Ültessünk szerelemet kertünkbe?  Igen! A szerelemvirág egy igen különleges hazánkban még ritkaságnak számító álomszép dísznövény, amely hatalmas kék színű virágával feltűnő jelenség lesz kertünkben.

 

Nyáron az akár 1 méter magas száron egymás után nyílnak az ernyős virágzatú kék fehér, és lilás színű virágzatok. A növényt ültethetjük kertbe, de akár teraszra egy védett napos sarokba, dézsába, vagy bármilyen nagyobb méretű virágtartóba is.

Hazájában Braziliában epifita életmódot folytat.30-35cm termetével a kisebb méretű orchideákhoz tartozik.15-22cm-es csüngő virágzata az álgumó tövéből hajlik ki.Az illatos virágok átmérője 1,5-2cm.Július-December a virágzás időpontja.Mivel a szobai virágházakban is jól virágoztatható,a gyűjtők hálás növénye.Hőmérsékletigénye 17-20fok.

Mexikó Közép-Amerika,Brazilia s a Nyugat-indiai-szigetek gyakori orchideája.800m-től 1300m magasságig epifitaként is sziklalakóként is előfordul.40-50cm magas,könnyen virágoztatható faj.A virágzat 4-7 csontfehér,elnyíláskor halványsárga,10cm átmérőjű illatos virágból áll.A keskeny ívben hajló lepellevelek s a háromcimpájú,erősen rojtos mézajak érdekes formájú virágot képeznek.November-decemberben virágzik,a virágzás 3-4hétig tart.Hőmérsékletigénye:16-18 fok.

Cephalocereus - őszfejapó, őszapó a találó magyar neve.
A rügyszemölcsökből fejlődő hosszú, fehér szőrzet teljesen beborítja ezt a sokbordás, oszlop alakú, lassu növekedésű kaktuszt. A nedvességre nagyon érzékeny.
Csak sarjakról szaporíthatjuk, mert csak a nagy, méteres példányok hozzák a rózsaszín virágokat, ezt pedig nehéz kivárnunk.

A méternél is nagyobbra növő,fehéren szőrös kaktuszok érdekessége az oszlop felső részén féloldalt növekedő virágok sokasága.A virágok nem nyílnak ki,mert szírmaik összeforrtak.Kis hajlott csövecskére emlékeztetnek,többnyire élénk színűek.

A Myrtillocactus geometrizans (Cereus geometrizans) a kaktuszok Myrtillocactus nemzetségének legismertebb faja; az egyik legismertebb oszlopkaktusz. Egyes rendszerezők szerint ez a nemzetség egyetlen faja, aminek a többiek csak alfajai.

Szerteágazó fa vagy cserje. 5-7 bordára tagolt, kékeszöld, viszonylag vékony, csak kevéssé tövises ágai többnyire felállóak. Areoláin 5–8 rövid peremtövis és egy hosszabb középtövis nő. A kékes bevonat különösen magoncain és fiatal hajtásain szembeötlő.

Az orgonakaktusz (Pachycereus) nemzetség az Észak-Amerika oszlopkaktuszainak nagy részét magában foglaló Echinocereeae nemzetségcsoport tagja. Fajai nagy, elágazó növények.

Fa, vagy ritkábban bokor termetű, masszív növények. Hajtásaik egyenesek, orgonasípszerűek, a virágzó hajtás a vegetatív szártól többé-kevésbé különbözik (ld. cephalium), gazdagon tövisezett vagy néha tövismentes, gyakran dúsan gyapjas areolákkal. Világos, tölcsér alakú virágaik kicsik-középnagyok, éjjel vagy nappal nyílnak.

A fügekaktuszok vagy medvetalp-kaktuszok (Opuntia) nemzetségébe a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények tartoznak. Az Újvilágban (Észak- és Dél-Amerikában együtt) mintegy 300 fajuk ismert.

Az amerikai kontinens kiemelkedő, ősi indián civilizációi közül a legismertebb, de egyben a legrövidebb életű is az aztékoké volt. Istenük, Huitzilopochtli megígérte, hogy elvezeti népét oda, ahol letelepedhetnek, és felépíthetik nagy fővárosukat, Tenochtitlánt (A fügekaktuszok helyét).

A fügekaktusz lapított, ovális hajtásai a csúcsukon nőnek össze egymással.Tüskéi tulajdonképpen nincsenek, csak aranysárga tövisgyűrűi. Ezeken hosszú, szőrszerű kinövések vannak. A virágok a szárképleten fejlődnek, sárga színben. 30 cm-nél ritkán nő magasabbra. Léteznek szabadban tartható fajtái is, amelyek áttelelnek. A szabadban tartható fajták termete nagyobb.

 

 

A fügekaktusz gondozása

Fényigény:
Válasszuk a lehető legnaposabb helyet, lehetőleg közvetlen napfénnyel.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területeiről származnak. Pozsgás (törzsszukkulens) növények. A magkezdemény és a mag szerveződése, valamint a betalain vegyületek előfordulása alapján a Phytolaccaceae családdal állnak közelebbi rokonságban.

Az indiánok már legalább 9000 éve eszik a fügekaktuszok termését (tuna, kaktuszfüge, indián füge). Az Amerikában járt első utazók nem sokat foglalkoztak a kaktuszfélékkel; a történelem előtti idők növényóriásainak maradványának tekintették őket.

Mérete és alakja igen változékony — az alig 1 cm törzsátmérőjű, erősen bokrosodó fajoktól az oszlopos termetű, vastag törzsű, erőteljesen növekedőkig.

Törzse és szártagjai is többnyire hengeresek és elágazók. Egyes fajok szártagjai kissé gömbszerűek vagy bunkó alakúak. A szártagokat ritkás vagy sűrűbb, finom szálú, hajszerű szőrzet borítja. Fiatal hajtásain feltűnően csökevényes, hengeres levélkék nőnek.

A hengeres levélkék a fejlődési időszakban a növény asszimilációját segítik, a fejlődési időszak végeztén lehullanak.

A Selenicereus nemzetségbe epifita kaktuszfajok tartoznak, melyek közül a Selenicereus grandiflorus faj az egyik legrégebben ismert és feltételezett gyógyhatása miatt régóta termesztett növény. A növény spanyol nevének (reina de la noche) fordítása alapján szokás az egész nemzetség fajait is éjkirálynő-kaktuszoknak is hívni.

Dél-Texastól Argentína északi tartományaiig valamint a Karib-szigetek. A Selenicereus grandiflorus faj termesztésből kivadulva a Föld trópusi területeinek nagy részén megtalálható.

Nagyon gyakori,közismert kaktuszfaj nálunk.Tömegesen virágzik.Télen teljesen szárazon tartva,több fokos fagyot is elvisel,sőt ha így kezelik,gazdagon virágzik a következő évben.Nyáron a szabadban tartható,de a déli nap ellen árnyékolni kell,különösen ha nagyon meleg van.Kedveli a lombföldben gazdag talajt.

Megnyúlt hajtásai lecsüngő alkatúak.Ezért cserepét,tartóedényét fel kell függeszteni,hogy a növény természetes életmódjának megfelelően helyezkedjék el.Tél végén,kora tavasszal virágzik.Egy-egy öregebb növény megfelelő ápolással több száz virágot is hozhat.Nyáron előnyös,ha nagyobb fák alsó ágaira,félárnyékba helyezzük,és ha elég meleg van,naponta az öntözésen kívül meg is permetezzük.

A karácsonyi kaktuszok közé a Schlumbergera (korábban Zygocactus) nemzetség epifita kaktuszfajai mellett a Hatiora gaertneri faj tartozik. A karácsonyi kaktusz korábbi neve Zygocactus truncatus volt, helytelenül Epiphyllum truncatum néven is forgalmazták.

Kedvelt szobanövények, mert fejlett töveik minden évben karácsony táján virágoznak.

Brazíliából származnak, ahol a trópusi, vagy szubtrópusi őserdők fáin élnek. Gyökereikkel a az ágak elágazásaiban és a fakéreg repedéseiben összegyűlő – sokszor igen kevés – szerves anyagból táplálkoznak.

A nebáncsvirág (impatiens) nevével ellentétben egy könnyen gondozható dísznövény, amely ültethető erkélyre, teraszra, kertbe.

 

A nebáncsvirág nem hiába lett az utóbbi évek egyik legkedveltebb kerti dísznövénye, hiszen gondozása egyszerű, és akár egy balkonládába is jól érzi magát.

Magassága mindössze 20-30 cm magas és számtalan színben kínálják a kertészeti árudák nyár elején, így a piros, rózsaszín, fehér, és a piros árnyalatiban tündököl kertünkben.

Magyarországon sajnos nem él a harangrojt nemzetségnek egyetlen tagja sem. Bár virága némileg a harangvirágra hasonlít, mégsem rokonok.

Vékony szára (tőkocsánya) 5-15 cm magas, csúcsán elágazó. A levelek rozettában állnak, nyelesek, vese alakúak, ép szélűek (vagy enyhén csipkések), fényes zöldek. A virágok a kankalinok virágzatához hasonlóan bogernyőben nyílnak. A virágzatot 1-6 bókoló virág alkotja. A párta forrt, lila vagy levendulalila, ritkán fehér virágú példányok is előfordulnak.

A Kárpátok bennszülött növénye, a mai Magyarországon nem őshonos, de kertekben gyakran ültetik. Eredeti élőhelyén árnyas szurdokok, fenyvesek mohos szikláin, törmeléklejtőkön él.

A többi harangvirághoz képest alacsony termetű, elterülő, ágas szárú, legfeljebb 30 cm magas. A gyökerek fehér színűek. A virágok általában magányosak, a párta széles tölcsér alakú, a szirmok 30 mm hosszúak, színük kék, olykor fehér. Az alsó levelek hosszú nyelűek, szíves vállúak, szélük csipkés.

Alacsony legfeljebb arasznyi növényke a fészekpikkelyek fekete bodros szőrűek.A Kárpátok havasi alhavasi tájain,réteken,mészkősziklákon él,1200-2000m magaságban.

Juniustól augusztusig virágzik,illatos 2-4cm átmérőjű virágai hófehérek,vagy rózsaszínűek.A szirmok széle sallangos,az egész növény kékeszöld hamvas.Cak az Északi-Kárpátokban él mészkősziklákon 2000m-ig.

Júliustól augusztusig virágzik gyepes alacsony növény.Arasznyi kocsányon párosával nyílnak bíborpiros,világosan pettyegetett virágai.Az Északi-kárpátok benszülött növénye,mészkősziklákon nő 2000m magaságig védett növény!

A hibiszkusz vagy mályvacserje (Hibiscus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó mályvafélék (Malvaceae) egyik legváltozatosabb nemzetsége mintegy 1200 fajjal, amelyek közül feltűnő virágai miatt többet szerte a világon dísznövényként termesztenek.

Ázsiából származik; egyes fajai tipikus özönnövények, másokat az ember telepített meg szerte a világon. A fajok többsége a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt éghajlatú területeken él, közöttük akadnak egyévesek és évelők, fás- és lágyszárúak, lombhullatók és örökzöldek is.

Az árvácska egy apró, bársonyos sárga, kék vagy tarka virágú növénynemzetség (Viola) az ibolyafélék rendjéből.

Árvácska (Viola x wittrockiana). Kultúrfaj; kétéves, 10–20 cm. Júniusban vetik, és többszöri áttűzdelés után már októberben kiültetik. A fagyokig nyílik, de tavasszal ad igazi színes virágszőnyeget. Ahol hűvös, csapadékos a nyár, egész évben virít, de nálunk a száraz meleg hamar elviszi. A XIX. században kezdődött az árvácskaláz, az addig ültetett háromszínű árvácskát (Viola tricolor) egy altáji és egy dél-európai fajjal keresztezték.

Az amarillisz hatalmas tölcséres virágával otthonunk legszebb dísznövénye lesz, amely tavasszal már március végétől nyílhat.

Gondozása egyszerű, hiszen tavasszal meghajtatjuk, majd a virágzás végén hagyjuk, hogy a növény minden része visszahúzódjon a hagymába így el tudjuk tenni, teleltetni. Az amarillisz hagyma mellett több kisebb fiókhagyma is kihajt így szaporítani is tudjuk a növényt otthon.

A hagymákat március végén, április közepén ültessük el jó vízáteresztő képesség virágföldbe.

A levélcsillagnak a broméliafélékre jellemző levélrózsája van, amelyet hosszú, szívós kinézetű, hullámos és fogazott élű levelek alkotnak, amit ezüstös viaszréteg fed. Lassan fejlődő növény, sekélyen gyökerező, erőteljes gyökerekkel. A legnépszerűbb fajoknak és fajtáknak színes leveleik vannak.
• A tenyészidőszakban a föld legyen nedves, de kerüljük a túlöntözést, ez ugyanis a levélrózsa rothadását okozhatja.
• A nedves környezet nélkülözhetetlen.

Korall virágot már mindenki ismeri, de vajon tudja mi a titka ennek a kis növények? Korall virág ma már minden virágboltban és kertészetben kapható, és az ára is kedvező. Van, aki több cseréppel is vásárol, de van, aki nem is sejti milyen kis csodát tart a kezében. Tudta ön hogy a korall virág egész évben virágzik? Talán már halotta ezt másoktól, de önnél még sem marad meg? Pedig a korall virág ezernyi apró színes virággal örvendeztet meg minket télen és nyáron is.

A lepkeorchidea(Phalenopsis) hazánkban is egyre jobban elterjedt és ismert, de még mindig egy misztikus és különleges növény, amely igen hosszú ideig virágzik. Sokan félnek a tartásától, mert nem ismerik ezt a növényt.

Az orchideák gondozását és nevelését nem csak a vásárlók, de sokszor még a virágosok is alig ismerik. Ha megkérdezünk öt virágost, vagy öt szomszédot biztos, hogy legalább háromféle gondozási tanácsot kapunk. Most megpróbáljuk összefoglalni, mi az igénye ennek a különleges egzotikus virágnak.

A fagyra érzékeny és a télálló pozsgás növények egyedi látványt nyújtanak. A növény gondozásának egyszerűsége és a jobb térkihasználás ihlette e bájos függő kosárka megalkotását. Azonban a felfüggesztett virágtartók sokkal jobban ki vannak téve a nyár viszontagságainak, például a magas hőmérsékletnek és a szárító szélnek, mint hagyományosan elhelyezett társaik. Ezért a kosárba pozsgás növényeket ültessünk.

A gardénia, a kényes virág

A gardénia (Gardenia jasminoides) a kora tavaszi hetek mutatós idénynövénye. A Rubiaceae család tagja, Kínából és Japánból származik, ahol 60-180 centiméter magas, széles örökzöld cserjeként él. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú, krémfehér, viaszos virágok nyílnak. Fajtától függően lehetnek egyszerűek vagy teltek.

A gardéniát nálunk szobanövényként árusítják.

Általános leírás

Egyszikű, egylaki évelő növény.

Élőhely, származás

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken jellemző. Őshazája Afrika.

Levél, lombozat

Levelei egyszerűek, lándzsásak, tőrózsában állók. A levelek csúcsa hegyes. A levélnyél nincs. A levelek erezete párhuzamos.

Virág

Virágzata fürtös. Virága sárga vagy piros.

Gondozás

A homokos, tápanyagban szegény talajt kedveli. Gyengén öntözzük, 2-3 naponta. Elviseli a szárazságot.

Az árnyékarália az árnyéklevélféleségek közül a leggyakoribb, termetes növény. Tudományos nevét Polyscias balfourianáról P. scutellariára változtatták. E név előtagja is arról árulkodik, hogy fajtatársaival együtt ő is nagy kedvelője az árnyékos helyeknek; a "poly" görögül sokat, a "scias" pedig árnyékot jelent. Rokonaihoz hasonlóan levelei szárnyaltságuktól és sűrű széli bemetszettségüktől páfrányszerűen filigránok. Velük együtt a trópusi Ázsiában, Polinéziában honos.

Mint annyi más szobanövényünk, a pettyeslevél (Hypoestes phyllostachia) is Madagaszkár szigetéről származik, ahol állandóan meleg és párás az idő. Ahhoz tehát, hogy a lakásban is szépen fejlődjék, hasonló környezetet kell számára teremteni.

 

 

A pettyeslevél kúszó növekedésű, örökzöld évelő bokor, lehet azonban egyéves növényként is tartani, és a következő év tavaszán dugványgyökereztetéssel új növényt nevelni.

A bokor igazi dísze a foltos levélzet.

Chlorophytum comosum
Csokrosinda, zöldike

Ezek a növények annyira egyszerűen tarthatók, hogy sokan egyféle lenézéssel kezelik őket - méltatlanul, hiszen legérdekesebb és leghálásabb szobanövényeink közé tartoznak. A keskeny leveleket hosszanti zöld-fehér csíkok tarkítják. A fehér virágok nyáron, hosszú, merev hajtásokon fejlődnek, és amikor elvirágoznak, a hajtáscsúcsokon levélsarjak jelennek meg. A cserepet emelvényre, ablakpárkányra helyezve vagy felfüggesztve az indák szabadon fejlődhetnek.

Szinte egész évben virágzik, gondozása egyszerű, így kezdő kertészek is gondozhatják a gyönyörű fehér virágú vitorlavirágot.

Ismét egy szobanövény (spathiphyllum wallisi), amely a trópusi őserdők mélyéről származik. Mégis egy igénytelen ám nagyon dekoratív szobanövény, amely bármilyen otthonban könnyedén nevelhető és akár egész évben virágzásra bírható.

A vitorlavirág lándzsa alakú leveleivel melyek fényes zöld színben tündökölnek már önmagában is mutatós szobanövényé válik.

A ciklámen (Cyclamen) a kankalinfélék (Primulaceae), egyes szerzők szerint^[1] a szerecsenpuszpáng-félék (Myrsinaceae) családjába tartozó nemzetség. Neve az ógörög cyclos (kerek) szóból ered, népies nevei (kanrépa, disznórépa) arra utalnak, hogy egykor a makkoltatott kondák fontos tápláléka volt. A nemzetség 23 faja főleg Európa mediterrán részein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt. Szép és illatos virágaikért gyakran tartják szobanövényként a szobaciklámen (C.

A Földközi-tenger térségéből származik. Az évelő, hagymás növény virágai többféle színűek és tölcséralakúak. A hó és a hideg ellenére a kis virágok az első tavaszi napsugarak hatására hamarosan előbújnak. Némelyik krókuszfaj azonban csak ősszel virágzik. A vadon élő krókuszok intenzíven illatoznak.
A napos helyet szereti, épp úgy ültethető a gyep közepében mint virágágyásba vagy fák, bokrok alá.

A tavaszi krókuszok hagymáit szeptemberben ültessük el, az ősszel nyílókét pedig julius-augusztusban.

A hunyor (Helleborus) a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó nemzetség 25 - 30 ismert fajjal. Elterjedése: Dél-Európa (főként a Balkán-félsziget), Közép-Európa, Törökország, Kaukázus; egy faj (H. thibetanus) Kína nyugati részén honos. Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett.

Jellemzők 

Alacsony vagy középmagas, kora tavasszal (olykor már télen) virágzó szárazföldi évelők. Leveleik tenyeresen összetettek, a tőlevelek ölbefogottak.

A nyári tőzike (Leucojum aestivum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjához tartozó faj. A tavaszi tőzikénél (Leucojum vernum) nagyobb termetű.

A nyári tőzike elterjedési területe Dél-és Délkelet-Európában nedves réteken, de Közép-Európában csak meghonosodva él, többek között az Északi-Vogézekben, a Fekete-erdő déli részén és Közép-Németországban. Magyarországon főleg a Dunántúlon (Vas, Csurgó,Zala,Zselic,Somogy, Baranya), illetve az Alföld egyes részein ( Duna-és Tisza vidéke, Rába-, Kőrös-, Maros-, és Dráva-völgyek, Mezőföld, Dabas, Bátorliget)

A nyári tőzike 35-60 cm magas, többnyire csoportosan tenyésző hagymás évelő növény.

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjához tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű.

Elterjedése

A tavaszi tőzike elterjedési területe Közép-Európában van, a Magas-Alpok kivételével. Délen Olaszország középső részéig lehet megtalálni.

 Változatai

• L. vernum var. carpathicum: a faj életterének keleti részén található, kissé nagyobb változat, a lepelleveleken sárgás foltokkal zöld helyett
• L.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. 16 fajuk él, melyek a Balkántól a Kaszpi-tóig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon három faj fordul elő, a kertekben ültetett pompás és redőslevelű hóvirág, valamint az őshonos kikeleti hóvirág.

Pompás hóvirág

A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos.

Gyepes alacsony növény.Arasznyi kocsányon párosával nyílnak bíborpiros,világosan pettyegetett virágai.Az Északi kárpátok bennszülött növénye,mészkősziklákon nő 2000m magasságig védett!!

Virágzás: V. - VI.

Magasság: 8 - 10 cm

Termet: 20 - 50 cm

Szaporítás: magról, dugványról

Termesztési igény: napos – félárnyékos helye

n

Fehér virágú kökörcsin - Pulsatilla vulgaris Alba
Kora tavasszal nyílnak 5-7 cm átmérőjű csodaszép harang alakú selymes-szőrös virágai.
A bimbót, a virágkelyhet, a szárait ezüstös szőr borítja. Virágai 5-8 cm hosszúak.
Virágzás után is feltűnő növény.
Sziklakertbe egyesével, vagy kisebb csoportba ültessük.
Több évig egy helyen maradhat.
Napos, száraz talajokat szeret. A sós talajokon is jól fejlődik.
Magasság: 30 cm
Virágzás: március-április
Napos-félárnyékos helyet kedvel
Szárazságtűrő

Örvös kakastaréj, (vârtejul pãmântului, Pedicularis verticillata). Alacsony, 5 – 20 cm-es, gyapjas – bozontos, évelõ növény. Szárnyaltan szeldelt levelei hármasával – négyesével helyezkednek el a szárcsomókon. Fejecses, bíboros virágai tömött fürtökben állnak. Tok termése lapított. Június végétõl – augusztus közepéig, végéig virágzik. Az alpesi övezet mészkõhegyeinek, sziklákkal tarkított legelõin terem.

A harangvirág (Campanula) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a fészekvirágzatúak (Asterales) rendjéhez, ezen belül a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjához tartozó nemzetség.

Tömött, gyepes levélcsomóikért, levélrózsáikért és fejecskevirágzataikért ültetik őket.
--juniperifolia - borókalevelű pázsitszegfű
Örökzöld, párnás évelő virág, hegyes csúcsú szürkészöld levelei laza rozettákban állnak.
Késő tavasszal, kora nyáron díszlenek a gömbös virágzatba tömörült apró, élénk rózsaszínű virágai.
Örökzöld, bokros tövű, sötétzöld levelű évelő.
Magassága: 5-20 cm.
Szélessége: 15 cm.
Virágszín: sötétrózsaszín, fehér
Virágzási idő: május-július
Napos helyet kedvel
szárazságtűrő

Merev szárain gömbölyded fejecskéiben fehér, vagy rózsaszín virágok nyílnak a nyár folyamán.

Jellemzők: 10-35 (40) cm magas évelő. A levelei hosszúkás-lándzsásak vagy keskeny visszás-lándzsásak, nem foltosak. A virágai rövid, tömött fürtben állnak, sárgák vagy húsvörösek. A mézajak ép, vagy gyengén háromkaréjos. A sarkantyú 2-4 mm hosszú, bő, lefelé görbülő. A murvalevelei a virágnál jóval hosszabbak.
Virágzás: Április-május.
Méret: 10-35cm
Élőhely: Hegyi rétek, gyertyános tölgyesek, gesztenyések.

A borzas havasszépe vagy molyhos havasszépe (Rhododendron hirsutum) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az erikavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése 

A borzas havasszépe a Középső- és a Keleti-Alpok, valamint az egykori Északnyugat-Jugoszlávia hegyvidékein honos; a Jura hegységben és a Nyugati-Kárpátokban megtelepítették.

Megjelenése 

A borzas havasszépe örökzöld, 30-100 centiméter magas, felálló vagy felemelkedő szárú cserje. Dúsan elágazik, és sűrűn egyenletesen leveles.

20-30 cm magas, heverő szárú örökzöld törpecserje.
Apró, lapos levelei tű alakúak, örvökben állók.
Virágbimbói már késő ősszel megjelennek és enyhe teleken már decemberben, vagy kora tavasszal nyílnak piros, fehér és rózsaszín virágai, de többnyire február-márciusban vannak teljes virágzásban.
Az Ericaceae családra nem jellemző módon a meszes talajon is megélnek, de a túl sok meszet nem szereti.
Lehetőleg az ültetésekor javítsuk talaját tőzeges földkeverékkel.

Az árnika a fészkesek (Asteraceae vagy Compositae) növénycsalád Arnica nemzetségébe tartozik. Rendszertani neve (Arnica montana) is elárulja, hogy Európa magasabb hegyvidékeinek növénye. Nemcsak Európában, hanem Szibériában, Ázsiában és Észak-Amerikában is honos. A hegyvidékek régóta ismert, ma már védett gyógynövénye.

A növény leírása 

Az árnika nemzetségének közel harminc faja közül csak kettő él Európa hegységeiben. Hegyvidéki réteken nő, levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire tompák, ülők, épélűek v.

A környező országokban több helyütt is természetvédelmi érték, mely védelemre szorul. Határainkon belül csak rokonfajai élnek. Évelő növény, függőleges, 10 cm-es vastagságot elérő gyökértörzse kb. 1 m hosszú, 3-6 cm vastag gyökérben folytatódik, mely kívül barnássárga, belül sárgás. Fejlődésének első 10-20 évében földfeletti részeit a tőlevelek képviselik. Hosszuk kb. 30 cm, kerülékesek, ép élűek, erezetük ívelt, nyelük jól látható.

Tudományos nevén Primula minima. Évelő. Szára csak 1-2 virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsípett, hegyes fogazott. Pártája nagy, lila vagy rózsaszínű, ritkán fehér. A magas hegyeket kedveli.

Gyújtoványfű, Linaria, a tátogatok családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 95 faja közül 6 hazai. Közönséges, de szép gyomnövény a sárgavirágú Linaria vulgaris, a gyógyászatban is szerepel. A kékvirágú havasi Linaria alpina a sziklakertek legszebbjei közé tartozik. A kertészetben sziklakertek díszítésére a Linaria cymbalaria, Linaria pallida, Linaria hepaticifolia és Linaria aequitriloba ismert. Ágyások díszítésére a Linaria reticulata, Linaria genistifolia, Linaria bipartita stb.

Megjelenése 

A havasi kövirózsa 5-20 centiméter magas, évelő növény, eleinte gömbös, majd kiterülő, 1-5 centiméter széles levélrózsákkal. A levelek lapát alakúak, zöldek, csúcsuk gyakran barnásvörös színű, rövid hegybe futó, élükön és lapjukon sűrűn mirigyszőrösek, szélük nem pillás. A levélrózsa sok vizet tárol. A szár és a tőlevelekhez hasonló levelei mirigyes-borzas szőrűek, vörös befuttatással. A 20-30 milliméter széles virágok hármasával-tízesével végálló bogernyőben helyezkednek el, 12 szirmúak.

A havasi magcsákó (Dryas octopetala) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a rózsavirágúak (Rosales) rendjéhez, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése 

A havasi magcsákó az Alpok, a Pireneusok, a Kárpátok, az Appenninek és a Balkán-félsziget hegyvidékein él, de az északi félgömb más magashegységeiben is előfordul.

Megjelenése 

A havasi magcsákó örökzöld növény, kúszó-gyepes növekedésű, gazdagon elágazó szárú rácscserje; szárai csak 5-10 centiméter magasra emelkednek a talaj felszíne fölé, mirigyes szőrűek.

A törpehanga (Loiseleuria procumbens) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az erikavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése 

A törpehanga elterjedési területe Észak-Európa, Skandinávia és Skócia, valamint Franciaország magashegységei, a Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok. Észak-Amerikában és Anatóliában is előfordul. Az egész arktikus övben elterjedt, főleg azokon a helyeken, amelyek télen hómentesek maradnak.

A törpehangarózsa vagy törpe havasi rózsa (Rhodothamnus chamaecistus) az erikavirágúak (Ericales) rendjébe, a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó növényfaj. Vadmirtusznak is nevezik. A Keleti-Alpok (Ausztria, Németország, Szlovénia, Olaszország területén) száraz, sziklás lejtőin, törmelékes hegyoldalain 500-2100 m magasságig elterjedt, lassú növekedésű cserje.

Örökzöld törpecserje, 40 cm magasra nő meg, ágai lazán elágaznak. Felálló hajtásai mirigyszőrösek.

A porcsinrózsa vagy kukacvirág (Portulaca grandiflora) a porcsinfélék (Portulacaceae) családjába tartozó egynyári növényfaj (a grandiflora specifikus név jelentése: „nagy virágú”). Argentína, Dél-Brazília és Uruguay területén őshonos.^[1][2] Zöldségnövényként és a népi gyógyászatban rokonát, a kövér porcsint (Portulaca oleracea) hasznosítják.

Mérsékelt égöv alatt kedvelt kerti növény, sziklakertekbe, virágládákba, vegyes virágágyakba is ültetik.

Apró, de nagyszámú rózsaszín virágai május-júniusban nyílnak.
Virágzáskor a pillangók is megcsodálják.
Sziklakertbe, tetőkertbe, balkonládákba napos, száraz helyre ültethető.
Magasság: 15-20 cm
Szélessége: 25-30 cm
Virágzás: május-június
Napos helyet kedvel

 

A harangvirágok nemzetsége mintegy 300 fajból áll, melynek nagy része Európából és Elő-Ázsiából származik.
Különféle árnyalatú kék, fehér, rtikábban rózsaszínű virágot hoznak.
A kis termetű fajtákat elsősorban sziklakertekbe ültethetjük, a magasabbakat jól felhasználhatjuk a természethű kert félárnyékos helyein, vagy akár napos virágágyakban is.

--cochleariifolia - Törpe harangvirág
Apró virágú párnás évelő, fehér, vagy liláskék virágú változat
Magasság: 10-15 cm,
Virágzási idő: VI-VII.

5-25 cm magas, tőlevélrőzsás évelő. Tőlevelei húsosak, kövérek, 2-12 cm hosszúak, 2-6 cm szélesek, szélei befelé göngyöltek, szélesek, kerek visszás tojásdadok, a nyél felé keskenyedők, épszélűek vagy tompán fogasak, porcosak és apró mirigyszőrösek, de nem lisztesek. A virágok világossárgák, 1-2 cm szélesek, 4-12 virágból álló ernyőben nyílnak, illatosak. A virágernyő murvái széles-tojásdadok, a kocsányoknál sokkal rövidebbek, mint ahogyan a csésze is sokkal rövidebb a párta csövénél.

Február és június között virágzik.Tavasz végén,nyár elején szőnyegszerűen borítja a hóolvadás után még barnálló havasi,hegyi réteket,legelőket az Alpokban és a Pireneusokban 2700m magasságig.Finoman hálós rostokkal borított hagymagumójából a leveleket megelőzve bújik ki hat lepellevelű fehér vagy lilás virága.A porzók sárgák,és a náluk jóval rövidebb,háromágú bibe narancsvörös.A nősziromfélék családjába tartozik.Rokonai közül nagyon sok került a kertek tavaszi díszei közé.

Áprilistól októberig nyílik.Az Alpokban 1000-3100m között fekvő legelők,nyúlfarkfűgyepek mészkősziklák adnak otthont ennek a bájos,az ibolyafélék családjába tartozó virágnak.Apró,csipkés szélű levelek borította szárai 5cm-nél nem nőnek magasabbra.Virágai a növényhez képest nagyok,3-4cm átmérőjűek,viola,ritkán sárga vagy fehér színűek.Védett növény!!

Júliustól augusztusig nyílik.E néven botanikailag többé-kevésbé elkülöníthető,ún. kis fajokat foglalhatunk össze.Európa havasaiban,1300-3000m magasságban,általában meszes törmeléklejtőkön,sziklagyepeken élnek ezek a kecses,de rövid életű évelők,sokszor kőtörőfüvek és a havasi gyújtoványfű társaságában.Levelei alacsony párnákat alkotnak,s e fölé emelkednek arasznyi,kecses kocsányon 2-4cm átmérőjű aranysárga,narancsszínű,hófehér,ritkán piros virágai.Védett!

Júniustól augusztusig virágzik.Igen változatos megjelenésű,többnyire szőrös növény.Gyepesedő töveivel Közép- és Dél-Európa,Nyugat-Ázsia havasaiban,1000-3200m magasságban,száraz,napos lejtőkön,sziklás helyeken,nyúlfarkfüvekben találkozhatunk.Arasznyi száron magányosan nyílnak nagy fészekvirágzatai.Régóta és szivesen ültetik évelőkertekben is,színváltozataival együtt.Védett növény!

Ezt a szegfűfélék családjába tartozó növényt nemcsak Európa magas hegységeiben találjuk meg,hanem az északi félteke hűvös,sarkvidéki tájain is.A havasok mészkősziklás törpesásos tetőin,törmeléklejtőin 1900-3800m en él mohaszerű,félgömb alakú párnája,nyíláskor 1cm-es virágokkal elborítva.Szigorúan védett!

Az Alpok és a Pireneusok kristályos,gránitos kőzetű területein szőrfűgyepekben,köves,cserjés helyeken 1300-3000m magasságban él ez a feltűnően szép finoman szőrös növény.Virágai lapos csészeformára nyílnak szét.Bibeszálából képződött,gyapjas,hosszu termésfüggelékei segítségével a szél hátán messze repíti terméseit.Mérgező.Hazájában szigorúan védett!

A havasok egyik legismertebb növénye.Egészen rövid kocsányon nyílik nagy,tölcséres virága fényes,örökzöld levélrózsái fölött.A párta jellegzetes ragyogó sötétkék,ez az ún.enciánkék szín.Szirmaiból régen gyapjúfestéket állítottak elő.Közép és Dél-Európa havasaiban,füves törpesásos helyeken,mészkősziklákon bukkanhatunk rá a fenyőerdők övében is, 800-2800m-en.Szigorúan védett növény!!

A havasok jelképe SZIGORÚAN VÉDETT!! Gyakran hozzáférhetetlen szirteken havasi lejtőkön,nyúlfarkfűgyepekben mészkősziklákon ritkás fenyvesekben is tenyészik Közép és Dél-Európa hegyeiben,1700-3400m magasságban.Az egész növény fehéren gyapjasmolyhos.Virágzatát jellegzetes bársonyos gallérlevelek veszik körül.