A keleti tuja vagy életfa (Platycladus orientalis, korábban Biota orientalis és Thuja orientalis) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, kelet-ázsiai növényfaj (innen a keleti tuja elnevezés), a Platycladus nemzetség egyetlen képviselője. Kína, Japán és Korea területén alkot erdőségeket.

Kisméretű fa vagy cserje, (magassága max. 5-8 méter), vastag ágrendszerű, szabályos ovális koronájú fa, kérge vörösesbarna, szalagosan leváló. Hajtásai szabályosan függőlegesen állnak, mindkét oldalon matt kékeszöldek, a lappikkelyek hátán barázda fut végig. Lombozata télen kissé megbarnul. Virágai egyivarú egylakiak, a porzós virágok igen kicsik, kissé sárgás színűek, rövid hajtások végén helyezkednek el. A nővirágok négytagúak, halvány rózsaszínűek. Március-április hónapokban virágzik. Zömök tobozai 1,5 cm hosszúak, kissé oválisak, kezdetben húsosak, később megfásodott hosszúkás tobozpikkelyekkel, amely a csúcs alatt hátragörbülő szarvacskát viselnek. Magja apró tojásdad, sötétbarna színű, szárny nélküli, világos köldökkel. Létezik sárgás színű fajtája.

Jól tűri a szárazságot is, de fényigényes fafaj. Kedveli a jó vízgazdálkodású és levegőzésű mély talajokat, de szárazabb talajokon is megél, bár ekkor lassabban fejlődik – (ebből a szempontból igénytelennek mondható). Jól elviseli a téli fagyokat, nem szenved károsodásokat a korai és késői fagyoktól sem. Viszonylag lassú növekedésű fafaj, az első években 10-15, később 25-30 cm évenkénti növekedés várható.

Származási helyén a műbútorasztalosok és a modellezők dolgoznak a leggyakrabban vele, mivel az életfafélék fája közepesen puha, rendkívül könnyű is. Kínában igen fontos kultikus növény volt. Magyarországon kertek, parkok díszfáiként kedveltek

Az életfa fertőtlenítő és immunstimuláns hatása miatt alkalmazzák mint gyógynövényt, de illóolajuk erősen toxikus hatása miatt szigorúan csak orvosi javallatra, orvos ellenőrzése mellett használható.