Az akvárium indításának és élővilággal való betelepítésének lépcsői, fokozatai vannak. Nem szabad mindent egyszerre betelepíteni, mert ezzel csak a víz gyors minőségromlását, és az élővilág pusztulását érjük el, ami sok esetben a kezdő akvaristának el is veszi a kedvét az egésztől. Lássuk az egyes fokozatokat, tennivalókat, szép sorjában.

Először a már meglévő állványt és akváriumot tegyük a helyiség egy megfelelő részére. Az állvány és az akvárium közé polisztirol (hungarocel) lapokat tegyünk, az akvárium jobb felfekvése érdekében. A hungarocel használata nemcsak a jobb felfekvés miatt szükséges, hiányában az akvárium és az állvány lapja közé szorult apró szemcse a rá nehezedő nagy súly miatt bekarcolhatja, vagy akár be is repesztheti az akvárium fenéklapját. (Megjegyzem, hogy évek óta használom hungarocel helyett a polifoamot. Kisebb, 30-40 literes akvárium alá 5 mm vastagságban, nagyobb, 400 literes akvárium alá a 15 mm vastagságút. Eddig remekül bevált, és szerintem esztétikusabb a maga sötétszürke színével, mint a fehér hungarocel. Ja, és nem morzsolódik...)

Második lépésként az akváriumot tisztítsuk meg, még akkor is, ha amúgy tisztának látszik. Egyelőre főleg belülről. A tisztításhoz nem mosószert, ablaktisztítót javaslunk, hanem inkább híg sósavas oldatot. Amennyiben mégis a mosószer mellett döntünk, mosás után nagyon alapos öblítés szükséges, az akváriumban még nyomokban sem maradhat vegyszer. Gondoljunk csak bele, milyen körülményes egy 200-300 liter feletti akváriumot kiöblíteni... A sósavas átmosás után elég nedves ruhával párszor áttörölni az akvárium belsejét.

A következő lépés - a szakirodalmak szerint - az aljzat behelyezése, bár ezt a mozzanatot én általában felcserélem a következő tennivalóval, a vízzel való feltöltéssel. A víz feltöltésére kisebb akváriumoknál elegendő egy 10-15 literes vödör, de nagyobb mennyiségnél ez már kényelmetlen lehet, ebben az esetben egy hosszabb slagot javaslunk, aminek az egyik végét a csapra kötjük. (Figyelem: slagos változat általában kétemberes munka!) A szakirodalom általában úgy írja, hogy az aljzatot tegyük a helyére a száraz akváriumban, majd úgy töltsük fel vízzel, hogy az aljzatra egy tányért, esetleg egy kiterített újságpapírt teszünk, és a vizet erre csurgassuk lassan, hogy a már behelyezett aljzatot ne kavarjuk fel. Erre azért van/volt szükség, mert régebben az aljzat alá más, a növények számára fontos ásványi anyagokat tartalmazó aljzatot is használtak, pl. a régi akvaristák a homok alá ártéri földet tettek. Jelenleg is kapható hasonló szerepet betöltő közeg, de tapasztalatom szerint kevesen használják, és pár igényesebb növény kivételével erre nincs is igazán szükség.

Amennyiben az aljzat megfelelő módon van előkészítve, alaposan ki van mosva, esetleg savazva, akkor ráérünk azt a vízzel való feltöltés után is a helyére tenni. Ebben az esetben nem kell amiatt aggódni, hogy az aljzat a bezúduló víztől felkeveredik, véleményem szerint könnyebb a domborzatokat kialakítani, valamint a dekorációs elemeket elhelyezni egy félig feltöltött akváriumban.

A feltöltést nagyobb (több száz literes) akvárium esetében ne nagyobb víztömeg hirtelen bejuttatásával végezzük (nagyobb vödörrel, lavórral) rövid idő alatt, mert az az akvárium károsodásával járhat. A szerkezetben mind az üveg gyártásából eredően, mind a ragasztás következtében (pl. ferdén vágott üveglapok nem megfelelő összeragasztása esetében) jelen vannak feszültségek, amik hirtelen vízfeltöltés és ezáltal nyomás hatására az üveg repedését idézhetik elő.

Tehát ott tartunk, hogy feltöltjük az akváriumot, először csak félig. Behelyezzük az aljzatot, majd kezdődhet az igazi munka, az akvárium arculatának a kialakítása és a tereprendezés.
Érdemes az aljzatot úgy elteríteni, hogy az akvárium hátfalánál vastagabb, a frontüvegnél pedig vékonyabb réteg legyen, vagyis pár cm-t előre leejtsen. Ezzel optikailag növelni tudjuk a térhatást. Jól bevált módszer, amikor az aljzatból teraszokat képzünk, és a növények egy részét ezekre a teraszokra ültetjük. A magasabb teraszokat az aljzattól leválaszthatjuk nagyobb kődarabokkal vagy akár vastagabb fadarabokkal. Kődekorációnak igyekezzünk ún. őskőzeteket használni, pl. bazaltot, andezitet, amelyek olyan nyomelemeket is tartalmaznak, amiket a növények hasznosítani tudnak. Igyekezzünk kerülni a fémeket tartalmazó köveket. Bazalt esetében igyekezzünk olyat választani és a követ úgy elhelyezni, hogy lehetőleg ne legyen a halakra veszélyes kiálló, éles széle. Nagyon szép összkép érhető el különböző fadekorációs elemekkel, pl. a szakkereskedésekben kapható ún. vasfa (Mopani), mangrovegyökér, tőzeglápgyökér felhasználásával, de szóba jöhet még a megfelelően előkészített szőlőtőke, szőlőgyökér is.
Kerüljük a díszhalkereskedésekben kapható olyan akváriumdekorációkat, melyek elsüllyedt hajót, búvárt, kincsesládát, stb. ábrázolnak. Ezek akváriumba egyáltalán nem valók, természetellenes, giccses "díszek". Édesvízi akváriumba nem való továbbá a tengerpartokról hazahozott kagyló, bármennyire is szépen néz ki. Arról nem is beszélve, hogy a néhány faj számára előállított lágy vizet a belőlük kioldódó mésztartalom visszakeményítheti.

A növények ültetésénél az alábbiakra kell ügyelni. Ültetés előtt ajánlatos a gyökérzetet átnézni. A barna, fonnyadt, "kocsonyás" gyökérszálakat távolítsuk el, csak a szép fehér, kemény, egészséges gyökérszálakat hagyjuk meg, ugyanis a rossz gyökér berohaszthatja az aljzatot, aminek következtében nem kívánatos, mérgező gázok keletkezhetnek. Esetleg a hosszú gyökérzetet érdemes visszavágni, vannak növények, amelyek meghálálják.

Az aljzatba ujjal kis gödröket túrunk, a növények gyökerét ebbe helyezzük. Sokszor gondot okoz, hogy a már elültetett növényt a szűrő keltette áramlás kiforgatja a talajból. Ez általában akkor szokott előfordulni, amikor az aljzat túl vékony, vagy a gyökér nem elég hosszú, vagyis a növénynek nincs módja megkapaszkodni. Erre megoldás egy kis csalás, nevezetesen az, hogy a növényt első alkalommal nem a megfelelő módon ültetjük el. Az általános, helyes ültetési mód az, hogy a növényt úgy kell elültetni, hogy a gyökértörzs (rizóma) kilátszódjon az aljzatból. Ha az így ültetett növény nem képes megkapaszkodni, nyugodtan nyomjuk mélyebbre. Ez esetben javaslok - a növény méretétől függően - egy egész vagy fél táptablettát a gyökér alá, és 3-4 hét múlva a gyökér megerősödik és szétterül az aljzatban annyira, hogy már nem fog kifordulni belőle. Ekkor a növényt kijjebb lehet húzni az aljzatból a helyes ültetési mód szerint. Szintén figyeljünk oda arra, hogy ültetéskor a gyökérszálak mind lefelé álljanak, lehetőleg egyik se kunkorodjon vissza.

A nagyobb, terebélyes, valamint a hosszú, szálas növényeket az akvárium hátsó részére, az alacsonyabb növényeket középre ültessük. A szálas növényeket csoportosan, míg a bokrosakat egyenként is ültethetjük. A legkisebb termetű növények az akvárium előterébe kerüljenek, ügyelve arra, hogy elegendő úszóteret hagyjunk a halak részére. Kerüljük a szimmetrikus elrendezést, mert az összkép természetellenes lesz.
Igyekezzünk előre eltervezni a víz áramlási útját, a dekorációkat, domborzatokat úgy kialakítani, a növényeket úgy ültetni, hogy az áramlás a lehető legjobban átjárja az akvárium minden zugát, és a lehető legkevesebb üledék maradjon az aljzaton.

A tereprendezést, növények ültetését követően óvatosan, teljesen feltöltjük az akváriumot vízzel, és üzembe helyezzük a szűrőt. Általában a víz betöltése után pár óra leforgása alatt apró buborékok jelennek meg az akvárium üvegén és gyakorlatilag mindenhol. Ez a klórgáz. Nem kell tőle megijedni, és teljesen felesleges vele foglalkozni, 2-3 nap alatt magától eltűnik. Az akváriumot ebben az állapotban járatjuk újabb 3-4 napig, összesen kb. 1 hétig. Ez után lehet telepíteni az első halakat. Akvárium méretétől függően kisebb akváriumba 2-3, nagyobb akváriumba esetleg 8-10 fős csapatot. Először érdemes kevésbé kényes halakat választani, mivel ez a víz még nem érett, ún. nyers víz. Ahogy az első lakókat táplálni kezdjük, az anyagcseréjükkel lassan beindul a nitrogén körforgás, és idővel, ahogy az újabb lakók is megérkeznek, a víz kezd beérni, "beállni". A következő lakókat újabb 1 hét elteltével, majd a következőket megint 1 hét múlva telepítsük, a fent már leírt fokozatossággal, darabszámmal, és így haladjunk egészen addig, míg el nem érjük a kívánt létszámot.

Itt említenénk meg, hogy időnként tapasztalhatunk olyan jelenséget, hogy a frissen feltöltött akvárium 2-3 nap alatt beopálosodik. Erről a vízzel kapcsolatos írásunkban foglalkozunk bővebben. Előre csak annyit, hogy idővel, ahogy a víz kezd beérni, ki fog tisztulni.

A víz érését könnyedén meg lehet gyorsítani úgy, ha akvarista ismerősünktől, mindenképpen megbízható helyről sikerül már beállt, jó minőségű akváriumvizet szereznünk. Minél többet, annál jobb. Egy már beállt akváriumnál az aktuális részleges vízcserék alakalmával ezek a vizek általában úgyis a csatornában végzik, tehát az egyetlen gond csupán a szállítás megoldása lehet. Szóba jöhet még egy szintén jól működő akvárimból való szűrőszivacs tartalmának a friss vízbe való belemosása. Nem kell megijedni attól, hogy a víz koszos lesz, még akkor sem, ha annyira, hogy semmit nem lehet benne látni, egy jól beállított és megfelelő hatásfokú szűrő másnapra gyönyörűen kitisztítja a vizet. A kis kellemetlenségért cserébe olyan anyagok és élőlények kerülnek az akváriumba és ezáltal a frissen beállított szűrőbe, amik jelentősen felgyorsítják a biólógiai folyamatok beindulását. Nagyon fontos azonban szem előtt tartani, hogy mind a vizet, mind a szivacsot a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni. Tárolni egyiket sem szabad! Kellő áramlás hiányában, a vízben és a szivacsban élő hasznos baktériumkultúrák elpusztulnak, és csak káros anyagokat juttatunk a vízbe.

Még nem esett szó a halat telepítésének módjáról. A díszhalkereskedésekben a halakat már mindenhol halszállító nejlonzacskókban kapjuk. Igyekezzünk ezt a legrövidebb úton hazaszállítani, még akkor is, ha a kereskedésben a zacskóba oxigént adagoltak. Ha van rá mód, illetve van kéznél, a halszállító zacskót helyezzük egy sötétebb zacskóba, így a halak félhomályban, esetleg sötétben stresszmentesebben utazhatnak. Talán a legjobb szállítóeszköz egy hungarocel doboz, amely még a hőmérsékletváltozásoktól is kéméli az állatokat. Egyaránt használható télen, és a nyári nagy kánikulákban is. Amikor hazaértünk, a zacskót nyissuk fel, a zacskó száját több rétegben hajtsuk le, és helyezzük az akváriumba úgy, hogy a zacskó szájával felfelé a vízen ússzon. Kb. fél óra alatt a zacskóban lévő víz lassan átveszi az akvárium hőmérsékletét. Ezután kb. 10 percenként egy kevés, kb. 1 deci vizet merjünk át az akvárium vizéből a zacskóba, így lassan a vízminőség is közelíteni fog egymáshoz. Ezt addig folytassuk, míg a zacskóban az eredeti vízmennyiségnek kb. a duplája nem lesz. Ekkor lehet a halakat az akváriumba áthelyezni oly módon, hogy a zacskóból hálóval kifogjuk őket. Soha ne öntsük a szállítóvizet az akváriumba!

Látható tehát, hogy az akvárium benépesítése során szinte minden mozzanat fokozatosságot igényel. Ne kapkodjunk, az akvarisztika sok türelmet igényel, de ha betartjuk a fent leírtakat, pár hét leforgása alatt szép és izgalmas víz alatti világot szemlélhetünk saját otthonunkban