonos; főleg a hegyvidékeken és a dombságokon él. Népi nevei: magyaró, olasz mogyoró.

Megjelenése 

Három–öt méter magasra növő, terebélyes, lombhullató cserje. Kedvező körülmények között soktörzsű bokorfává cseperedhet; ilyenkor magassága elérheti a 4–8 m-t.

A gyertyán (Carpinus) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A mogyorófélék (Coryloideae) alcsaládjába sorolják a mogyoróval és néhány más nemzetséggel együtt, más rendszerezők külön családba, a Corylaceae-be helyezik. Viszonylag kis termetű fák tartoznak ide. A nemzetség 30-40 fajának nagy része az északi mérsékelt égöv alatt él, legnagyobb részük Kelet-Ázsiában (főleg Kínában). Európában csak két faj, a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) és a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) él, Észak-Amerikában egyetlen faj, a Carpinus caroliniana.

Elterjedése, élőhelye 

Szerte Európában nő a patakok mentén és a vízzel jól ellátott területeken – Észak-Európában zonális; attól délre reliktum jellegű erdőtársulások tagja. A Kárpát-medencében posztglaciális reliktum faj, a bükk kor emléke.

Megjelenése 

Kúpos formájú, 20 méternél alig magasabbra növő fa – mocsarakban, vízpartokon elterülő cserje is lehet. Törzse egyenes, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Kérge fiatalon sima, fényes, fehér pettyekkel, idősebb korában barnásszürke, táblásan felrepedezik.

A közönséges dió (Juglans regia) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió (Juglans) nemzetségébe tartozó növényfaj. A nemzetség tagjai közül ezt termesztik a legszélesebb körben ízletes terméséért. A binomiális név szó szerint „királyi diót” jelent. Délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával.

Amerikai származású rokona a tárónak.Első ránézésre csak levélalakjában különbözik tőle.A levél nyele a lemez széléhez ízesül,dárda alakú.A tárófélék levelét a spenóthoz hasonlóan használják föl.Mire a gumó érik,a levelek elsárgulnak.A gumós gyöktörzsről levágott hajtás alkalmas a szaporításra.

Az egyszikű kontyvirágfélék családjába tartozó ázsiai eredetű,óriási,másfél méteres levelű növény,gumós gyökértörzséért termesztik.A levelek háromszögletes pajzs alakúak,a levélnyél a sarkantyúkáéhoz hasonlóan a levél alsó felületéhez ízesül,erezete feltűnő,szárnyas,gyakran sárga vagy lilás.Virágzata ritkán fejlődik,a mi kontyvirágunkhoz vagy a filodendronhoz hasonlóan az apró,torzsavirágzatot alkotó,váltivarú virágokat egy hatalmas buroklevél veszi körül.Gumószerűen megvastagodott föld alatti szára nyersen szúrós kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz,de ezek főzésnél eltűnnek.A kakaóbarnára fövő ,finom,puha gumó keményítőtartalmán kívűl a benne lévő fehérje és cukor miatt is tápláló.Több rokonát is termesztik.

Az egyszikű Dioscoreaceae családba tartozó,főleg afrikai és ázsiai eredetű kúszónövények.Karóra futatva nevelik,mint a babot,vagy hantokon,mint a burgonyát.Míg a kasszáva a szárazabb trópusokon is jól terem,a jamszgyökér a kimondottan nedves,egyenlítői éghajlat növénye,a nyugat indiai szigeteken,Afrikában a Guineai-öbölben és a trópusi Délkelet-Ázsiában milliók kenyere.Kúszó szárán szív alakú levelek fejlődnek,és a kis fürtvirágzatokban külön a hím és külön a nővirágok.Burgonyaszerű gumói 8-12 hónap alatt érnek meg,nyersen dioscorin nevű alkaloidát tartalmaznak.Ez a méreg főzés közben elbomlik.A mi burgonyánkhoz hasonlóan szaporítják,feldarabolt gumókkal.

Lágyabb tűi,hosszú hegyes rügyei különböztetik meg a többi nemzetségtől,a tobozok hegyes,kétfülü fellevelei sima veszői pedig a lucoktól.Észak-Amerikában a Sziklás-hegység magasabb övezetében és a Csendes-Óceán párás,szubtrópusias erdőségeiben őshonos.Európában több helyen erdészetileg is művelik,máshol szép parkfa.

Kárpát medencében őshonos.A hegyvidéken a bükkel,feljebb a luccal alkot elegyes állományokat,itt-ott a nyugati határszélen is megjelenik.Tobozai a fa csúcsa közelében jelennek meg úgy,hogy a fejlődő tobozpikkelyek a hajtásokon a tűleveleknek megfelelő felleveleket még érett állapotban sem növik túl,s azok szárnyszerű,széles peremük füleivel és hegyes csúcsaikkal a tobozpikkelyek közül mindvégig kiállnak.A 10-20cm hosszú kifejlett érett toboz száradni kezd,majd hírtelen egy erősebb szél vagy éjszakai lehűllés hatására szétpattan,októberre már csak üres tengelyek jelzik a tobozok helyét.

A kutyatejfélék családjába tartozó,dél-amerikai származású,embermagas,évelő,fásodó szárú félcserje.Amerika felfedezése óta valamennyi trópusi tájon elterjedt,klíma és talaj szempontjából igyénytelen,és egy adott területen a legtöbb kalóriát szolgáltató gumós növény.Szára gyakran örvösen elágazó.Levelei tenyeresen szeldeltek,hosszú nyelűek.Virágai aprók,váltivarúak,a hím és nő virágok ugyanazon a növényen találhatók.Hatalmas,koloncos gyökerei 5-10kg súlyúra is megnőnek.Egyes változatok ciánt tartalmaznak,ezek gyökérgumóit hosszú ideig áztatják,a többi változat közvetlenül fogyasztható.Szárdugvánnyal szaporítható.

A kertjeinkből jól ismert kék hajnalka dél-amerikai származású rokona,de már nagyon régóta termesztik Kínában is.Ma már valamennyi nedvesebb éghajlati trópuson elterjedt.Hantokon termelik,mint a mi burgonyánkat.Vékony,kúszó szárain a föld alatt koloncos,vaskos gyökérgumók fejlődnek.Sok vizet igényel,de ezt bőséges terméssel,hektáronként 5-25tonna gumóval hálálja meg.A gumó vége kihegyesedő,belselye fehér,sárgás vagy rózsaszín,és felvágva fehér tejnedvet ereszt.A trópusokon sokhelyütt a gabonánál is fontosabb szénhidrát-tápnövény.Keményítőn kívül cukrot,kevés fehérjét és zsiradékot tartalmaz.Íze főzve vagy sütve a gesztenyére emlékeztet.Az édesburgonyát hajtásdugványokkal szaporítják.