A csikóhalak (régies néven csikócák) a sugarasúszójú halak osztályába a pikóalakúak rendjébe és a tűhalfélék családjába tartozó nem. A tengeri csikók Indonézia partjai mentén egészen Ausztráliáig, Európa, Afrika és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál megtalálhatók. Egyes fajok Amerika csendes-óceáni partvidékének vizeiben élnek. A tengeri csikó állományról keveset tudunk, de a rákászok teliholdnál ezrével fogják ki a párzásra összegyűlt példányokat.
A rákászok sajnos sok kárt okoznak a tengerfenék vegetációjának, ahol a tengeri csikó fajok is élnek. Keresett akváriumhalak, bár fogságban keveset élnek és ritkán szaporodnak.

Méretük változatos: a legkisebb csikóhal faj 16 mm-es (Hippocampus denise), a legnagyobb 35 cm-es. A tengeri csikók másodpercenként mintegy harmincötöt csapó hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben.

A barna és sárga szín összes árnyalatában előfordul, nem ritka foltos változata sem. Ha megrettennek, éheznek, vagy fájdalmat éreznek, színük elhalványodik, bőséges táplálkozás mellett, a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sőt nász idején, vagy pedig olyankor, amikor zsákmányoló kedvük támad, fémfény ömlik el rajtuk. Színváltoztató tulajdonságukat arra is felhasználják, hogy beleolvadjanak a környezet összhangjába, elrejtőzzenek ragadozóik elől.

Törzsük oldalt lapított, hasuk nagy, kidomborodó, nincsen farokúszójuk, hanem farkuk fogószervvé alakul át, ami aláhajló, pörgén csavarodó. Jellemző rájuk nézve a fej állása. Amíg a többi hal feje egyenes folytatása a törzs tengelyének, addig a csikóhalaké szöget alkot vele. Erősen görbülő nyakán űl és a lóéhoz hasonlít, innen kapta nevét is. Szemüket nagy látószögben tudják mozgatni, így testük mozgatása nélkül tudják szemmel követni a ragadozókat, és kiszemelt áldozataikat. Bőrüknek pikkelyein többé-kevésbé kiemelkedő tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúik bojtformájúak, hasi úszói hiányoznak

A csikóhalak hosszú farkukkal átkulcsolva az angolnafű vagy a hínár szárán naphosszat lengedeznek és megvárják amíg valamilyen táplálék állat kerül a közelükbe. A mozgása igen sajátos, többnyire függélyes helyzetben lebegnek. Mozgásuk iránya a csavar gyanánt működő úszó beállításától függ s e szerint függélyesen emelkednek a felszín felé, vagy pedig hasoldalukkal előre vízszintesen haladnak. Úszáskor a hátuszonya - és nem a farka - segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tova.

Amint zsákmányát kiszemeli, szájüregéből minden levegőt eltávolít, kopoltyúfödelét és száját becsukja, úgyhogy légüres tér támad, amelybe a betóduló víz az áldozatot magával sodorja. Az így keletkező örvény olyan erős, hogy nagyobb termetű garnélákat is magával ragad, s ezek a szájon keresztbe akadva, kettétörnek. Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges időkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse.

A legtöbb csikóhal monogámiában él párjával (de van ellenpélda is pl. a Hippocampus abdominalis), rendszeresen udvarlással erősítik párkapcsolatukat. A párzási időszak a trópusi vizekben egész évben, hidegebb vizekben tavasszal és nyáron van, és egybeesik a teliholddal.A családban azonban nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban.

A legújabb kutatások szerint a hím a környező vízbe ereszti spermáját a megtermékenyítés során és nem közvetlenül a zacskóba, ahogy az korábban gondolták. A párzás során a nőstény a hím hasoldali költőerszényébe préseli az ikrákat. Az utódok kikeléséhez, a vízhőmérséklettől függően 14-28 nap kell. Az utódok száma fajtól függően változó, de körülbelül 50 lehet. A legtöbb csikóhal fajnál két-három hetet vesz igénybe az ikrák fejlődése. A kikelő ivadékok kicsiben ugyanolyanok, mint a szülők, akik kikelés után már nem gondozzák őket. A költőtáska az ivadék kirajzása után visszafejlődik.

Rendszerezés:

A nembe az alábbi fajok tartoznak:

- Nagyhasú csikóhal

- Hippocampus alatus
- Hippocampus algiricus
- Nyugat-ausztráliai csikóhal
- Hippocampus barbouri
- Törpe csikóhal
- Hippocampus biocellatus
- Hippocampus borboniensis
- Rövidfejű csikóhal
- Zsiráfcsikóhal
- Knysna-csikóhal
- Hippocampus colemani
- Hippocampus comes
- Koronás csikóhal
- Hippocampus denise
- Egyenes csikóhal
- Hippocampus fisheri
- Hippocampus fuscus
- Hippocampus grandiceps

Pettyes Csikóhal

- Pettyes csikóhal
- Hippocampus hendriki
- Rövidorrú csikóhal
- Tüskés csikóhal
- Óriáscsikóhal
- Hippocampus jayakari
- Hippocampus jugumus
- Hippocampus kelloggi
- Sárga csikóhal
- Hippocampus lichtensteinii
- Bikanyakú csikóhal
- Hippocampus mohnikei
- Hippocampus montebelloensis
- Hippocampus multispinus
- Hippocampus procerus
- Hippocampus queenslandicus
- Karcsú csikóhal
- Hippocampus semispinosus
- Hippocampus sindonis
- Sün-csikóhal
- Hippocampus subelongatus
- Háromfoltos csikóhal
- White-csikóhal
- Hippocampus zebra
- Hippocampus zosterae

A szárnyas csikóhalak testét szintén csontpajzsok borítják, arcorruk is megnyúlt, kis szájuk azonban fogatlan és nem végső állású, hanem a hasoldalra nyílik. Erre a családra az ejtőernyőszerű, széles mellúszó a jellemző, amelyben – az összes többi halcsaládtól eltérően – 5 kemény sugár van. Kopoltyúik fésűsek; úszóhólyagjuk nincs. Kevésszámú, kistermetű faj tartozik ide, amelyek az Indiai- és Csendes-óceán meleg égalji részeit lakják.

A repülő csikóhal 10 cm-esre nő meg. Hátúszóját 5, mellúszóját 11, hasúszóját 3, az alsót pedig 5 sugár alkotja. Orra hosszú, lapos, kardalakú nyúlvánnyá alakult át, amelyet oldalra irányuló fogak szegnek be. Farkát 12 páncélgyűrű vértezi fel. Testét barna pettyek tarkítják.

Hiedelmek szerint csontja segít a kopaszság, az oldalfájás, az asztma, az érelmeszesedés és a szexuális problémák leküzdésében, a tradicionális kínai gyógyászatban is előszeretettel alkalmazzák. Ezért a Fülöp szigetek környékén található - híresen nagy - állománya 1985 és 1995 között 70%-kal csökkent. Minden évben csikóhalak ezreit halásszák ki és exportálják Európába, Japánba és az Egyesült Államokba. Ázsiában csontvázából évente 45 tonnát adnak el - ez körülbelül 16 millió példányt jelent. Az akváriumoknak is kedvelt díszhala, illetve szuvenírként is rengetegen vásárolják csontvázát, és dísztárgyak készítésére is felhasználják. A túlzott halászat miatt veszélyeztetett fajok, halászatuk ma már tilos.

Sok akvarista díszhalként tartja a csikóhalakat, de a vadon befogott csikóhalak rosszul viselik az akváriumi fogságot: csak élő zsákmányt fogyasztanak, illetve akváriumban az immunrendszerük legyengülése miatt hajlamosabbak betegségek elkapására. Az utóbbi időkben tenyésztettek ki speciális akváriumba való csikóhalakat is, amik jobban bírják a fogságot. Akváriumban együtt tartható más fajokkal, de azokat gondosan kell megválogatni. A csikóhal lassú evő, így ha agresszív gyors evő fajokkal kerül egy akváriumba, akkor alul fog maradni az élelemért vívott küzdelemben, ami miatt legyengülhet és elpusztulhat. A lassú mozgása miatt gyors ragadozó halakkal sem szabad összezárni.

Forrás: wikipedia