Dél-Franciaország, Spanyolország és Portugália kivételével egész Európában és Nyugat-Ázsiában igen elterjedt. A pettyes gőték a szalamandrafélék (Salamandridae) a vizigőték (Triton, vagy Molge) nemzetség egyik képviselője. Magas, különösen az első részén keskeny fejét pontszerűen bemélyedt mirigyek által alkotott szabálytalan kettős sáv látható. Ennek a karcsú testű kétéltű hímjének normál színezete hasonló a nőstényéhez, amelyek olajzöld hátoldalát sötét, pettyekből, gyakran hosszanti csíkokból álló mintázat díszíti. A hasoldalon több-kevesebb petty látható. A nőstényeknek nincs háttaraja és hiányzik az ujjak közötti úszókaréj.

A nászruhás hím háttaraja többnyire a szemek felett, vagy a nyaktól kezdődik. Felső széle tompán csipkézett, vagy hullámos. Farkának színezete azonos a testével, és az alsó felén is van szegély, melyet vörös, sötétebb háromszögletű foltokból álló hosszanti sáv tarkít. Oldalain enyhén ezüstszínű, fehéres-sárga árnyalatú sáv fut végig. Hasa szürkésfehértől a sárga színig terjed, közepén színes területtel, melyben szintén sötét, kerek foltok láthatók.

A hímek nagysága 11 cm, a nőstényeké 9,5 cm.

Kora tavasszal, a hó megolvadása után, kis pocsolyákban, vagy árkokban megmaradó tócsákban is megtalálhatók. Mocsaras rétek tavaiban is előfordul, de a mocsarakban soha. A vízben való tartózkodási időszak nagymértékben függ az éghajlattól. A víz elhagyása után rejtőzködő, szárazföldi életmódra tér át.

Fogságban tartásukhoz normál kialakítású terrárium szükséges, melynek ajánlott mérete 60×40×40 cm. Aljzatként tőzeggel kevert virágföldet helyezzünk el 10–15 cm vastagságban. Dekorációként elágazó faágat, néhány laposabb kőből épített dombot készíthetünk. Élőnövényként Ficus pumila, Ficus repens fajokat ültessünk be. Nem hiányozhat egy kisebb vizes edény, melyben a vízoszlop magassága 68 cm legyen.

Félárnyékot kedvelő faj, ezért közvetlen napfényt, vagy megvilágítást nem igényel. Szobahőmérsékleten kitűnően érzik magukat, a terrárium hőmérséklete maximum 20–23 °C legyen. A nappal aktív állatok fő tápláléka a kisebb földigiliszta, meztelen csiga, tücsök szöcske, ászka, pók.

Megfelelő tartási körülmények között könnyen tenyészthető faj. A pete- és ivarsejtek “éréséhez” elengedhetetlen az állatok teleltetése. A pettyes gőtét október végén, november elején kell elkezdeni teleltetni. Megfelelő egy pincehelyiség, ahol a hőmérséklet télen szinte állandóan 5–10 °C között mozog. Február végétől az állatokat fokozatosan emelkedő hőmérsékleten kell tartani, majd intenzíven táplálni. Ekkor a pettyes gőték már keresik a megfelelő helyet, ezért egy akvaterráriumba kell elhelyezni őket, ahol a szárazföldi rész csupán 10×40 cm alapterületű, míg a vizes terület 50×40 cm, a vízmagasság pedig 35 cm. Aljzatnak mosott akváriumi sódert használjunk, melybe vízinövényeket ültessünk (Elodea). A párzás március végén történik. A hím a nőstény elé áll, farkát behajlítja és a kloákájából illatanyagokat legyez párja felé. Ha az nem menekül el, akkor kis idő elteltével szorosan átöleli nyakánál, szinte lovagol rajta. Pár nap elteltével a nőstény a megtermékenyített petéket folyamatosan a vízinövények leveleire rakta le. Hátsó lábaival a levelet összehajtja, és közé ragassza petéit, mindig egyesével. Egy pete, egy kis levélcsomag, ezek száma 100–250 között váltakozhat. A lerakást követő 16. napon a lárvák elúsznak, és a harmadik napon elkezdenek táplálkozni. Etetésükre vízibolha, szúnyoglárva a legalkalmasabb. Igen falánk állatok, ezért az eleség mennyiségére figyeljünk oda. Elegendő mennyiségű élelem esetén igen gyorsan fejlődnek, és 45–70 nap után kimásznak a szárazföldre az első, 2–3 cm-es, tüdővel lélegző kis gőték. Az utódokat egy külön terráriumba kell elhelyezni, ahol felnevelhetők.

Hazánkban a pettyes gőte védett faj, ezért tartásukhoz a Természetvédelmi Hivatal engedélye szükséges