A törpevíziló (Choeropsis liberiensis, korábban Hexaprotodon liberiensis) az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen élő képviselője.

A törpevíziló létezését a tudomány csak a 19. század végére fogadta el, azelőtt mondai állatnak, kitalációnak tartották. Késői „felfedezésének” oka az, hogy Nyugat-Afrika egészségtelen, fehér ember által nem járt esőerdeiben él, másrészt a tudós európai koponyáknak sokáig hihetetlennek tűnt egy minivíziló léte.

Jóval kisebb, mint a nílusi víziló (Hippopotamus amphibius). Marmagassága 75 centiméter, súlya 250 kilogramm körül van. Csupasz, szőrtelen bőre sötétbarna, majdnem feketének tűnik, egy kis zöldes árnyalattal. Hasa jóval világosabb. Jellegzetes a magasra púpozott hát és a széles fej. Fülei igen kicsik.

• Choeropsis liberiensis heslopi – Csak a Niger folyó deltájában él Nigériában, veszélyeztetett (egyesek szerint már ki is halt).
• Choeropsis liberiensis liberiensis – Nagyobb területen elterjedt (Guinea, Sierra Leone, Libéria és Elefántcsontpart)

A pleisztocén idején a Földközi-tenger szigetein is éltek törpe vízilovak, így a ciprusi törpe víziló. Ezek azonban a ősi nílusi víziló rokonai voltak, és a messinai sókrízis, a Földközi-tenger időleges kiszáradása idején jutottak el későbbi élőhelyükre. A tengerszint helyreállása után, a szigeti körülmények (izolált zsugorodás) között váltak törpe méretűvé, aztán fokozatosan kihaltak.

A törpevíziló kevésbé vízhez kötött életmódú, mint óriási rokona, veszély esetén nem a vízbe, hanem a sűrű bozótba menekül, és közel ugyanannyi időt tölt szárazföldön, mint vízben. A trópusi esőerdők mocsaraiban, kisebb folyóiban él. Elsősorban késő délután és este aktív, a nap legnagyobb részét – késő délutánig – pihenéssel tölti. Főleg gyümölccsel, vízinövényekkel, fűvel és levéllel táplálkozik.

Magányosan él, a hím a nőstényeket csak a párzási időszakban keresi fel. A nőstények fogékonyságáról a hímek azok ürülékének illata alapján szereznek tudomást. A találkozást 2-3 napi udvarlás, majd párzás követi. A nőstény párzási készségét a hím érintésére hátán kiválasztódó habszerű anyag jelzi.

Törpevíziló nőstény és borja

A kb. 200 nap múlva megszülető utóda 5-6 kilogramm súlyú. Az anyja napközben elrejti kölykét a ragadozók és a tűző napfény elől. Bár azonnal lábra tud állni, a kis víziló nem képes nagy távolságokat megtenni. A kölyköt 6-8 hónapos korában választja le anyja, majd 4-5 évesen válik ivaréretté. Fogságban 42-55 éves korukig élnek.

Viszonylag kis elterjedési területe miatt soha nem számított gyakori fajnak. Az élőhelyén élő őslakók általi vadászat és az élőhelyének elvesztése miatt állományai mindenhol csökkenőben vannak. A jelenleg még élő populáció egyes csoportjai el vannak egymástól szigetelve. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja.

Veszélyeztetett volta miatt az állatkertekben viszonylag gyakran tartott faj. Azonban nílusi rokonával ellentétben csak magányosan tartható és a hím és a nőstény csak a párzási időszakban engedhető össze.

Állatkertekben ritkasága miatt ritkábban látható, mint a nílusi víziló. Azonban szívesen gondozott zoo-lakók, mivel kisebb férőhelyet és medencét igényelnek a nílusi vízilovaknál. Agresszívitásuk miatt a nemeket gyakran elkülönítve tartják. Fogságban sokkal ritkábbak a hímek, mint a nőstények.

Magyarországon a Győri Állatkertben ( egy tehenet tartanak), a Nyíregyházi Állatparkban ( egy tenyészpárt tartanak) és a Szegedi Vadasparkban ( egy tenyészpárt tartanak) találkozhatunk a fajjal.