Nyári lúd (Anser anser - Ganser - Greylag Goose) v. szürke lúd: rendszertelenül, de korán érkezik hazánkba. A februári ködökben messzire hallatszik ennek a récefélék családjában, a mezei (v. szürke) ludak csoportjába tartozó madárnak a jellegzetes kiáltása.
   Izlandtól az Amurig az északi félteke mérsékelt égövének hidegebb tájain otthonos. Leginkább a mocsaras, nedves lapályokat kedveli. A tengerpartok közelében, folyótorkolatokban tanyázik. De az elterjedése nem egyenletes, hanem foltszerű. Sok helyütt a vadászok irtották ki, máshonnan a fészkelőhelyek megszűnése miatt maradt el. Valaha költött Afrikában (Egyiptomban) is, ahol áldozati állatnak csapóhálóval fogták. Ma már ott csak téli vendég.
   78-84 cm nagyságú, 3,6-3,8 kg súlyú.
   A nyugat-európai alfaj csőre narancssárga, kelet-európaié (A. a. rubirostris) rózsaszínes. Utóbbinál a fedőtollak szegélye is világosabb.
   A többi mezei lúdtól abban különbözik, hogy itt a csőrön nincs fekete mintázat, a lábuk rózsaszínes, szürkés hússzínű, a fejük és a nyakuk nem sötétebb a testüknél.
   Az egyiptomiak a biztonság kedvéért kezdték el tartani, s a faj  fogságban tartott populációja lassan, mintegy 4 000 évvel ezelőtt elindult a háziasodás útján. Az ókori leírások szerint 4 ezer évvel ezelőtt már jelentős félvad tenyészetek működtek.
   A színét a barnásszürke uralja, de a kormány- és a farkfedő tollak fehérek. A szárnyfedők világosszürkék. A csőr bézs színű, de a csőrköröm és a karmok fehérek.
   Hajnalban húznak ki a legelőterületekre, s nappal táplálkoznak.
   Ha veszélyt éreznek, mély, orrhangú gágogást hallatnak.
   Márciusban már fészkel. A nászt hosszú udvarlási időszak előzi meg, még akkor is, ha kialakult párokról van szó. Tudnunk kell, hogy a nyári lúd egy életre köt házasságot.
   Az ivari ciklus során a hím heréi jelentősen megnagyobbodnak, majd a párzási időszak végén újra nyugalmi állapotba kerülnek.
   A pihékkel finoman bélelt földi fészekbe a tojó 4-6 sárgásfehér tojást rak, amelyekből a költés 27-28. napján kelnek ki a pelyhes kislibák.
   A hímek szintén megkotlanak, s a kicsik vezetgetésében is közreműködnek.
   Olykor olyan hősiesen tartanak ki a tojójuk mellett, hogy a fészeknél ácsingózva, várakozva megfeledkeznek a táplálkozásról, s jelentősen lefogynak.
   A barnás, sárga kicsik 2 hónapos korukban már biztonsággal repülnek, de a családok sokáig, szilárdan együvé tartoznak.
   A kicsik és a szülők között a szoros kötelékek csak akkor lazulnak, amikor az előbbieknél bekövetkezik az ivarérés.
   A lúd sokkal többet és szívesebben tartózkodik a parton, mint a récék v. a hattyúk. Az utóbbiaknál rövidebb nyaka és a hosszabb lába is jelzésértékű: más a táplálkozási módjuk.
   Főként fűfélékkel táplálkozik, a nedves rétek füvét legeli v. tótágast állva a víz alól szedegeti a növényi táplálékát, de fogyaszt magvakat is.
   A récékétől szintén eltérő a táplálkozásmódja.
   Meg kell még említeni, hogy társas lény. Pl. vonuláskor közismerten nagy csapatokba verődik. Akadnak csoportok, melyek társasan költenek, és a családok az év egész időszakában összetartanak. (Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a skóciai populáció egyes csoportjai nem vonulnak.) A vonulási útvonal ismerete minden jel szerint nem öröklött, hanem tradíciók útján adódik tovább.
   A még nem ivarérett fiatalok csak akkor távolodnak el a szüleiktől, amikor azok új költésbe kezdenek. És csak akkor szakadoznak párokra, amikor eljön az ő idejük. A családi életük számos analógiát mutat az emberével.
   Jellegzetes V-alakzatban vonulnak.
   Természetvédelmi értékként fokozott védelmet élvező fajunk. Az eszmei értéke: 50 000 Ft