A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható.1750-3000mmagasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a talaj nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony csapadékmennyiség indokolna.^[1][2]

Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.

Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.^[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.

A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.^[1][2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a Picea engelmanniivalA többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg

 .