A hazai zuzmók vörös listájának első vázlatát Lőkös és Tóth 1997-ben állította össze. Noha a fajok elterjedésének hiányos ismerete miatt több faj is felülvizsgálatra szorult, ez a lista alkalmas volt arra, hogy a zuzmók törvényes védelmére tett első ajánlásunkat (29 fokozottan védendő faj, 79 védendő faj) megalapozza (Farkas és mtsai 1999). Második javaslatunk (Farkas és Lőkös 2003) 10 fokozottan védendő fajt és 13 védendő fajt tartalmazott. Végül a harmadik javaslatban (Farkas és Lőkös 2004) említett 5 faj került a törvényes védelem alá, annyi eltéréssel, hogy az eredeti verzióban szereplő Cetraria islandicát kereskedelmi szabályokkal való ütközés miatt egy rokon fajjal kellett helyettesítenünk. A 2005. augusztus 31-én elfogadott törvény „23/2005. (VIII.31) KvVM” a következő fajok védelmét biztosítja: tüskés vértecs (Cetraria aculeata (Schreb.) Fr.), magyar tölcsérzuzmó (Cladonia magyarica Vainio), virágos szakállzuzmó (Usnea florida (L.) Weber ex F. H. Wigg.), magyar bodrány (Xanthoparmelia pseudohungarica (Gyelnik) Hale), és terülékeny bodrány (Xanthoparmelia subdiffluens Hale). Mind az öt faj a nagyobb felületű, ezáltal a levegőszennyezettségre érzékenyebb bokros vagy lombos telepű növekedési formába tartozik, viszonylag jól felismerhető, azonosítható. Az Usnea florida (és más Usnea fajok) és a Cetraria aculeata meglehetősen ritkák Magyarországon. A Cladonia magyarica és a fenti Xanthoparmelia fajok első leírása magyarországi populációik alapján történt, elterjedésük közel endemikus, a legjellemzőbb populációik itt találhatók.
Az alább ismertetett öt zuzmófaj védelmének, függetlenül a fajok számától, példaértékén keresztül rendkívüli a jelentősége. Mivel a zuzmófajok nem szakértő számára nehezen különböztethetők meg, remélhetőleg a védelemnek gyűjtéstől visszatartó szerepe lesz. Elsősorban az fontos, hogy a zuzmók számára kedvező potenciális, pionír élőhelyeken ne gyűjtsenek zuzmót, ill. sehol se gyűjtsenek nagyobb mennyiséget, ami a fajvédelem mellett fontos eszköze lehet a biodiverzitás megőrzésének.