Lappföld földrajzi helyzete:

Finnország északi részén található Lappföld, amit egész évben hó borit. Ez a vidék alig nagyobb, mint Magyarország, azonban még nálunk 110 ember jut egy négyzetkilométerre, addig Lappföldön 2,2.
Geológiailag két jellemző táj váltja egymást. Keleten alacsony dombságok, míg nyugaton a Skandináv-hegység. Több mint száz gleccser ma is gyalulja a hegyek oldalait, a völgyekben bő vizű patakok folynak, melyeknek olyan tiszta vizük van, hogy inni lehet belőle.
Fjordok sokasága: A jégkorszak idején Skandinávia közepén több ezer méter vastag jégtömeg terpeszkedett, mely hatalmas súlyával lassan keletről nyugatra, az óceán felé csúszva mély gleccservölgyeket vájt a hegyláncok közé. Később, a jég visszahúzódása után a tengervíz feltöltötte ezeket a völgyeket. Így alakultak ki Norvégia hosszú, kanyargós, meredek sziklafalú fjordjai, amelyek az ország nyugati szélét teljesen felszabdalták. Ezek a fjordok mély völgyekben végződnek, amelyek falairól zuhognak alá a hegységek olvadékvizeiből keletkezett vízesések. A fjordok tengertől legtávolabb eső végükben a legmélyebbek, a tenger felőli végükön pedig -, ahol a gleccser már jócskán veszített erejéből - a legsekélyebbek. Sok helyen a függőleges sziklafal töretlenül folytatódik a vízfelszín alatt. Az ilyen helyeken a hajók teljesen megközelíthetik a meredek partfalat, a zátonyra futás legkisebb veszélye nélkül.

  Éghajlat:
A nyugati hegyoldalakon óceáni jellegű az

éghajlat, tehát hűvös és csapadékos, a keleti részeken kontinentálisabb, itt az északi sarkkörökön túl május végétől június közepéig egyáltalán nem nyugszik le a nap. Ez 73 napot jelent, amikor verőfényben úszik a vidék. Télen viszont 51 napig nem kel fel, teljes sötétségbe burkolózik a táj. Különleges látványosság a sarkvidékek környékén a sarki fény. A Napból érkező részecskesugárzás a Föld mágneses erővonala mentén haladva, elsősorban a sarkvidékeken már néhány száz kilométeres magasságban gerjeszti a gázmolekulákat, s ezek a rájuk jellemző hullámhosszokon fényt bocsátanak ki. Északon aurora borealis (északi fény), délen aurora australis (délsarki fény) a neve.Állatvilág:

A hatalmas csordákban élő rénszarvas nyáron a tundrán él és ott szaporodik, télre a hatalmas erdőségekbe húzódnak vissza. Ők a világ legnagyobb szarvas féléi, a hímek agancsának a fesztávolsága elérheti a két métert is, érdekesség, hogy a rénszarvas tehene is agancsot visel, bár koránt sem akkorát, mint párja. Lappföld jellemző emlős állatai még a sarki róka, a vidra és a nyest. Itt él a torkosborznak is nevezett rozsomák, ami bár a menyétfélék családjába tartozik, mégis jobban hasonlít a medvékhez. Régebben sok farkas élt ezen a vidéken, de mára gyakorlatilag eltűntek, a barnamedvék száma viszont az utóbbi években szerencsére emelkedőben van. Sok ritka madárfaj otthona is Lappföld, ezek közül a leggyakoribbak és legnagyobbak közé tartozik a siketfajd, az énekes hattyú és a tőkés réce. A ragadozó madarakat olyan különlegességek képviselik, mint a vadászsólyom és a réti sas.