Leveleit pókhálószerű fehér,finom pillák borítják.Az egész növény olyan mintha a pók beszőtte volna.Virágai élénk rózsaszínűek.

Pozsgás (levélszukkulens) évelő, sok sarjat nevelő, talajtakaró vagy párnás. Tőrózsában növő levelei változatos méretűek; csúcsuk a fajtól függően tompa vagy hegyes; a színük zöld, kékes vagy pirosas.

Kétivarú, aktinomorf virágai vastag, pozsgás levelekkel vagy pikkelylevelekkel borított száron a kifejlett tőlevélrózsák közepéből emelkednek ki, és annak csúcsán, bogernyővirágzatban nyílnak a nyári hónapokban. Színük fajonként más és más: többnyire fehér, sárga, rózsaszínű, piros, számtalan árnyalattal.

A kövirózsa a varjúhájfélék (Crassulaceae) kövirózsaformák (Sempervivoideae) alcsaládjának két nemzetsége. Alakjuk hasonlósága miatt időnként „kövirózsának” nevezik még az Aeonium, a Tacitus és az Echeveria nemzetség tagjait, sőt, más tőrózsás növényeket is, de szűkebb értelemben csak a télálló Sempervivum és Jovibarba nemzetség tagjait tekintjük kövirózsának (a Jovibarbát korábban a Sempervivum alnemzetségeként kezelték). Magyarországon két fajuk honos, mindkettő védett.

Sedum reflexum erőteljes növekedésű sedum (szédum) 15-20 cm magas és 80-90 cm széles.
Szürke leveleivel díszít.
Gyorsan nő ezért olyan helyre ültessük ahol gyorsan akarunk betelepíteni tetőt,ágyást,támfalat,sziklakertet.
Napos száraz helyre ültessük.

Gyökérzete közvetlenül a talaj színe alatt, nem ritkán a csupasz sziklafelszínen ágazik szét. A talajon elfekvő, sűrűn elágazó és legyökerező szárain dúsan fejlődnek 10–15 cm magasra felálló hajtásai. Kis, hengeres-tojásdad, gyakran pirosas árnyalatú, pozsgás levélkéi szórtan állnak.

Apró, csillag alakú, fehér vagy világos rózsaszín virágai bogernyőben nyílnak. Virágkocsánya a lomb fölé emelkedik. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3–5 mm hosszú csúccsal.

Örökzöld levelű, szőnyeget alkotó évelő.
Levelei kihajtáskor sötétbordó színűek, nyáron zöldek és bordó szegélyűek.

Virágai bordópiros színűek.

Talajtakarónak, sziklakertekbe vagy sírokra, tetőkertbe ültethetjük.

Erős, egyenes szárakat fejlesztő, bokros termetű évelő.

Élénkrózsaszín virágzata fokozatosan bordópirossá változik.

Bármilyen talajban, napos helyen érzi jól magát.

Évelőágyba, szegélynövénynek, tetőkertekbe egyaránt alkalmas.

Pozsgás növény, húsos, négyszögletes, olykor szőrös szárakkal, magassága ritkán haladja meg a 20cm-t. A többnyire nagy, tengeri csillag alakú, hosszú szőrökkel borított, öt cimpájú virágok rövid ideig tartó kellemetlen dögszagukkal dongólegyeket csalogatnak magukhoz, amelyek a megporzásukról gondoskodnak. A dögvirágok sekélyen gyökereznek, nagyon jól fejlődnek virágtálakban. Virágzási idő : nyár.

Egész évben világos vagy napos, a tűző déli napsütést azonban kerüljük; télen 10°C.Nyáron csak nagyon keveset öntözzük.

Előfordulása szubtrópusi éghajlatú területeken jellemző. Őshazája a Kanári szigetek.

Virágzata forgó.

Termése tüszőtermés.

A homokos talajt kedveli. Gyengén öntözzük, hetente. Elviseli a szárazságot. Fényigénye nagy, a direkt napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Hőigénye nagy. Fagyérzékeny. A növény magról vagy dugvánnyal szaporítható.

Díszes, ezüstössen hamvas, vastag leveleinek hullámos széle néha piros árnyalatú. Narancssárga virágai hosszú kocsányon nyílnak. Tűző napon a levelei az ezüstös bevonat alatt bíbor árnyalatot kapnak.

Hullámos levelei máj és hússzínel tarkázottak.Levelét nem szabad öntözni,csak a növény földjét.Mérsékelt napfényben nyáron szabadban lehet.

15-20cm átmérőjű levélrózsája csaknem félgömb alakú.Hosszú fehér szőrzet borítja az egész növényt.Fényigényes,de a teleltetés után csak lassan szoktassuk a tűző naphoz.

Szerves anyagban szegény homokos vagy vályogos talajban kőzúzalék között nevelve és nagyon keveset öntözve fejlődik igazán.

Levélpárnákának peremén a ragadozó álatok fogazatára emlékeztető nyúlványok vannak.Kivétel nélkül könnyen nevelhetők,és szépen virágzanak.Nyár végén ősszel hozzák selymes szirmú sárga vagy fehér virágaikat.A virágok a növény méretéhez képest nagyok,néha egy hétnél is tovább él egy-egy virág.Télen hűvös 10-15fokos helységben lehetőleg fényben gazdag helyen tartsuk,öntözés nélkül.Magról szaporítható,és a kis növények a következő évben már virágzanak.

A megtévesztésig hasonlít a folyami kvarckavicsra.Selymes fehér szírmú virágait őszel hozza.Valamennyi kavicsnövény úgynevezett vedléssel újjul meg.Tél végére megpuhul,és ráncossá válik,ezért sokan azt hiszik hogy megrohadt és kidobják.Fiatalon hajlamos a gyökérrothadásra,öntözzük őket híg növényvédőszeres vízzel.Télen a kaktuszokkal együtt teljesen szárazon,8fokon tartsuk.

Tartása szaporítása nagy szakértelmet kíván.Sárga és fehér virágú alnemzetségre osztják.Felülete barnás sima.

A kristályfélék családjába tartozó kavics vagy kőutánzó növényfajok egyike.Hazája Fokföld.Kevés talajnedvességet és sok napfényt kíván,télen 10-15 fokon tartható,nem baj ha kissé összeráncosodik,tavasszal ez elmúlik.Aránylag nagy fehér virágai vannak.Az idősebb növények finoman szőrözöttek.

Terebélyes, elágazó, bokros növény, természetes élőhelyén, akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Törzse vaskos, húsos, barnás vékony kéreggel, mely idősebb korban felrepedezik és leválik.

Kerekded levelei 3–9 cm hosszúak és 2–4 cm szélesek. Más pozsgásokhoz hasonlóan, levelei rengeteg vizet tárolnak, ezért igen vastagok, húsosak. Színük az élénktől a sötétzöldig terjed, gyakran vöröses szegéllyel. Felszínükön apró pettyek, lyukacskák (hydathodes) találhatók, különleges pórusok, melyeken a növény az anyagcserét végzi, de ezen keresztül képes vizet felvenni, és leadni.

Csüngő hajtású évelő pozsgás.Zöld hajtásai igen vékonyak,rajtuk gömbölyded levélkékkel.Fehér fészek virágzata tavasztól nyílik.

Az aggófű (Senecio) a őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládjának egyik nemzetsége. Fészekvirágzatuk többnyire teljesen sárga, csöves és nyelves virágokat is tartalmaz, a fészkek fürtökbe állnak össze. Az aggófű a zárvatermők legnagyobb fajszámú nemzetségei közé tartozik, bár számos faját sorolták más nemzetségbe, még így is ezernél több, nagy változatosságot mutató fajt sorolnak ide; vannak köztük levél-, szár- és gyökérszukkulensek, évelő, egyéves és vízinövények, kúszónövények, cserjék és alacsony növésű fák is.

A kaktuszokra emlékeztető alakú,csoportosan növő kis oszlopok mindössze 10-14cm magasak.A bordák éle fogas,és minden fogon két sörte is van.Virága nagy,hússzínű,foltos.Erős kelemetlen rothadásszagot áraszt,mivel a döglegyeket csalogatja,azok porozzák be virágait.

Az ámpolna gyertyavirág zöld levelei szív alakúak, szürke erezetekkel. Lágy, dudorokkal rendelkező szárakon fejlődnek. A dudorok barna, egyenetlen gumókra emlékeztetnek. A virágai tavasszal nyílnak és lila színűek.

Az ámpolna gyertyavirág szereti a sok fényt, napi több óra napfényre van szüksége ahhoz, hogy színét megtartsa. Az átlagos, 18-20 °C szobahőmérsékletet kedveli. Úgy télen, mint nyáron, csak mértékkel kell öntözni. Csüngő növényként jól mutat bútorok tetején vagy falra függesztve.

Kis termetű, levélszukkulens növény — az idősebb példányok is legfeljebb 10–15 cm magasra nőnek, mivel idővel némelyik faj rövidke törzset fejleszt.

Vastag, húsos, hosszúkás vagy nyelv alakú levelei többnyire egy síkban, átellenesen állnak; főleg az idősebb példányokon időnként levélrózsába rendeződnek. Gyakran féloldalasan megvastagodnak, amitől a levél keresztmetszete élesebben vagy tompábban szabálytalan háromszögletű lesz. A többnyire sötétzöld leveleket a legtöbb fajon apró, fehér foltok vagy szemölcsök díszítik.

A Haworthia fasciata (pompás szemölcsliliom) nemzetségének talán legszebb képviselője. Alacsony növésű faj, levelei tőrózsát képeznek. A sötétzöld levelek csúcsosak, felszínük sima, fonákjuk pompás megjelenésű: sűrűn apró, fehér, gyöngyszerű szemölcsökkel van tele. Félárnyékban tartsuk, mert a túl erős napsütésben levelei pirosra színeződnek. Szaporítása sarjakkal vagy levéldugvánnyal történik. 

Duzzadt sima leveleinek bőre felül átlátszó emiatt szinte ablakszerűen lehet belátni a levél belselyébe.A levél fonalas rajzolata sakktáblaszerűen kockázott.Vaskos,háromszögletes levelei hátrafelé hajlanak.

Általános leírás

Egyszikű, egylaki évelő növény.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken jellemző. Őshazája Afrika.

Levelei egyszerűek, lándzsásak, tőrózsában állók. A levelek csúcsa hegyes. A levélnyél nincs. A levelek erezete párhuzamos.

Virágzata fürtös. Virága sárga vagy piros.

A homokos, tápanyagban szegény talajt kedveli. Gyengén öntözzük, 2-3 naponta. Elviseli a szárazságot.

Hazájában haszonnövény, leveleinek rostjából rendkívül erős kötelet és zsákot készítenek, a levelet borító viaszréteget pedig padlóviasz, cipőkrém, firnisz és lakkok készítésére használják fel. Sőt a mexikóiak nemzeti itala, a pulque is agavéből készül.
A növény bimbóját a tő közepéből kivágják, mélyen, hordószerűen kikanalazzák a törzsét, és az itt összegyűlt cukros agavelevet erjesztik.
Mutatós növény, de nehezen tudjuk kivárni, hogy a kiapadhatatlan "boroshordónk" legyen.

Általános leírás

Egyszikű, egylaki évelő növény.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken jellemző. Őshazája Afrika.

Levelei egyszerűek, lándzsásak, tőrózsában állók. A levelek csúcsa hegyes. A levélnyél nincs. A levelek erezete párhuzamos.

Virágzata fürtös. Virága sárga vagy piros.

A homokos, tápanyagban szegény talajt kedveli. Gyengén öntözzük, 2-3 naponta. Elviseli a szárazságot.

Az erős tövisek szúrósak és kissé mérgezőek is.

Lapított gömbölyded alakja és szürkés kissé sávos mintázatú teste van.Kétlaki növény,melegigényes,érzékeny a kiszáradásra és a túlöntözésre is.Tejnedvet tartalmaz ami mérgező érzékeny bőrüek esetében kiütéseket okoz.

Teste lapított gömb alakú, a felszín alatt vastag répagyökérben folytatódik. Élőhelyén a talajba húzódik. Bőre kékesszürke, areoláiban (tövispárna) tövisek helyett piszkosfehér szőrpamacsok (trichoma) nőnek. Csak a nagyon fiatal magoncoknak vannak apró, jelentéktelen töviseik. Bordái a többi Lophophora fajhoz (diffusa, fricii) képest jól elkülöníthetők, egyenesek vagy hullámosak. A bordák száma kortól és életkörülményektől függően változhat.

A szabályos alakú ráboruló tövisruha miatt messziről szinte hófehérnek látszó növényke rászolgál a jelzőre.Apró rózsaszín virágai a csúcs közelében hajtanak,de védőszőr nem veszi körül.

Változékony alakú és méretű növény,töviseinek színe is rendkívül változó,a sárgásfehértől a bronz árnyalatú piroson át a mélybíbor színig.Virága liláspiros fémesen csillog.

Ez a hófehér finom tövisekkel boritott növény kevés gyüjteményböl hiányzik, és minden kezdö gyüjtö törekszik arra, hogy nála is legyen legalább egy példány belőle.
A mammillaria plumosa elég kényes növény- Ennek oka hogy Éves életritmusa elütő a legtöbb Mammillaria-tol,és nyári pihenöje idején könnyen rothad ha túl öntözik.A növényeket csanem tiszta homokba ültejük,gyér gyökérzetű.Jelentéktelen virágjait decemberben hozza. Magot ritkén kinálnak megvételre, és a magok elég rosszul kelnek.Szaporitásuk vagy a sarjak, vagy kis mammák ludugásával és gyökereztetésével, illetve oltással történhet.Lényeges az első öntözésig vagy permetezésig minden sérülés begyógyuljon, mert különben igen gyorsan elpusztul. 

Teste puha,a téli pihenő alatt meg is ráncosodik,de ez nem jelent hátrányt a növény számára.

Idősebb korban hengeres teste eléri a 15-18cm magasságot.Virága krémfehér a szirmok közepén erős rózsaszín csík húzódik.

Úgy szaporodik hogy sarjai letörnek,fehéres virágal rendelkezik.Szép telepeket alkot ha nem törnek le a kis ágai.

Egy-egy tövispárnájából csak néhány erős árszerű tövis ered.Ezek közül a középső lefelé irányul,ívelten tőrszerű.Virágai csíkosak vagy tiszta erős rózsaszínek vagy liláspirosak.A virágokat puha gyapjúszerű védőszőr veszi körül.

Virága sárgásfehér,a növény dísze az élénkpiros kis termés.A sarjak könnyen legyökereznek.

Tövisei hosszúak és görbültek,a növény csúcsa madárfészekre emlékeztet a tövisgubanc miatt.Kis fehér virágai kellemes illatúak.Az idősebb tövek nagy csomókban élnek.A csoport szélén lévő legyökeresedett fejecskék segítségével jól szaporíthatók.

Ördögnyelvû hordókaktusznak vagy ördögnyelvkaktusznak is szokták nevezni. Lassú növekedésû, gömb vagy lapított gömb alakú növény. Piros vagy szalmasárga, a szárra merõlegesen álló tövisei idõvel laposak és horgasak lesznek. Krém- vagy bíborszínû virágai tavasszal, illetve õsszel nyílnak.

Növény teste kékszürke a bőrfelületen felhalmozódott és túlzott napsugárzás ellen védő viaszrétegtől.

Nagy termetűek,a 2m magaságot is elérhetik,átmérőjük 1m is lehet.Csak idős korban virágzik a csúcsán több körben hozza a virágait melyeket barnás puha szőrzet vesz körül.

nnek a kis termetű gömbkaktusznak a bordái csúcsosak, és mivel az alapjuk nagyon széles, a kaktusz fölülnézetben csillag alakú. A bordák középvonalában ülő, gyapjas areoláin nem nőnek tövisek. Bőrszövetét olyan sűrűn borítják a pikkelyszőr csomócskák, hogy alattuk a növény eredeti színe ki se vehető.

Selymes fényű, sárga virágain a szirom alakú csészelevelek csúcsa általában fekete. Termése piros, hosszúkás.

6–8 cm-esre növő, zöld vagy szürkészöld gömbkaktusz. A lapított gömb alakú növényt nyolc, lapult borda osztja szabályos gerezdekre. A kissé kiemelkedő, teljesen tövistelen, gyapjas areolák a bordák középvonalában, egyenlő távolságokra helyezkednek el.

Bőrszövetén az apró, fehér pikkelyszőr csomócskák szabályos sorokban vagy szórtan, rendszertelenül helyezkednek el.

6–8 cm átmérőjű, selymes fényű, sárga virágainak torokrésze díszes piros.

Erős vaskos kis oszlop vagy gömb alakú növények,nagyon erős vastag és szúrós tövisekkel.Virágai nemezes,puha sapkaszerű képződményében nyílnak a csúcson.

A növény elheverő vékony szára csak mintegy 6-8mm vastag,szinte vékony kötélszerű.Pálca mellé kötve kell nevelni különösen virágzás idején mert a nagy virágai súlya alatt eltörhet.

Növényteste csoportképzõ, alacsonyan szétte-rülõ, hengeres szártagokból áll, tõben sarjadó, 20-60 cm hosszú és 1-6 cm széles, sárgászöld, vöröses-zöld vagy szürkészöld színû. 4-8 bor-dája lekerekített, az areoláknál kiemelkedõ; areolái kerekek, 1.5-3 mm szélesek, 10-20 mm távol egymástól. 3-8 peremtövise 2 cm hosszú-ságig, az alsó 1-3 nagyon kicsi, puha, piszkos-fehértõl a sárgáig; középtövise 0-1, nagyon rövid, vagy 3 cm hosszúságig, sárgától a sö-tétbarnáig.

Vaskos oszlopokban álló csoportokat képez.Fiatalon magányosan állnak zömök oszlopai.Hálózatot alkotó a testre simuló tövisei a csúcs felé színesebbek,lejjeb kifakultak.Virágai lilarózsaszín vagy kárminlila színűek,nagyok,ragyogó zöld bibékkel.Meleg és napfénykedvelő faj,amely csak erős napfényben virágzik szépen.

Mindössze 4–6 cm-esre növő, kissé lapított testű kaktusz. Kültakarójának színe általában a pirosasbarnától a szürkészöldig változik; gyakran egyetlen növényen is, jellemzően vízszintes sávokban. nyolc bordája fölül keskeny, éles, lefelé kiszélesedik; ettől a kaktusz fölülnézetben csillag alakú. Areoláin csak kevés töviske nő, és többnyire ezek is lehullanak.

Bimbója hengeres. Hosszú cső végén ülő, tölcsér alakú, sárgászöld virágainak átmérője mintegy 4 cm.

Átmérője többnyire 6 cm-nél kevesebb; szürkés-, illetve kékeszöld, lapult gömb. Kilenc–tizenegy széles, kissé ívelt bordájának állszerű domborulatain ülnek az areolák. Egy-egy areolából 5–11 pirosas tövű, fehér vagy szürkés, sugarasan álló, rendszerint a növény teste felé kissé visszahajló peremtövis nő. Középtövise nincs.

Bimbója hengeres. Virágainak színe a bíborvöröstől a rózsaszínűig változó; ritkán akár fehér is lehet.

6–8 cm széles, lapított testű, fénytelen zöldesszürke, esetleg pirosasszürke gömbkaktusz. Általában tíz-tizenegy (legfeljebb 16) széles, domborulatos bordája van; a kezdetben fehér nemezes areolák a bordák áll alakú domborulatain ülnek. Egy-egy areolából többnyire öt fehér vagy szaruszínű, a növénytestre simuló vagy kissé elálló peremtövis nő ki. Középtövise nincs. A tövisek töve világos vöröses árnyalatú.

Bimbója hengeres. A virágcső keskeny és rövid, a tölcsér alakú, mintegy 6 cm átmérőjű virágok belül fehérek; a virág torka piros.

Szabálytalan kis dudorokból álló teste bársonyos lilásbarna színű.Tövisei kicsik és feketék.Sárgás a virága.

Egész életük során gömb alakúak,aránylag kicsik 10-12cm átmérőjűek.Élénksárga virágai csoportosan a növény csúcsán fejlődnek.Tövisei tőrszerűek kemények és nagyon szúrósak.

Blossfeldia liliputana

NÖVÉNYTESTE: kezdetben erősen lapított gömb-szerű, hosszú répagyökérrel, később csoportot alkot. Fénytelen, szürkészöld.
borda csak a növények alsó öreg részén figyelhető meg olykor-olykor.
AREOLÁI: filcesek, szürkésfehérek, átmérőjük kb. 2 mm, spirális elrendeződésűek, a növény tetején filcpárnát alkotnak.
VIRÁGJA: kb. 1 cm hosszú, fehéres, sziromlevelei lándzsa alakúak, külső oldalukon sötétebb középrésszel, ováriumon olajbarna háromszögletű pikkelyek és jelentéktelen mennyiségű filc figyelhető meg.

3-6cm átmérőjű a teste olajzöld vagy gesztenyebarna színű.Virágozni csak a legforrrób déli napon virágzik.

Sárga tövisei fölött,a csúcson hozza sárga nagy virágait.Melegigényes,10-12 fokon lehet teleltetni szárazon.

Hazája Dél-Brazilia.A test átmérője eléri a 12-15cm-t,tövisei sörteszerűek.A zöldes színű virág szokatlan látvány.

E fajta kaktuszfélék között ritkaság a piros színű virág.Magjait csak steril körülmények között lehet kelteni,kiforrázott homokba,zárt üvegedénybe vetjük el.A magvak melegben 25-30 fokon és fényben csíráznak,ezért nyáron meleg napos helyen kell tartani a zárt üvegfedelű vetőedényt.A magokat a homok tetejére kell szórni és a sikeres vetésből kikelt parányi magoncokat amint lehet,alanyra kell oltani.Az oltáshoz különös módszerek és leveles kaktuszalany kell

A virágok mindig a növény csúcsán nyílnak,gazdagon virágzik.Tövisruhája és virágszíne / nevéhez méltóan / változékony. A nagy példányok igen értékesek mert magról nagyon nehéz szaporítani őket.4-5 éves korukban virágoznak elösször.Hazájuk Brazilia északi része Paraguay és Bolivia.88 fajuk ismert eddig de még számos példány vár felderítésre belőlük.