Az oroszlán (Panthera leo) a macskafélék (Felidae) családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb "nagymacska".

Gyakran külön fajnak tekintik a kihalt európai barlangi oroszlánt (Panthera spelaea faj vagy Panthera leo spelaea alfaj), mely az utolsó jégkorszakban együtt élt az emberrel, valamint a szintén kihalt amerikai oroszlánt (Panthera leo atrox vagy Panthera atrox), amely közeli rokonságban állt az európai barlangi oroszlánnal. (Nem összekeverendő a „hegyi oroszlánnak” is nevezett amerikai pumával.)

Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajzsokon, főként Nagy-Britanniában, ahol a brit emberek szimbóluma lett. Az oroszlánok a kínai művészetben is sűrűn megjelennek, annak ellenére, hogy soha nem éltek Kínában. Nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban. Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható, és 130-szor fordul elő a Bibliában.

Az oroszlánok Fekete-Afrika legnagyobb részén megtalálhatók. Főleg a fás területeken fordulnak elő, de megtalálhatók a félsivatagos és bozótos helyeken is. Korábban az európaiak mértéktelen vadászata miatt Afrika oroszlánállománya megcsappant, és egyes alfajok, mint a fokföldi oroszlán, ki is haltak. Ma a legtöbb oroszlán Közép-Afrika és Dél-Afrika országaiban él (Botswana, Angola, Mozambik, Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság). Ennél kisebb a kelet-afrikai és a kevéssé ismert nyugat-afrikai oroszlánpopuláció. A nyugat-afrikai oroszlán (Panthera leo senegalensis alfaj) példányszáma 30 000-100 000 közé tehető.

A hajdani észak-afrikai oroszlánok a berber oroszlán (Panthera leo leo) alfajhoz tartoztak. Valaha Marokkótól Egyiptomig sűrűn előfordultak. A legnagyobb testméretű oroszlán-alfaj volt, és a hímek sokkal terjedelmesebb sörénnyel rendelkeztek más fajtáknál. Az ókori Róma uralkodók berber oroszlánokat használtak a kegyetlen cirkuszi viadalokhoz, például tigrisek ellen, ahol rendszerint a tigrisek maradtak alul. A források szerint a római nemesek, például Sulla, Pompeius és Julius Caesar egyszerre akár 400 oroszlánt is halomra ölettek a gladiátorokkal. Az utolsó vadon élő berber oroszlánt 1922-ben, Marokkóban lőtték le a túlzott vadászat miatt. Ma már csak állatkertekben él néhány tucatnyi példányuk, többé-kevésbé keveredve a többi alfajjal. 2005 augusztusában egy tudóscsoport nekilátott, hogy visszatelepítse az oroszlánokat Észak-Afrika vadvidékére.

A történelmi időkben Eurázsiában is éltek oroszlánok, a Balkántól (Héraklész egyik első hőstette is ehhez kapcsolódik) Kis-Ázsián és a Közel-Keleten át egész Indiáig. Ezek az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) alfajhoz tartoztak. Nagy méretük és nappali életmódjuk könnyebben elejthetővé tette őket a vadászok számára, mint a tigriseket vagy a leopárdokat. Utolsó európai élőhelyük Görögország volt, ahonnan az 1. században tűntek el. Ázsiában a 20. század elejére haltak ki. Az utolsó vadon élő ázsiai oroszlánok ma csupán az Északnyugat-India területén levő Gir-erdőben fordulnak elő. A körülbelül 300 oroszlán mindössze 1412 km² területen él a Gudzsarát állambeli menedékhelyen.

Állatkertekben a leggyakoribb nagymacska, azonban tiszta vérben csak az ázsiai oroszlánt és a fehér oroszlánt tenyésztik. Magyarországon szinte minden állatkertben megtalálható: Budapesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Veszprémben, Pécsett, Szegeden, Győrött, Jászberényben, Kecskeméten, Abonyban és Gyöngyösön is látható. A Nyíregyházi Állatparkban fehér oroszlánt is bemutatnak.

Az oroszlán alfajok közötti fő megkülönböztető jel a méret, a sörény és az élőhely. Az alábbiakban felsorolt formák közül néhányat a taxonómusok nem külön alfajként kezelnek. A genetikai hasonlóság azt mutatja, hogy minden napjainkban élő oroszlán egy kb. 55 000 évvel ezelőtt élt őstől származik, ezért egyesek minden afrikai oroszlánt egyetlen alfajnak tekintenek.

A MOTI nevű ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) a Helsinki Állatkertben (Finnország) született 1994 októberében és 1996 januárjában a Bristoli Állatkertbe (Anglia) szállították

• Kelet-kongói oroszlán – Panthera leo azandica
• Katanga oroszlán vagy angolai oroszlán – Panthera leo bleyenberghi
• Hollister oroszlánja – Panthera leo hollisteri
• Dél-afrikai oroszlán – Panthera leo krugeri – Csak a Krüger Nemzeti Parkban és a Kalahari Gemsbok Nemzeti Parkban maradt fenn.
• Berber oroszlán – Panthera leo leo – Vadon kihalt.
• Maszáj oroszlán – Panthera leo massaicus
• Fokföldi oroszlán – Panthera leo melanochaita – 1860-ban kihalt.
• Kelet-afrikai oroszlán vagy núbiai oroszlán – Panthera leo nubica
• Ázsiai oroszlán – Panthera leo persica – Jelenleg mindössze 2-300 vad példánya él.
• Abesszin oroszlán – Panthera leo roosevelti
• Szenegáli oroszlán vagy nyugat-afrikai oroszlán – Panthera leo senegalensis
• Szomáli oroszlán – Panthera leo somaliensis
• Kalahári oroszlán – Panthera leo verneyi
• Barlangi oroszlán – Panthera leo spelaea – kihalt.
• Amerikai oroszlán – Panthera leo atrox – kihalt.
• Marozi – Panthera leo maclatus – kihalófélben vagy kihalt?

Figyelő hímoroszlán, Kenya

A kifejlett hímoroszlán könnyen felismerhető a sörényéről, a marmagassága kb. 120 cm, a súlya pedig akár a 250 kg-ot is elérheti. A nőstények jóval kisebbek, a felnőtt egyedek marmagassága kb. 100 cm, a súlyuk 150 kg körüli. A vadon élő oroszlánok körülbelül 10-14 évig élnek, míg fogságban elérhetik a 20 éves kort is.

Habár ritkaságszámba megy és ezért nem is hallhatunk róla túl gyakran, fehér oroszlánok is léteznek Timbavatiban, Dél-Afrikában. A fehér oroszlánokban található recesszív gén felelős szokatlan színükért (ahogy a fehér tigriseknél is, sok, az állatkertekben és állatbemutatókon szereplő fehér tigrist tenyésztettek ki ezzel a génnel). A fehér oroszlán azonban jelentős hátránnyal küzd, amikor vadászni indul; fehér színe ugyanis felfedi rejtekhelyét. A fehér oroszlán kihalóban lévő színváltozat, szaporodásuk ritkaságszámba megy, és mindössze kétszáz él belőlük a világon. Állatkertekben is ritka, fogságban mindössze 500 egyed él belőle. Magyarországon egyetlen helyen látható, a Nyíregyházi Állatparkba nemrég érkezett egy fehér nőstény oroszlán.

Érdekesség, hogy míg a többi macskafélénél igen gyakori a melanisztikus, fekete színvariáció megléte (például leopárd, jaguár, szervál), addig a oroszlánnál csak megerősítés nélküli jelentések szólnak fekete változatról. Már észleltek a vadonban fekete nőstényoroszlánt

Oroszlánsörény típusok

Az oroszlánok sörénye rendkívül fontos szerepet játszik a fajfenntartásban. A nőstények vonzására és a rivális hímek elijesztésére szolgál, amellett, hogy fontos hőtartó szerepe is van.

Sörénytelen hím oroszlán

A meleg élő helyeken például Tsavoban a legtöbb hímoroszlánnak nincs sörénye.

Az oroszlánok húsevő ragadozók

A „Bóbita” nevű kölyökoroszlán a budapesti állatkertben

született, ma a Szegedi Vadasparklakója.

Anyaoroszlán kölykeivel

Vadászó nőstényoroszlán, Szerengeti (Tanzánia)

Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családokban, azaz falkában élnek. A család nagyobb részben nőstényekből, kölykeikből, és egy vagy több egymással rokoni kapcsolatban álló hímből áll, melyek a felnőtt nőstényekkel párosodnak. Rendszerint az egy falkába tartozó összes nőstény rokonságban áll egymással (nagyanyák, nagynénik, anyák, nővérek). A hímek és a nőstények is védik a falkát a betolakodóktól. A hímek általában nem tűrik meg a kívülálló hímeket, ahogy a nőstények sem a kívülálló nőstényeket. A hímeket kizárja a falka, vagy saját maguk hagyják el azt, amikor elérik az ivarérett kort. Amikor új hím veszi át a falka vezetését, gyakran megöl az előző alomból minden kölyköt, és azok anyjai ezután mintegy két héttel újra ivarzanak.

Az újszülött vagy fiatal oroszlánokat kölyköknek hívják. A nőstények egyszerre 1-5 kölyöknek adnak életet a három hónapig tartó vemhességet követően. A kölykök 18 hónapon keresztül is szophatnak, de normális esetben 8 hét után leválasztja őket az anyjuk. Sok kölyök éhen hal, másokat más nagyragadozók támadnak meg, és a falkát átvevő hímek is sok kölyköt megölnek.

Mint minden nagymacska, az oroszlán is csúcsragadozó, ám a többi macskafélétől eltérően csapatban vadászik: a zebrák, kafferbivalyok, zsiráfok és vízilovak vagy akár a fiatal elefántok sokkal nagyobbak és veszélyesebbek annál, hogy az oroszlán egyedül szembeszálljon velük.Leginkább a nőstények vadásznak, bebizonyosodott azonban , hogy a hímek is gyakran aktívan kiveszik a részüket a vadászatból. A vadászó oroszlán nyakra harap, és így kitöri az áldozat nyakát vagy súlyos vérveszteséget okoz. Az egyik oroszlán leköti a nagy zsákmányállat figyelmét, míg a többiek a halálos támadás lehetőségére várnak. Előfordul, hogy nem a zsákmányállat nyakát harapják át, hanem megfojtják azt úgy, hogy befogják az orrát. Általában az első harapás a hímet illeti meg, aki a zsákmányt gyakran a falka tagjaitól is agresszívan védi.

A legtöbb zsákmányállat nyugodt marad, ha bizonyos távolságon kívül látja az oroszlánokat. Az oroszlánok, akárcsak a hiénakutyák, elsősorban az életképtelen egyedeket szűrik ki a szüntelen üldözéssel. Természetes ellenségeik az olyan ragadozók, mint a krokodilok, hiénák, hiénakutyák, és különösen más oroszlánok. Néhány zsákmányállat (zebrák, vízilovak, zsiráfok, kafferbivalyok, elefántok) rúgása, illetve taposása megbéníthatja vagy azonnal meg is ölheti őket.

Az oroszlán nem vonakodik a dögök fogyasztásától sem. Gyakran elkergeti a kisebb zsákmányejtő ragadozókat vagy azok kisebb csapatait, hogy elvegye prédájukat. Az oroszlánokat is elkergethetik a zsákmánytól az olyan ragadozók, mint a hiénák és a hiénakutyák, ha többen vannak. A többi macskaféléhez hasonlóan nagyszerűen látnak a sötétben, így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni. Naponta több mint 20 órát alszanak.

Míg az éhes oroszlán valószínűleg csak a közelébe kerülő embereket támadja meg, addig néhány (főként hím) oroszlán kiváltképp emberi prédára vadászik.A legközismertebb a tsavói és a mfuwei emberevők esete. Mindkét esetnél azok a vadászok, akik elpusztították az oroszlánokat, könyvet írtak a történetről és arról, hogy mennyire megrémültek. A néphagyományban az emberevő oroszlánokat néha démonoknak tekintették. A mfuwei és tsavói esetek is rendelkeznek néhány jellegzetességgel. Az oroszlánok mindkét esetben a normálisnál nagyobbak voltak, nem volt sörényük és valószínűleg fogproblémáik lehettek. Néhányan úgy gondolták, hogy besorolatlan oroszlánfajjal van dolguk, vagy betegek lehettek és nem egykönnyen tudtak zsákmányt ejteni.

Fogságban élő oroszlánok esetében is jegyeztek már fel emberre támadó egyedeket, leginkább azért, mert az állatokat olyan cirkuszi mutatványokban szerepeltették, amelyekben az erejükre és veszélyességükre nem voltak tekintettel.

Bővebben: Panthera hibridek

Az oroszlánok közismerten párosíthatók közeli rokonaikkal. Ezek a nagymacskahibridek szinte kizárólag csak fogságban jönnek létre.^[1] Az egyedüli ismert természetes hibrid az oroszlán és a leopárd kereszteződéséből létrejött marozi.

A tigrisekkel (leggyakrabban a szibériai alfajjal) létrehozható két új hibridet oroszgrisnek és tigroszlánnak nevezik – a hibrid nevét a két faj nevéből állítják elő úgy, hogy a hím állat fajnevének eleje kerüljön előre, a nőstény fajnevének vége hátulra.

A liger (lion+tiger) a hím oroszlán és a nőstény tigris párosításából ered. Mivel az oroszlán nagyságát befolyásoló gén öröklődik és a nőstény oroszlán növekedésgátló génje nincs jelen, a könnyen kiejthető angol szóval gyakorta „ligernek” nevezett hibridek nagyobbak lesznek szüleiknél. Úgy tartják, hogy a ligerek egész életükben folyamatosan nőnek egészen addig, amíg csontjaik már nem tudják megtartani akár a fél tonnát is elérő súlyukat. A ligerek mindkét szülő tulajdonságaiból örökölnek néhányat, és valamennyien imádják a vizet, amit a tigris szeret, az oroszlán meg nem, viszont homokszínűek, akár az oroszlán. A hím ligerek meddők, ám a nőstény ligerek gyakran termékenyek.

A tigon (tiger+lion) a nőstény oroszlán és a hím tigris keresztezése. Mivel a hím tigris nem adja tovább a nagyságot örökítő gént, és a nőstény oroszlán nagyságot befolyásoló örökítő génje kerül az utódba, a tigonok gyakran eléggé kicsik: csupán 150 kilogrammosok (350 font), így körülbelül 20%-kal kisebbek az oroszlánoknál. Megjelenésük leginkább „házimacskaszerű”, bár a fülük kerek. A hím tigonokhoz hasonlóan a hím tigroszlánok is meddők, egyszerre pöttyösek és csíkosak, a szemük pedig sárga.

A nőstény liger és a nőstény tigon szaporodásra képes és utódokat nemzhetnek, ha fajtiszta oroszlánnal vagy fajtiszta tigrissel párosítják őket.

Az oroszlán bizonyítottan keresztezhető a jaguárral is; az amerikai állatkertekben meglehetősen népszerűek a különféle nagymacskák hibridjei.