6,5-8mmez a faj karcsú testével,tüskés lábával tűnik ki.A frissen kelt imágók sárgák,lassan barnulnak,áttelelve már sötétbarnák majd megzöldülnek

.

7-7,5mm feltűnő,fényes mélyen pontozott poloska.Számos színváltozata van,még egyszínű koromfekete is lehet.Lombos dús növényzetű erdőkben él gyakori faj.

4,5-5,5mm színe változó sárgásbarnástól a vörösesen át,feketésbarnáig változhat,ezzel együtt a pajzsocska sötét foltjai is egyre kiterjedtebbek,sötét példányokon majdnem az egész pajzsocskát betölthetik.Kifejletten telel át,így imágóival márciustól novemberig találkozhatunk,Sőt avarból,fakéreg alól,egyéb áttelelő helyeiről télen is előkerülhet.Nappal repül,a lucernaföldeken.

6-8,5mm a lucernapoloska pajzsocskáján lévő két barna sávról könyen felismerhető.Peteként telel át,kifejlett példányai május végétől rajzanak.Júliustól augusztusig esténként az erősebb fényű lámpára is gyakorta repül.Ez a faj a lucernaföldeken elszaporodva kártevőként léphet fel.

A múlt század harmincas éveiben egy amerikai kutató, Aaran, Paraguay ismeretlen vidékeit kutatta. Hosszabb ideig kalandozott erdőn-sivatagon keresztül, míg végre egy síksághoz ért. Rajta kb. négy mérföldnyi területen csodálatos város tűnt fel előtte. A város tornyos épületekből állott, melyek oly sűrűn épültek, hogy nem maradt közöttük 3–4 m-nél nagyobb távolság. Mindegyiknek bejáratánál Aaran katonai őrszemeket pillantott meg. Az idegen láttára ezek nyugtalankodni kezdtek, s az épület folyosóin letűntek.

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába és a fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozó faj (magyar nevével ellentétben tehát valójában nem sáska). A Mantis szó jóst jelent, s a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezést is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat.

Háromezer fajtájuk létezik. A világ leghosszabb rovarjai, 33 centiméteresek is lehetnek. Ebben nincs benne a lábuk hossza. Növényevők. Néhány fajtájuk olyan anyagot állít elő, ami irritálja a szemet, sőt átmeneti vakságot is okozhat.

Elterjedése

Az ágyi poloska feltehetőleg a Közel-Keletről származik. Melegebb éghajlatú vidékeken gyakrabban előfordul, de lakott területeken szinte az egész világon jelen van.

Megjelenése 

Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színű, testét finom szőrök borítják. A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nőstény kissé nagyobb. Táplálkozás előtt teste lapos, korongszerű. Miután átszúrta a bőrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul.

 

 

 

 

 

A vízmérő poloska elterjedési területe Európa, délen Észak-Afrikáig. Észak-Európában hiányzik. Elterjedési területén rendszeresen előfordul és gyakori. 

A vízmérő poloska 1-1,3 centiméter hosszú. Teste igen keskeny, pálca alakú, hosszú, megnyúlt fejének a közepe táján kétoldalt vannak a szemei. A csáp sokízes, lábai igen hosszúak. Legtöbbször rövid szárnyú alakjával találkozunk. A test hasoldalát finom, bársonyszerű ezüst- vagy sárgásfehér szőrzet borítja, ezért nem nedvesedik át.

 A tavi molnárpoloska Európa nagy részén, nyugodt vagy állóvizeken, például tavakon vagy lassan folyó folyókon él. A tavi molnárpoloska sok helyütt és nagy számban elterjedt, ezért nem fenyegeti közvetlen veszély. Az oldószerek, olaj és más szennyező anyagok vízbe juttatása miatt azonban egyes vizek egyre inkább lakhatatlanná válnak a rovar számára.

A tavi molnárpoloska hossza 1 centiméter. A hozzá hasonló közönséges molnárpoloskánál (Gerris paludum) kisebb.

Légzőcső nélkül 30-40mm mint valami vékony nádszál,teste oly módon hengeres,megnyúlt.Elülső lába szintén fogóláb,lesből ragadja meg áldozatát: vízi rovarokat,lárvákat,rákokat,ebihalakat,sőt halivadékot is.Lassan mászik,de jól röpül.Nagyobb mély vizekben gyakori.

Légzőcső nélkül 16-22mm teste háthasi irányban lapított.A sekély parti vizek fenekén,lassan mászkálva keresi táplálékát.Áldozatait erőteljes elülső fogólábával ragadja meg.Levegőhöz úgy jut,hogy a potroh végéről induló hosszú légzőcsövét kidugja a víz alol.Ha nem mászkál,nehéz észrevenni,mert szárnyára alga,növényi törmelék és iszap rakódik,s így remekül beleolvad környezetébe.

14-16mm hanyatt úszik,lábai mint egy csónak evezői oldalt kiálnak.Veszedelmes ragadozó,halgazdaságokban káros is lehet.Szúrása fájdalmas,ezért víziméhnek is nevezik.Álló és folyóvizekben mindenfelé gyakori.Petéit vízinövények szárába rakja,az imágók 2-3 hónap alatt fejlődnek ki.Évente egy nemzedéke van.

5-6mm szipókája nem mozgatható.Harmadik pár lába szőrökkel borított evezőláb.Szaggatott lökésszerű mozdulatokkal úszik,így a vízpartról is jól felismerhető.Időröl időre a víz felszínre kell mennie,hogy a szárny alatti és a hasoldalon csillogó buborékként megtapadt levegőkészletét felfrissíthesse.Meleg nyári éjszakákon tömegesen kel szárnyra és települ új vizekbe.Ez a faj néha olyan tömegben él,hogy egy-egy négyzetméteres pocsolyában több ezer példány úszkál.

A rovarpókok közé tartozó kelet-afrikai faj testén finom,hosszú érzőszőrök csillognak.Mivel éjszakai állat,tapintása a legfejletebb.Gyorsan fut megrövidült elülső lábain lévő,kiölthető tapadószervével fákra,falakra is felkapaszkodik.

A Dél-Európában,Kínában,Japánban,Afrikában élő Uroctea fajok 15mm hosszúak és különleges zsákmányszerzésükről nevezetesek.A pók lakása több,egymás fölött elhelyezkedő tetőhálóból áll,alóla ugrik elő hogy megmarja az arra haladó rovart.Sötétben pedig vadászni indul,fonalat húzva maga után.Zsákmányát körbecserkészi,majd megkötözi,ilyenkor a potroha szövőszemölcseiből fonallá szilárduló anyagot hátulsó lábaival vezeti.

A keresztespókok közé tartozó,Észak-Amerikában élő állat egyetlen mozgatható fonalal zsákmányol,amelynek a végén ragasztócsepp van.Az elülső lábak karmai közt tartott kb.5cm hosszú fonalat a pók,mint egy ügyes cowboy meglóbálja,így találja el az arra tévedt legyet.