Alak, kinézet:

Fényes zöld és sokszorosan elágazik. Gyökértelen, úszó, lebegő növény, mely vastag párnát alkothat a talajon.

 

Élőhely:

Európa, Ázsia, Amerika lápi vizeiben él.

 

Tartás, szaporítás:

Nem túl igényes, épp ezért igen kedvelt akváriumi növény. Hőmérséklet szempontjából elegendő neki a 15-20 ºC. A lágy vizet kedveli, de a keményebb vízben is képes fejlődni. Ívási aljzatként kiválóan alkalmazható.

A telep nagy leveles,szélesen elterülő,mélyen hasogatott szélű,hálózatosan gödröcskés,felül sárgás,vagy barnászöld,alul fehér foltos.felületén hálószerű árkok és kiemelkedő bordázat látszik.A bordák daraszerűen porosak vagy szemölcsösek.Lombos fák tövén,mohos sziklákon élő,sajnos mára már ritka hegyvidéki zuzmó.

telepe egylevelű,az aljzatra fekvő,kerekded,öblösen karéjos.Sötétszürkés barna vagy zöldesbarna,nedvesen olajzöld színű.Felületén számos kerekded hólyagszerű kiemelkedés van.A telep széléhezközel apró sűrűn álló,feketés színű,korallszerűen elágazó izidiumok nőnek ki.A telepet tapadókorong rögzíti az aljzathoz.A termőtest rendesen hiányzik a zuzmótelepről.Kovasavtartalmú kőzeteken fordul elő.

A telep hólyagosan felfújt,domború vagy egyszerű,vagy elágazó.Színe barnás vagy szürkészöld,szabályosan kékesen deres pikkelyek alkotják.termőtestei 1-5mm átmérőjűek,laposak vagy feldomborodók,korongjuk-a telephez hasonlóan-kékesen deres.Mésztartalmú törmelékes,homokos vagy agyagos talajon található faj,amely néha sziklarepedésekben is jelen van.

Elterjedése, élőhelye 

Hűvös páradús erdőkben, lombos fák törzsén és ágain, esetleg cserjéken, de leginkább tölgyfákon élő zuzmó.

Megjelenése, jellemzői 

Felszíne felegyenesedő, bokros, puha szürkészöld, fonákja szennyesfehér elágazó, hasadozott. Lemezei 4-8 centiméter hosszúak.

Hatóanyagai 

Drogja (Lichen quercus) lichenol everniasav-metilészter tartalmú illóolajat, orcint és szénhidrátot tartalmaz.

Gyógyhatásai 

Teaként légzőszervi megbetegedések ellen használják.

Jellemzők: Sárga színű, elterjedt zuzmófajunk. A telep színe a kénsárgától a narancsszínűig terjedhet, sok termőtestel. Állománya puha, hólyagosan egyenetlen, sallangjai rendesen összezáródnak. A termőtest korongja lapos vagy homorú, ritkán domború, karimája ép. Színe ugyanolyan sárga, mint a telep.
Méret: 0-2mm
Élőhely: Fakérgen, kerítéseken, kőfalakon.  

 

A hazai zuzmók vörös listájának első vázlatát Lőkös és Tóth 1997-ben állította össze. Noha a fajok elterjedésének hiányos ismerete miatt több faj is felülvizsgálatra szorult, ez a lista alkalmas volt arra, hogy a zuzmók törvényes védelmére tett első ajánlásunkat (29 fokozottan védendő faj, 79 védendő faj) megalapozza (Farkas és mtsai 1999). Második javaslatunk (Farkas és Lőkös 2003) 10 fokozottan védendő fajt és 13 védendő fajt tartalmazott.

A zuzmók igen különleges élőlények, hiszen cianobaktériumok vagy moszatok (fotobionta) és gombák (mikobionta) tartós együttéléséből keletkeztek. Azért minősíthetjük őket speciális szervezeteknek, mert alkotóikhoz képest minőségileg más morfológiai és fiziológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és azoktól eltérő élőhelyeket népesítenek be. A cianobaktériumok közül pl. a Chroococcus, a Gloeocapsa és a Nostoc nemzetségek, a zöldmoszatok közül a Trebouxia, a Trentepohlia, a Pleurococcus, a Cystococcus és a Chlorella nemzetségek, míg a tömlősgombák közül az apotéciumképző^[690] Lecanorales rend, ritkábban a peritéciumképzők^[691] közül a Sphaeriales rend, illetve elvétve a bazídiumos gombák közül a Clavariaceae és a Tricholomataceae családok tagjai vesznek részt a képzésükben.

A telep hamuszürke vagy kékesszürke színű,az aljzatra csak lazán fekszik,tenyérnyi nagyságú rozettákat alkot.Széle mélyen hasogatott,felületén hálózatosan erezett.Közepén számos szürkésbarna színű,apró,hengeres vagy korallszerűen elágazó kinövés:izidium látható.A telepről leválva új zuzmót hozhat létre.A sallangok alul feketék,sok gyökszösszel borítva.Sziklákon,tuskókon,lombos fák törzsén és mohos tövén vagy mohagyepeken él.Inkább hegyvidéki zuzmófaj.

A telep kerekded,szalmasárga vagy zöldessárga színű.Az aljzatra simul nagy,néha tenyérnyi nagyságú tányérja,amely a közepén gyakran ráncos.Karéjai lekerekítetek,kissé fénylők.Alsó oldala feketés,a szélén fénylő,sima sávval.A zuzmó rendesen szemcsés-poros.Ezek a szorediumok a telepről leválva,új zuzmótelepekké fejlődnek.Tűlevelű és lombos fákon,mohos sziklákon él.

Neve arra emlékeztet,hogy valamikor veszettség ellen használták a népi gyógyászatban.A telep nagy levelű,10-20cm-es,puha,az aljzatra lazán fekszik.Színe szürkés vagy szürkésbarna,fénytelen,alul fehér,kissé molyhos,és keskeny,kiemelkedő,barnás színű erezet látszik rajta.Termőteste a karéjok végén nő,pajzsocskához hasonló,barnásvörös,gyakran összehajló karimával.Mohos talajon és mohos sziklákon él.

Nagy laza gyepeket képez.Leveles zuzmó,10-40mm hosszú és 2-10mm széles sallangokkal.A sallangok felül világos sárgászöldek,alul halvány kénsárgák szélükön kissé begöngyöltek.Száraz napos termőhelyeken él.A homokbuckás futóhomoknak is jellemző növénye.

Fehéresszürke vagy fehérzöld tölcsérkéi 5-30mm magasak,2-10mm átmérővel.Az erdőjárónak talán a leginkább szembetűnő faj,sajátos pikkejességével és szemcsézettségével.Homokos,humuszos talajon a síkságoktól a magas hegyvidékig egyaránt elterjedt.

Gyepképző zuzmó,5-10cm-es ágacskái fehéres vagy szürkés színűek,villásan vagy bokrosan elágazók,az ágvégek sajátosan az egyik oldalra hajlanak.Egész Európában elterjedt Közép-Európában a hegyvidékeken fordul elő,a síkságokról hiányzik.Északon a tundrákon a rénszarvasok fontos tápláléka.