A gyűrűsfarkú maki vagy más néven katta (Lemur catta) az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj.

Madagaszkár déli, délnyugati és délkeleti területein él. Változatos élőhelyeken fordul elő, előnyben részesíti a galériaerdőket, a száraz, lombhullató erdőket és bozótosokat

A hossza 38–45 cm, farka ennél hosszabb, 56–62 cm. Testtömege 2,2-5,5 kg közötti. Dús szőrzetének alapszíne szürke, mely a háton barnás árnyalatú, a hasoldalon pedig fehér színű. Arca szintén fehér, azonban orra és a szemek környéke fekete. Legfeltűnőbb tulajdonságuk a hosszú farok, mely fekete-fehéren gyűrűzött - nevét is erről kapta. A két nem között nincs feltűnő különbség. Alsó fogsoruk metsző- és szemfogai úgynevezett fogfésűt alkotnak, melyet szőrzetük ápolására használnak

A katták csoportokban élnek, egy csoportot átlagosan 12-24 egyed alkot, melyben a nőstények a dominánsak. Más lemurfajokhoz képest kevésbé territoriálisak, többnyire csak a szaporodási időben őrzik területüket. A csoport nőstényei egymással rokonságban állnak, mivel a nőstény utódok a szülői csoportban maradnak. A hímek azonban 3-5 éves korukban elhagyják a csoportot, melyben a világra jöttek. A hímek a szaporodási időn kívül gyakran fiúcsapatokat alkotnak. Az egyedek közötti kommunikációban a vizuális, a hanggal és a szaggal történő kommunikációnak is fontos szerepe van. 28 különböző hangjelzésük különböztethető meg. A vizuális kommunikációnak a csoporton belüli kapcsolatokban van jelentős szerepe. Illatmirigyeik - melyek a nemi szervek környékén, a csuklón, valamint a hímek esetében a felkaron helyezkednek el - váladékát a csoporton belüli kommunikáción kívül a területjelzésre használják. Utóbbi esetben illatmirigyeiket különböző tereptárgyakhoz, például faágakhoz dörzsölik, míg előbbi esetben mirigyeik váladékával farkukat kenik be, majd farkukat a magasba emelik.

Ragadozóik a fosszák, a ragadozó madarak, de veszélyt jelenthetnek rájuk a kutyák is.

A katták különféle növényi részekkel, levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel, fakéreggel és növényi nedvekkel táplálkoznak. Emellett alkalmanként ízeltlábúakat is fogyasztanak

A gyűrűsfarkú maki párzási ideje áprilistól júniusig tart. A szaporodási időben a nőstények a táplálékért versengenek egymással, a hímek pedig a nőstényekért küzdenek. A nőstények 4-4,5 hónapos vemhesség után hozzák világra kölyküket - általában egy utód születik, ám nem ritka az ikerszülés sem. Az újszülöttek többnyire anyjuk hasán kapaszkodnak, majd ahogy nőnek, egyre több időt töltenek a nőstény hátán lovagolva. A kölykök 5 hónapos korukig szopnak, azonban már 2 hónapos koruktól kezdve fogyasztanak szilárd táplálékot is. A felnőtt hímek nem vesznek részt az utódnevelésben. Ivarérettségüket a hímek 2,5, a nőstények 3 éves korukra érik el. Élettartamuk a természetben átlagosan 15-16 év, fogságban azonban elérhetik a 33 évet is.

Bár vadon élő létszáma nem ismert, azonban - mint Madagaszkár teljes élővilágát - élőhelyének elvesztése veszélyezteti. Élőhelyük feldarabolódása miatt az egyes populációk elszigetelődnek egymástól, így genetikai állományuk erőteljesen lecsökkenhet, valamint nőhet a beltenyészet mértéke is. Emellett egyes területeken a vadászat is csökkenti állományát, valamint gyakran fogják be őket, és tartják őket házikedvencként.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a "sebezhető" kategóriába sorolta a fajt.

A gyűrűsfarkú makik csoportos állatok, nappal aktívak, emellett külsejük révén is mindig elnyerik a látogatók rokonszenvét. Állatkertekben nagyon gyakori fajnak tekinthető. Magyarországon Budapesten, Jászberényben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, valamint Veszprémben mutatnak be gyűrűsfarkú makikat.