Az árnyékarália az árnyéklevélféleségek közül a leggyakoribb, termetes növény. Tudományos nevét Polyscias balfourianáról P. scutellariára változtatták. E név előtagja is arról árulkodik, hogy fajtatársaival együtt ő is nagy kedvelője az árnyékos helyeknek; a "poly" görögül sokat, a "scias" pedig árnyékot jelent. Rokonaihoz hasonlóan levelei szárnyaltságuktól és sűrű széli bemetszettségüktől páfrányszerűen filigránok. Velük együtt a trópusi Ázsiában, Polinéziában honos. Termete kis törzses fa jellegű, magassága 25-50 cm közötti. A növény szára növekedése során ezüstszürke, pikkelyes hatásúra kérgesedhet, törzse végén több elágazódás is lehetséges. Levelei nem hasonlítanak a páfrányéhoz, inkább ép kerekded vagy vese alakúak. Akár minden levelét díszítheti fehéres-sárga szabálytalan szegély vagy folt. Virága nálunk eddig még nem ismert.

Igényli az árnyékos vagy félárnyékos helyet, de napra semmiképp ne kerüljön. Szobahőmérsékleten jól érzi magát, 20 °C-t vagy annál melegebbet kíván. Télen is legalább 18 °C-os helyiségben tartsuk. Kedveli a magas páratartalmat, víz és tápanyagigénye azonban mérsékelt. Ápolása fokozottan gondos legyen az igényessége miatt. Öntözzük mértéktartóan, de rendszeresen: lehetőleg lágy esővízzel, vagy langyos, lágyított csapvízzel. Nyáron kéthetente tápoldatozzuk, télen ez viszont csak kéthavonta esedékes. Legideálisabb számára a szokásosnál kisebb töménységű tápoldat.
Metszése tavasszal ajánlott, az új hajtások megindulása előtt, így szépen kialakítható későbbi alakja. Ezzel megakadályozhatjuk a felnyurgulás vagy a felkopaszodás lehetőségét is. Átültetése fiatalon évente, korosabbá válásakor kétévente szükséges. Az előzőnél mindig csak egy kicsit nagyobb cserépbe tegyük, hogy megelőzzük az esetleges túlöntözést. Megfelelő számára a laza, tőzeg alapú földkeverék, amilyen a Florasca B típusú virágföld is. Szaporítása dugványozással végezhető, ez azonban csak kertészetekben, és ott is talpfűtéssel lehetséges.
Leggyakoribb károsítói - száraz levegőjű helyen - a pajzstetvek, a levéltetvek, valamint a takácsatkák. A túlöntözésből adódóan megrekedt, pangó víz gyökérrothadást idézhet elő. Elhelyezése egyedülállóan vagy szoliterként is ajánlatos. Eltérő méretű és levélformájú társaival dekoratív része lesz otthonunknak. Hidrokulturában tartva (égetett agyaggranulátumba beültetve, tápoldattal ellátva) olyan helyeken is megmarad, ahol a hagyományos, virágföldes megoldást nem tűri. Fajtársaihoz hasonlóan - elsősorban bizarr formája miatt - a bonsai-já alakítása sem kizárt, bár kissé robusztus ehhez. Modern berendezési tárgyak mellett és falusi környezetben egyaránt jól mutat.