A borneói nagyorrúmajmot régebben a Semnopithecus (hulmán) nembe sorolták. Egyedi megkülönböztető ismérve a hímek jócskán megnagyobbodott, esetenként 17 cm-nél is hosszabb orra. E testi sajátosság evolúciós előnye tisztázatlan; valószínűsítik, hogy a hosszú, elnyújtott, zengő orrhang képzéséhez kellhet. A nőstények és a fiatalok orra kisebb, felálló és pisze.

Az egyik legnagyobb fán élő majom. A hím 66–76, a nőstény 53–61 centiméterre nőhet. A hímek tömege általában 11–22,5 kg között mozog, a nőstények csak ritkán érik el a 11 kg-ot.

A nagyorrú majom nappal aktív növényevő állat, amely elsősorban levelekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkozik. Jobbára egyedül alszik a fákon, és reggelente átlagosan 20 egyedből álló csoportokat képez, amelyek folyamatosan étkezve naponta 500 métert tesznek meg. Ezek a csoportok számos nőstényből és fiatalból, valamint több felnőtt hímből állnak. Veszély esetén ez utóbbiak szegülnek szembe a betolakodóval, míg a csoport többi tagja menekül. Borneó egyes vidékein inkább háremeket figyeltek meg, és ott ritkább a többhímes csoport. A főemlősök többségével ellentétben szeret víz közelében tartózkodni. Meglehetősen jól úszik és búvárkodik. Néha az egész csapat egy 15 méter magas fáról egyszerre ugrik a vízbe.

Az idős hímek aránytalanul nagy orrának szerepe mindmáig találgatásokra ad okot. Lehet, hogy a hosszan elnyújtott, rezonanciákban gazdag kiabálás erősítőjeként szolgál. Az is lehet, hogy a nőstények szigorú szelekciós munkájának eredménye, melynek során mindig a különösen nagy orrú hímeket részesítették előnyben. Lehetséges, hogy a nagy orrú hímek a rangsorvitákban is jobban szerepelnek riválisaiknál. Valószínűleg a nagyorrú majmok hímjeinek orra hasonló jelentőséggel bír, mint a szarvasok óriási agancsa vagy az oroszlánok sörénye.

Évente csak egyetlen utódja születik.

A nagyorrú majom hosszú időn keresztül nem számított veszélyeztetett fajnak, mivel Borneón főként a nagy, megközelíthetetlen mocsárerdőkben él. Manapság azonban a modern technika lehetővé teszi, hogy ezeket a félreeső élőhelyeket is hasznosítsák, így a nagyorrú majmok száma az elmúlt időkben erősen lecsökkent. Nehezen megközelíthető élőhelyén nemigen tanulmányozták életmódját, fogságban pedig gyorsan elpusztul, így szokásait még homály fedi.