A hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) a valódi kétszikűek (eudicots) rosids kládjának szappanfavirágúak (Sapindales) rendjéhez, ezen belül a szappanfafélék (Sapindaceae) családjához tartozó faj.

Más néven: fürtös juhar, jávorfa

Mintegy 30 m magasságig növő fa, mely állományban egyenes, hengeres jól feltisztuló törzset nevel. Koronája sudaras felépítésű, zárt állásban rendszerint sátorozó. A szabad állásban nőtt fák törzse alacsonyan ágas, zömök, kevésbé kedvező alakú, a korona erős ágakból áll, széles, tojásdad, vagy boltozatos. Törzse és ágai is gyakran villás elágazásúak, az idősebb fák hajtásrendszerében sok a rövidhajtás, ezért a korona sűrű.

Hosszú ideig sima, szürkésbarna, a vastagabb héjkéreg csak a termőkorban lévő fáknál alakul ki. A szabálytalan alakú, leálló, lapos kéregcserepek világos, sárgásszürke foltokat hagynak vissza, amelyek később fokozatosan megszürkülnek.

Kezdetben erős karógyökér, később szívgyökérzetté alakul, majd számos vastag, vízszintes és ferde irányú oldalgyökeret fejleszt, amelyek erősen elágazó, kompakt gyökérrendszert képeznek.

Kezdetben zöldesbarnák, kopaszak, világosszürke, hosszúkás lenticellákkal. Rövidhajtásai több évig élők, rügypikkelyripacsoktól gyűrűzöttek.

Nagyok, tojásdadok,a csúcsrügy tompán négyoldalú, a rügypikkelyek sárgászöldek, szélük és csúcsuk barnásfekete, élük gyakran pillás. A levélripacs széles, patkó alakú, a levélripacspárok végei nem érintkeznek.

Nagyok, szíves vállúak, 8–16 cm átmérőjűek, 5 karéjúak. A karéjok széles alapúak, hegyesek, egyenlőtlenül, tompán fűrészes szélűek, a karéjok közti bemetszések zártak, hegyesszögűek. A lemez felül sötétzöld, kopasz, bemélyedő erezettel, fonáka világosszürkés zöld, csak az ereken és az érzugokban szőrös. A levélnyél hosszú, merev, gyakran pirosló.

Sárgászöldek, a két vagy többéves rövidhajtásokon 6–15 cm hosszú, szőrös tengelyű, megnyúlt, csüngő, összetett fürtökben nyílnak. A csésze- és sziromlevelek nyúlánkak, gyéren pillásak, teljes virágzáskor is többé kevésbé zártak. A magház molyhos. Virágai poligámok, a fürt virágainak kb. 2/3-a porzós virág, csak a részvirágzatok belső virágai termősek. A fürt a levelekkel együtt jelenik meg, a virágok azonban akkor nyílnak, amikor a levelek már kifejlődtek. A rovarbeporzás mellett a szélbeporzás is jelentős.

Csüngő, nyúlánk termésalakzatokban fejlődnek, viszonylag nagyok, 3–5 cm hosszúak. a magházak borsó nagyságúak, gömbölyűek. A szárny alapja elkeskenyedő, felülete durván erezett., a terméspárok szárnyai hegyesszöget zárnak be. A maghéjat belül fehér, nemezes szőrréteg borítja. Október elején érik, éréskor sárgásbarna színű, ősszel és tél elején hullik.

A korai juharhoz hasonlóan erőteljes fiatalkori növekedés jellemzi. Az egyéves magoncok 10–15 cm magasságot érnek el. Mérsékelt ágképzés mellett már 3-4 éves korban megkezdi erőteljes magassági növekedését. Ebben a fejlődési fázisban hajlamos az ismételt hajtásképzésre, és az évi magassági növekedése a 140 cm-t is elérheti. Az erőteljes hajtásfejlődés a törzsképzésnek kedvez. Az intenzív növekedési szakasz a termőhelytől és a fényviszonyoktól függően 20-30 éves korig is eltarthat. A végleges korona kialakítása után magassági növekedése erősen csökken, de csak 70 éves kora körül zárul le. Vastagsági növekedése kb. 10 éves kortól egyenletes, mérsékelt záródás mellett 3–4 mm-es évgyűrűk képződnek, így 50 éves korban elérheti a 40–45 cm-es mellmagassági átmérőt. Igen kedvező termőhelyen 35 m magasságú és 80 cm-es átmérőjű törzsek is előfordulnak. Viszonylag hosszú életű fa, életkorának felső határa 300 év körül van, azonban állományban a 120 éven felüli példányok ritkák. Termőképességét 25-40 éves korában éri el, de sarjeredetű egyedei gyakran 15 éves korukban is teremnek. Magja néhány hetes nyugalmi idő után csírázóképes; az ősszel lehullott mag tavasszal csírázik. A súlyos termés nem repül messzire, az anyafák körzetéken, azok magasságától függően 50–90 m-es körön belül ér földet. Sarjadzóképessége mérsékelt, rendszerint csak tősarjakat hoz. A kéregsérüléseket lassan növi be.

A hegyi juhar a jegenyefenyőhöz és a bükkhöz hasonlóan közép-európai flóraelem. Elterjedésének nyugati és északi határát az évszázados mesterséges telepítés már elmosta. Belgiumtól és Közép-Portugáliától a Déli-Kárpátokig, ill. a Fekete-tenger nyugati partvidékéig húzódik. Egy nagyobb diszjunkciója a Nyugat-Kaukázusban van. Elterjedésének északi határa a Harcz-hegységen, a Középnémet-dombvidéken és Lengyelország déli részén át a Podóliai-hátságig húzódik, délen Tesszáliáig, Calabriáig, Észak-Szicíliáig és Közép-Spanyolországig megy. Nyugat-Franciaországban és a Brit szigeteken szubspontán előfordulású. Középhegységi fafaj, nagyobb síkságokon nem él. Hazánkban az ország nyugati részén, és a középhegységekben fordul elő. Eredeti termőhelyén kívül sok helyen telepítik.

Tenyészeti feltételei a bükkéhez állnak közel, óceáni légtömegek által befolyásolt, magas relatív páratartalmú, hűvös, montán klímát igényel. A szubmontán régióban az északi, északnyugati oldalakat és a völgyek alját részesíti előnyben. Közepes hőigényű, az éghajlati szélsőségeket kerüli. Mezofil jellegű fafaj, a magas légnedvesség és az egyenletes csapadékeloszlás meghatározó ökológiai tényező a hegyi juhar életében. A tartós elárasztást nem viseli el. A talajjal szemben nagyon igényes, tápanyagokban gazdag, üde vagy mérsékelten neves, de jól szellőzött talajt kíván. Inkább mészkedvelő. Optimális fejlődéséhez megkívánja a feltalaj magas humusztartalmát. Megél a sekélyebb, sziklás, törmelékes talajokon is. A hegyi juhar félárnyéktűrő fafaj. Fiatal korában eltűri az erős árnyékolást.

Erdőtársulások:

Juhar-kőris szurdokerdők

Hársas törmeléklejtő-erdők

Magashegységi bükkösök

Gyertyános-tölgyesek

Az ún. „nemeslomb” elegyfajok közül az egyik legértékesebb a hegyi juhar. Faanyaga kiváló minőségű, nehéz (térfogati sűrűség: 0,63 g/cm³), kemény (keménységi szám: 62 N/mm²), rugalmas (rugalmassági modulus: 9400 N/mm²). Bútor- és furnérgyártásra használják, alkalmazható a magasépítésben is. A játék- és hangszerkészítés egyik legfontosabb alapanyaga. Elegyes állományokban fiatal korban, kezdeti gyors növekedésével veszélyezteti a főfafajok létét, ezért a tisztítások során vissza kell szorítani.