Az észak-amerikai kontinens északi és középső területén a tejtermelés századfordulóra jelentősen fejlődött, és ebben kiemelkedő szerepe volt az előző évszázadban lebonyolított holland feketetarka lapálymarha importnak. A frízlandi és holstein-vesztfáliai területről az észak-amerikai kontinensre bevitt állományokat "holstein-fríz" elnevezéssel illették és tartották nyilván. A tenyésztésben a respiratórius típus kialakításán, nagy tejtermelő képesség fejlesztésén fáradoztak.
Az európai szemlélet figyelembe vette azt a körülményt, hogy a kisüzemi paraszti gazdálkodás a változó piachoz alkalmazkodva tejet és húst is elő kíván állítani. Az amerikai farmok üzemi méreteinek növekedése, a fejlett gépesítés és a specializáció a tenyésztőket arra késztette, hogy az egyoldalú tejelő jelleget fejlesszék.
A kettős hasznosítást teljesen elvetik, és a húsformák megjelenését még károsnak is tartják. Legfőbb célnak, tekintettel, hogy a magas fokon gépesített, nagyüzemi jellegű, iparszerű termeléshez minél jobban alkalmazkodó, nagy tűrőképességű és tejelésű, jól fejhető állományokat alakítsanak ki.
A nagy átlagos tejtermelő képesség mellett a fajta genetikai képességének felső határát - és talán az állatfajban rejlő biológiai képességeket is - számos világrekord jelzi. Tejmennyiség tekintetében a Colorado Államban 1988-ban született RAIM MARK JINX nevű tehén éves tejtermelése 27.473 kg tej (881 kg tejzsír, 3,2 % zsírtartalom, 856 kg tejfehérje, 3,11 % fehérjetartalom), a tejzsírtermelés tekintetében pedig Breezewood Patsy Bar Pontiac 1012 kg-os éves teljesítménye (21 546 kg tejben, 4,70 %-os zsírtartalommal) eddig el sem képzelt hozamoknak tekinthető! Jóllehet e fajtában számos egyed ért el tejtermelésben kimagasló - 100 ezer kg-ot meghaladó - életteljesítményt, az utóbbi évtizedben csökkent az átlagos használati időtartam, és a reprodukciós tulajdonságok tekintetében is gyakoriak a problémák (gyakori a meddőség, késik az újravemhesülés stb.). Jelenlegi ismereteink alapján még nem dönthető el, hogy ez a jelenség a fajtára jellemző tulajdonság-e, vagy a nagy tejtermelés velejárója, illetve a nem kielégítő táplálóanyag-ellátás következménye.
A holstein-fríz nemesítése folyamán a nagy tejtermelésre és a gépi fejhetőségre (régtől fogva általánosan alkalmazott gépi fejési körülmények között!) irányuló szelekció mellett fontos szerepet játszottak a tartástechnológiai körülmények is. A maximális jövedelem elérésében a tenyésztők óvakodtak minden túlzó és az állatok biológiai igényeit meghaladó elhelyezéstől. Mindenkor a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásokat alkalmazták. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a holstein-fríz tehenek az elhelyezési (istállózási) és klimatikus viszonyokkal szemben nem támasztanak különleges igényeket, sőt igen jól tűrik a félig nyitott istállóban való, kötetlen csoportos tartást és a hideget.
A takarmányozással szemben - nagy genetikai képességük kibontakoztatása céljából - igényesek, teljes értékű takarmányozást igényelnek. Ellenkező esetben először a kondíciójuk, majd a reprodukciós teljesítményük, végül tejtermelésük is leromlik ("önfeláldozó" típus).
A szaporasági mutatók jó fölneveléssel, megfelelő takarmányozással és szakszerű szárazra állítással javíthatók, mert a kifogásolható negatívumok feltehetően nem genetikai alapokon nyugszanak, hanem a hatalmas tejtermelés következtében fellépő anyagcserezavarok stb. okozzák azokat.
Az ellések lefolyása általában normális, a nehéz ellések előfordulása nem jellemző. Ivari koraérése kedvező, középkorán érő fajta. Az üszők tenyésztésbe vétele 360-380 kg testtömeg elérésekor, 16-18 hónapos életkorban lehetséges. Hústermelő képességét közepesnek tartjuk. A hízó állatok izmoltsága általában nem megfelelő, a növendékek növekedési erélye viszont nagy. Egy napra jutó élőtömeg-termelés tekintetében sok esetben nem maradnak el a kettős hasznosítású fajtáktól, sőt a húsfajták egy részétől sem. Kedvező az is, hogy a hízó bikák viszonylag nagy végtömegre (kb. 500 kg) hizlalhatók. A vágott áru minősége közepes vagy gyenge.

Bár a fajtára a feketetarka színeződés jellemzők előfordulnak vöröstarka (red holstein) egyedek is, amelyek színre nézve homozigóták. (A vörös szín a feketetarkában recesszív tulajdonság.) A red holstein-fríz értékmérő tulajdonságai nem térnek el lényegesen a feketetarka változatétól, csupán kisebb populációt képviselvén, emiatt hosszú távon a tenyésztői előrehaladás ebben a változatban lassúbb. A vöröstarka változatot elsősorban olyan keresztezésekben használják, amikor a színek keveredését el akarják kerülni (pl. vöröstarka színű fajták holstein-frízzel való cseppvérkeresztezése).

A holstein-fríz fajta elsősorban fogyasztói tej előállítására alkalmas. Nagy tejmennyisége, gépi fejésre alkalmas tőgye, jó technológiatűrő képessége révén az iparszerű tejtermelő telepek legfontosabb fajtája.
Európában elsők között magyar szakemberek ismerték fel a fajta értékét. HORN A. 1963-ban tett előterjesztést behozatalára, és javaslatát tenyészállatimport és az évek folyamán kiterjedt keresztezések követték. Eredményeként Magyarországon van jelenleg Európában a legnagyobb holstein-fríz állomány (23 000 import állat).
Hazánkban fajtatisztán és keresztezésekben egyaránt kiterjedten használják, a tejirányú specializáció egyik alapfajtájaként számolunk vele. A tisztavérű holstein-fríz állományok importja 1969-ben kezdődött. A hazai állomány termelése igazolja a fajtához fűzött várakozásokat.