A méternél is nagyobbra növő,fehéren szőrös kaktuszok érdekessége az oszlop felső részén féloldalt növekedő virágok sokasága.A virágok nem nyílnak ki,mert szírmaik összeforrtak.Kis hajlott csövecskére emlékeztetnek,többnyire élénk színűek.

Nincs is szebb látvány, mint amikor kint szikrázóan csillog a hó és a jég, miközben az ablakban ott virít a jácint vagy épp az amarillisz virága.

Aki szeretne télen az otthonában illatos és színes jácintot vagy amarilliszt csodálni,most kezdje el a hajtatást.

A jácintos hajtatóüvegek, amelyekben a hagymát elő lehet hajtani, nem mai találmány, hiszen már a 17. században is használták Hollandiában. Ha még nem rendelkezünk otthon ilyen speciális üveggel, semmi gond ma már a legtöbb kertészetben és virágboltban is beszerezhetők ezek különböző méretekben és színekben.

A Myrtillocactus geometrizans (Cereus geometrizans) a kaktuszok Myrtillocactus nemzetségének legismertebb faja; az egyik legismertebb oszlopkaktusz. Egyes rendszerezők szerint ez a nemzetség egyetlen faja, aminek a többiek csak alfajai.

Szerteágazó fa vagy cserje. 5-7 bordára tagolt, kékeszöld, viszonylag vékony, csak kevéssé tövises ágai többnyire felállóak. Areoláin 5–8 rövid peremtövis és egy hosszabb középtövis nő. A kékes bevonat különösen magoncain és fiatal hajtásain szembeötlő.

Az orgonakaktusz (Pachycereus) nemzetség az Észak-Amerika oszlopkaktuszainak nagy részét magában foglaló Echinocereeae nemzetségcsoport tagja. Fajai nagy, elágazó növények.

Fa, vagy ritkábban bokor termetű, masszív növények. Hajtásaik egyenesek, orgonasípszerűek, a virágzó hajtás a vegetatív szártól többé-kevésbé különbözik (ld. cephalium), gazdagon tövisezett vagy néha tövismentes, gyakran dúsan gyapjas areolákkal. Világos, tölcsér alakú virágaik kicsik-középnagyok, éjjel vagy nappal nyílnak.

A fügekaktuszok vagy medvetalp-kaktuszok (Opuntia) nemzetségébe a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények tartoznak. Az Újvilágban (Észak- és Dél-Amerikában együtt) mintegy 300 fajuk ismert.

Az amerikai kontinens kiemelkedő, ősi indián civilizációi közül a legismertebb, de egyben a legrövidebb életű is az aztékoké volt. Istenük, Huitzilopochtli megígérte, hogy elvezeti népét oda, ahol letelepedhetnek, és felépíthetik nagy fővárosukat, Tenochtitlánt (A fügekaktuszok helyét).

A fügekaktusz lapított, ovális hajtásai a csúcsukon nőnek össze egymással.Tüskéi tulajdonképpen nincsenek, csak aranysárga tövisgyűrűi. Ezeken hosszú, szőrszerű kinövések vannak. A virágok a szárképleten fejlődnek, sárga színben. 30 cm-nél ritkán nő magasabbra. Léteznek szabadban tartható fajtái is, amelyek áttelelnek. A szabadban tartható fajták termete nagyobb.

Fényigény:
Válasszuk a lehető legnaposabb helyet, lehetőleg közvetlen napfénnyel.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területeiről származnak. Pozsgás (törzsszukkulens) növények. A magkezdemény és a mag szerveződése, valamint a betalain vegyületek előfordulása alapján a Phytolaccaceae családdal állnak közelebbi rokonságban.

Az indiánok már legalább 9000 éve eszik a fügekaktuszok termését (tuna, kaktuszfüge, indián füge). Az Amerikában járt első utazók nem sokat foglalkoztak a kaktuszfélékkel; a történelem előtti idők növényóriásainak maradványának tekintették őket.

Mérete és alakja igen változékony — az alig 1 cm törzsátmérőjű, erősen bokrosodó fajoktól az oszlopos termetű, vastag törzsű, erőteljesen növekedőkig.

Törzse és szártagjai is többnyire hengeresek és elágazók. Egyes fajok szártagjai kissé gömbszerűek vagy bunkó alakúak. A szártagokat ritkás vagy sűrűbb, finom szálú, hajszerű szőrzet borítja. Fiatal hajtásain feltűnően csökevényes, hengeres levélkék nőnek.

A hengeres levélkék a fejlődési időszakban a növény asszimilációját segítik, a fejlődési időszak végeztén lehullanak.

A Selenicereus nemzetségbe epifita kaktuszfajok tartoznak, melyek közül a Selenicereus grandiflorus faj az egyik legrégebben ismert és feltételezett gyógyhatása miatt régóta termesztett növény. A növény spanyol nevének (reina de la noche) fordítása alapján szokás az egész nemzetség fajait is éjkirálynő-kaktuszoknak is hívni.

Dél-Texastól Argentína északi tartományaiig valamint a Karib-szigetek. A Selenicereus grandiflorus faj termesztésből kivadulva a Föld trópusi területeinek nagy részén megtalálható.

Nagyon gyakori,közismert kaktuszfaj nálunk.Tömegesen virágzik.Télen teljesen szárazon tartva,több fokos fagyot is elvisel,sőt ha így kezelik,gazdagon virágzik a következő évben.Nyáron a szabadban tartható,de a déli nap ellen árnyékolni kell,különösen ha nagyon meleg van.Kedveli a lombföldben gazdag talajt.