A nemzetség 23 ismert fajának előfordulása eredetileg Afrikára és Madagaszkár szigetére volt korlátozva. Már ókori írók is oly híven írják le, hogy két általuk ismert fajukra elég biztonsággal ráismerhetünk. Amerika fölfedeztetése után csakhamar oda is betelepítették s ott most már elvadultan is él.

Jellemző bélyegeik: az erőteljes test, rövid szárny, közepes hosszúságú fark, nagyon hosszú felső farkfedők, sarkantyútlan, rövidujjú láb, erős csőr, többé-kevésbbé csupasz fej és nyak. Fejük rendszerint bóbitás, üstökös, sisakos vagy taréjos. Dús tollazatuk ivar szerint nem elütő. Színezetük egyszabású: sötét alapszínen világosan gyöngyözött.

Feje búbján sisakos taréjt visel, az alsó káva mögött pedig mindkét oldalon egy-egy húsos karélya van. Mellének eleje és nyaka hátulja szürkés ibolyaszínű. Uralkodó színe szürkésfekete, fehéren gyöngyözött, felső teste azonkívül finom fehér vonalkákból való hálás mustrázatot mutat. Evezői barnásak, külső zászlójuk fehéren harántszalagozott, a belső szabálytalanul foltozott, pettyezett, szalagozott. Sötétszürke farktollai gyöngyözöttek, csak a szélsők részben szalagozottak is. Szeme sötétbarna; a pofák tája kékesfehér, a sisakos taréj szaruszínű. Állkarélyai vörösek; a csőr tövében viaszbőrszerű csombókja vörös. Lábai szennyes palaszürkék. A szelíd gyöngytyúkok nagyobbak, mint a vadak, s gyakran elfajzanak.

A khanga gyöngytyúk (Numida pucherani Hartl.)

Legföltűnőbb bélyege fejdísze, amely valóságos bozontos üstök. Csupasz nyaka mélyen ráncos; állán nincsenek húsos karélyok. Csőre nagyon erős, lábai közepes magasságúak; farka rövid és nagyon befelé görbülő. Uralkodó színe kékesfekete, sokkal sötétebb, mint a többi gyöngytyúké. A gyöngyözés nagyon apró, kerek, vagy tojásdad pettyekből áll, s a tollazaton egyenletesen oszlik el. Az üstök tollai bársonyfeketék, a fejtető s a nyak eleje vörös, a ráncos nyakbőr sötét szürkésibolya. A szem sötétbarna, csőre szarusárga, tövén kékes, lába sötét hamuszürke, csaknem fekete. Hossza mintegy 50 cm.

Az üstökös gyöngytyúk (Numida cristata Wagl.) 

Az előbbihez nagyon hasonló, de hegye és nyakának tollazata nem pettyezett, hanem egyszínű fekete. Fejének és nyakának csupasz bőre kobaltkék, álla és torka azonban vörös.

A keselyűfejű gyöngytyúk (Numida vulturina Hardw.

Nemzetségének legnemesebb faja. Teste nyúlánk, nyaka hosszú és vékony, kis feje csupasz, csak tarkóján vannak bodros tollai. Nyaktollai keskenyek, feketék, finoman pettyezettek, közepükön 4 mm széles ezüstfehér hosszanti csíkkal és széles tengerkék szegéllyel. A mell oldalai tengerkékek. Egyéb testrészein fölötte finom, világos márványozás és gyöngyözés látható. Hossza mintegy 60, szárnyhossza 29, farkhossza pedig 14 cm.

Kisebb, lényegtelen eltéréseket figyelmen kívül hagyva, a gyöngytyúkok életmódja, úgy látszik, meglehetősen megegyező. Cserjés, bozótos, tisztásokkal váltakozó erdőkben szeretnek tanyázni. Bolle szerint a Zöldfoki-szigetek szakadékos sziklás hegyei annyira megfelelők természetüknek, hogy tömegesen népesítik be azokat. S minthogy Nyugat-India szigetei is hasonló szerkezetűek, az oda bevitt gyöngytyúkok el is vadultak. Jamaikán mostanáig annyira közönséges, hogy valóságos országos csapás számba megy.

A gyöngytyúkok állandó madarak, ha nem is szó legszorosabb értelmében. Brehm az abesszíniai gyöngytyúkot bizonyos időszakokban az erdőségekben és steppéken oly helyeken látta, ahol egyébként nem szoktak tartózkodni. Ott, ahol gyakoriak, jelenlétüket nehezen leírható, sajátságos szólásukkal csakhamar elárulják. Csak a khanga gyöngytyúk mérsékeltebb a kiáltozásban.

Ember közeledtére valamennyi gyöngytyúk azonnal kereket old. Nem annyira elővigyázók, mint vadak. Sürgölődésüket tehát nem könnyű megfigyelni. Mint az előnyomuló indián harcosok, madaraink is hosszú sorban, egymás nyomában szaladnak s amit egyik cselekszik, a többiek azt hűségesen utánozzák. Egyes párokra ritkán bukkanunk, inkább 15–20 darabból álló családokra. Rendszerint azonban 6–8 ilyen család verődik össze s ezek szorosan összetartanak. Ha megijednek, az egész csapat szerterebben, s mindegyik madár a maga útján menekül.

Kutyától vagy más négylábú ragadozótól üldöztetve, némely fajok elütően viselkednek. Annak tudatában, hogy előlük sem futva, sem szárnyaik segítségével nem menekülhetnének meg, mielőbb fára kapnak, s erről semmi esetre sem hajlandók leszállani. Valamennyi faj kiemelkedő, lehetőleg teljes biztonságot nyujtó pontokon szokott éjszakázni. „Szokatlan dolog, – mondja Heuglin – még éjjel sem kerüli el figyelmüket; ha hálótanyájuk tája nem biztos, órákig zajonganak.”

Bízvást elmondhatjuk, hogy az alacsony füveseket és kiaszott tisztásokat pompásan ékesítik a gyöngytyúkok. Színezetük, testtartásuk, s repülésük egyaránt annyira jellegzetes, hogy már messziről is biztosan fölismerhetők.

Élelmük a terület s az évszak szerint is változó. Tavasszal, az esőzések évadján minden valószínűség szerint leginkább rovarokkal élnek. Később bogyókra, levelekre, rügyekre és különféle magvakra kapnak.

Költésüket Brehm nem figyelhette meg, legalább fészküket, tojásaikat nem találta, de fiókáikat vezetgető öregeket többször látott. Ezek alapján fölteszi, hogy a gyöngytyúkok egynejűségben élnek. Az üstökös gyöngytyúk fészkét Heuglin az esős időszakban rendszerint bozótban vagy magas fűben találta. Természetes vagy mesterséges mélyedésben kevés lomb vagy fűszál alkotja az egészet. A fészekalj 5–8, néha még több darabból áll, a tojások színe piszkos sárgásfehér, fölszínük fényes, héjuk nagyon kemény. A kotlás 25 napig tart. A kakas s a tyúk sohasem távozik messzire fészkétől, s élénk lármával és izgatott ide-oda futkosással iparkodnak az ember figyelmét magukra vonni. A kikelő csibék kis fácánokhoz hasonlók, gyorsan nőnek. Mihelyt szüleik nagyságának felét elérik, az öregek minden csatangolásában résztvesznek, s éjjelre fákra szállanak.

A gyöngytyúkok könnyebben megszokják a fogságot, mint bármiféle más vadtyúk-féle. Teljesen azonban sohasem szelídülnek meg, s csak akkor szaporítanak, ha kellő tág helyen tartjuk. Civódó természetűek, a házityúkokkal s a pulykákkal állandó háborúságban élnek; sőt esetleg annyira fölfortyannak, hogy még gyermekeket is megtámadnak. Szeretnek messze elbarangolni. Fészküket lehetőleg elrejtik, nem valami odaadóan kotlanak, s a kemény hideget sem állják. A keselyűfejű gyöngytyúk előnyösen különbözik atyafiaitól. Sokkal kecsesebb a testtartása és viselkedése is sokkal jámborabb. Ez lenne tehát szelídítésre leginkább ajánlatos, de viszont szaporítása úgy látszik, még nagyobb nehézségekbe ütközik. Hiszen még a közönséges gyöngytyúk tojásait is rendesen nem igazi anyja, hanem házityúk vagy pulyka költi ki.

A gyöngytyúkoknak sok az ellenségük. Afrika valamennyi macskaféle ragadozója, továbbá a sakálok és rókák pusztítják. A nagyobb ragadozó madarak is serényen üldözik s nem ritkán még a csúszó-mászók is megkerítik. Brehm egy 2.5 m hosszú óriáskígyó gyomrában teljesen kinőtt gyöngytyúkot talált. Az ember is mindenütt szívesen vadászik rájuk, mert különösebb fáradság nélkül elejtheti; ámbár, ha észreveszik, hogy rendszeresen üldözik, fölötte elvadulnak. Gazdag tollazatuk miatt jó erős lövést elbírnak. Egészen más a helyzet, ha jó kutya áll rendelkezésünkre, mert ez annyira leköti figyelmüket, hogy az embert semmibe se veszik, s nem ritkán kézzel is megfoghatók.