Theobromin, koffein és glükozid tartalmú termésének és más növényi részének fogyasztása veszélyes. A bogyók fogyasztása hányást, hasmenést, kiszáradást okozhat. Megfelelő koncentrációban Európában hosszú ideig lázas betegségek, kólika, reuma, himlő és köszvény gyógyítására használták. Az észak-amerikai indiánok a hánytató magyal (Ilex vomitonia) levét hallucinogén italként fogyasztották. Ez nagyobb dózisban depressziót válthat ki.

Már az ókori Róma napistenhez kapcsolódó vallásában is szimbolikus szerepet töltött be, amely továbbélt a kelta és más pogány vallásokban. A pogány néphit szerint a magyal az erdőlakó tündéreknek nyújt menedéket a hideg ellen. A kelták azért is becsülték ezt a növényt, mert zöldjével életteli az erdő még akkor is, amikor a lombos fák lehullajtják levelük. Manapság az angolszász területeken a karácsonyi díszítés fontos kelléke.

A mérsékelt klímát kedveli. Nedves körülmények között a közvetlen napfényt is jól viseli. De félárnyékos helyen is jól fejlődik. Legkevésbé a szélsőségesen hűvös vagy meleg környezetet tűri. Legmegfelelőbb számára a homokos vályogtalaj. Magról szaporítható. A földbe ültetett mag csak a következő évben csírázik ki. A 30-40 cm-es palánták már kiültethetők. A talaj tápanyagtartalmára érzékeny, bőséges tápanyagellátást igényel. Fejlődése a 4., 5. évtől gyorsul fel.

Az örökzöld magyal télen is kertünk dísze. Nagytermetű, egyes helyeken egész fává cseperedik. Tél végéig fennmaradó csillogó piros bogyóterméseivel hívja fel magára a figyelmet. Miután kétlaki növény termésdíszt csak vegyes állománytól várhatunk. Óvjuk az igazán nagy fagyoktól, szeles kitettségtől. Kerüljön védett helyre. Minél tarkább, színesebb levelű változatot választunk, számolnunk kell vele, hogy a magas díszítőérték fagyérzékenységgel párosul. Metszéssel sikeresen kordában tartható.