A törpekaktuszok leggazdagabban virító valóban igen kis méretű képviselői a mediolobiviák.Virágaik a növény felső részén néha oly nagy tömegben nyílnak,hogy nem is látni tőlük a növény testét.

Csak néhány éve hogy ezek a fajok a hazai gyűjtőkhöz is eljutottak.Bolivia magas hegyeiben igen rejtetten élnek.Gyökereik répaszerűek,virágaik sokszor fényesen csillogóak.A bíbor törpekaktusz virága bíborszínbe hajló mélyvörös.Tövesei jórészt a tövispárna két oldalán helyezkednek el,és hálósan borítják a növény testét.

Növényteste 1-2 cm nagyságú gömbökből kialakuló párna. Bordázata viszonylag távol eső szemölcssorokból alakul ki. Areolái sárgásak. Peremtövise (15 db) finom tűszerű, egyenes, fehér. Középtövise kb. 5 db, fehér, az alapnál barnás. Virágja 2,5 cm nagyságú, fehér, rózsaszínű középcsíkkal. Bimbója jellegzetesen rózsaszín. Virágcsövén fehér sörték vannak.

A növény idősebb korban zömök oszlop alakú.Az idős növény eléri a 8-10cm magasságot,és az 5-8cm szélességet.A virágai 3-4cm átmérőjűek.

Növényteste leginkább magános, idős korban is csak ritkán sarjadó, gömb vagy lapított gömb alakú faj. Csúcsi része bemélyedt. Bőre sötétzöld. Bordai enyhén csavartan lefutók, szemölcsökre tagolódók. Areolái sárgásfehéren filcesek. Tövisei sugárszerűen szétállók, merevek, sötét sárgásbarnák, 5- 25 mm hosszúak, a középsők vastagabbak. Virágja 35 mm hosszú és 30 mm széles, a belső lepellevelek fényes ibolyásvőrösek. A porzószál fehér, a portok sárga, a bibe fehér.

Tövispárnái  szabályos kettős csavarvonalban helyezkednek el,mészfehérek.Tövisei aprók és fehéresek.Virága keskeny szírmú és narancsvörös.

Sok hosszú fehéres tövise van,nagyon változékony faj.Virága lehet vérpiros de sárga is.Gazdagon sarjadzik, csoportalkotó, 8 cm magas és 7 cm széles, bőre hamvaszöld.Tövisei, kb. 25-30, felállók, finom tűszerűek, 3 cm hosszúak lehetnek, mészfehérek.

Rebutia minuscula a kaktuszkedvelők egyik gyakran és sokat virágzó faja.Idősebb korban sarjadzik.Tövisei vékonyak és kicsik,a csúcsi része majdnem kopasz.Virágai a növény méretéhez képest nagyok 2,8-4,2cm átmérőjűek.Magvát száraz,barnás tokban érleli.Magról könnyen szaporítható.

Általában kis termetűek,tűzvörös virágai csak egy napig nyílnak.Hajlamos a csoportképzésre,néha tekintélyes méretű párnákat alkot.Ha teljesen száraz a földje és a levegő is körülötte több fokos fagyot is elvisel.

Argentinában honos ez a kis gömbölyü testű kaktusz. Átmérője 10-15 cm, az öregebb példányok oszloposodhatnak kb 20 cm magasságig. Bordáinak száma 15 körül mozog, rajta az areolák 2 cm-re helyezkednek el egymástól. Töviseinek száma 10 és 20 között váltakozik. Enyhe ívben felfelé hajlanak, egyes példányokon a középtövisek hossza elérheti az 5 cm-t is. A peremtövisek (3 cm) nehezen elkülöníthetőek. Virágai halványlilák, idősebb növényeken többesével nyílnak egész nyáron át.

Fajnév: Echinopsis eyriesii
Fotó: Kiss Ármin
Gyűjtemény: Kiss Csaba
Echinopsis eyriesii (Turp.) Zucc.

Az Echinopsis nemzetségnevet Dr. Joseph Gerhard ZUCCARINI (1797. 08. 10. - 1848. 02. 18.) német botanikus, kaktuszkutató és fajleíró, a Müncheni Botanikai Egyetem professzora alkalmazta először. Zuccarini legismertebb felfedezése az Astrophytum asterias, de emellett a Mammillaria carnea, a M. uncinata és a Thelocactus leucacanthus leírása is az ő nevéhez fűződik.

Virága hófehér,egyetlen éjszaka nyílik csak és egyszerre virágzik minden példány a tájban.magról vethető,elég lassan fejlődik,nem hosszú életű,de a virága minden fáadságot feledtet a gazdájával.

Cephalocereus - őszfejapó, őszapó a találó magyar neve.
A rügyszemölcsökből fejlődő hosszú, fehér szőrzet teljesen beborítja ezt a sokbordás, oszlop alakú, lassu növekedésű kaktuszt. A nedvességre nagyon érzékeny.
Csak sarjakról szaporíthatjuk, mert csak a nagy, méteres példányok hozzák a rózsaszín virágokat, ezt pedig nehéz kivárnunk.

A méternél is nagyobbra növő,fehéren szőrös kaktuszok érdekessége az oszlop felső részén féloldalt növekedő virágok sokasága.A virágok nem nyílnak ki,mert szírmaik összeforrtak.Kis hajlott csövecskére emlékeztetnek,többnyire élénk színűek.

Nincs is szebb látvány, mint amikor kint szikrázóan csillog a hó és a jég, miközben az ablakban ott virít a jácint vagy épp az amarillisz virága.

Aki szeretne télen az otthonában illatos és színes jácintot vagy amarilliszt csodálni,most kezdje el a hajtatást.

A jácintos hajtatóüvegek, amelyekben a hagymát elő lehet hajtani, nem mai találmány, hiszen már a 17. században is használták Hollandiában. Ha még nem rendelkezünk otthon ilyen speciális üveggel, semmi gond ma már a legtöbb kertészetben és virágboltban is beszerezhetők ezek különböző méretekben és színekben.

A Myrtillocactus geometrizans (Cereus geometrizans) a kaktuszok Myrtillocactus nemzetségének legismertebb faja; az egyik legismertebb oszlopkaktusz. Egyes rendszerezők szerint ez a nemzetség egyetlen faja, aminek a többiek csak alfajai.

Szerteágazó fa vagy cserje. 5-7 bordára tagolt, kékeszöld, viszonylag vékony, csak kevéssé tövises ágai többnyire felállóak. Areoláin 5–8 rövid peremtövis és egy hosszabb középtövis nő. A kékes bevonat különösen magoncain és fiatal hajtásain szembeötlő.

Az orgonakaktusz (Pachycereus) nemzetség az Észak-Amerika oszlopkaktuszainak nagy részét magában foglaló Echinocereeae nemzetségcsoport tagja. Fajai nagy, elágazó növények.

Fa, vagy ritkábban bokor termetű, masszív növények. Hajtásaik egyenesek, orgonasípszerűek, a virágzó hajtás a vegetatív szártól többé-kevésbé különbözik (ld. cephalium), gazdagon tövisezett vagy néha tövismentes, gyakran dúsan gyapjas areolákkal. Világos, tölcsér alakú virágaik kicsik-középnagyok, éjjel vagy nappal nyílnak.

A fügekaktuszok vagy medvetalp-kaktuszok (Opuntia) nemzetségébe a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények tartoznak. Az Újvilágban (Észak- és Dél-Amerikában együtt) mintegy 300 fajuk ismert.

Az amerikai kontinens kiemelkedő, ősi indián civilizációi közül a legismertebb, de egyben a legrövidebb életű is az aztékoké volt. Istenük, Huitzilopochtli megígérte, hogy elvezeti népét oda, ahol letelepedhetnek, és felépíthetik nagy fővárosukat, Tenochtitlánt (A fügekaktuszok helyét).

A fügekaktusz lapított, ovális hajtásai a csúcsukon nőnek össze egymással.Tüskéi tulajdonképpen nincsenek, csak aranysárga tövisgyűrűi. Ezeken hosszú, szőrszerű kinövések vannak. A virágok a szárképleten fejlődnek, sárga színben. 30 cm-nél ritkán nő magasabbra. Léteznek szabadban tartható fajtái is, amelyek áttelelnek. A szabadban tartható fajták termete nagyobb.

Fényigény:
Válasszuk a lehető legnaposabb helyet, lehetőleg közvetlen napfénnyel.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területeiről származnak. Pozsgás (törzsszukkulens) növények. A magkezdemény és a mag szerveződése, valamint a betalain vegyületek előfordulása alapján a Phytolaccaceae családdal állnak közelebbi rokonságban.

Az indiánok már legalább 9000 éve eszik a fügekaktuszok termését (tuna, kaktuszfüge, indián füge). Az Amerikában járt első utazók nem sokat foglalkoztak a kaktuszfélékkel; a történelem előtti idők növényóriásainak maradványának tekintették őket.

Mérete és alakja igen változékony — az alig 1 cm törzsátmérőjű, erősen bokrosodó fajoktól az oszlopos termetű, vastag törzsű, erőteljesen növekedőkig.

Törzse és szártagjai is többnyire hengeresek és elágazók. Egyes fajok szártagjai kissé gömbszerűek vagy bunkó alakúak. A szártagokat ritkás vagy sűrűbb, finom szálú, hajszerű szőrzet borítja. Fiatal hajtásain feltűnően csökevényes, hengeres levélkék nőnek.

A hengeres levélkék a fejlődési időszakban a növény asszimilációját segítik, a fejlődési időszak végeztén lehullanak.

A Selenicereus nemzetségbe epifita kaktuszfajok tartoznak, melyek közül a Selenicereus grandiflorus faj az egyik legrégebben ismert és feltételezett gyógyhatása miatt régóta termesztett növény. A növény spanyol nevének (reina de la noche) fordítása alapján szokás az egész nemzetség fajait is éjkirálynő-kaktuszoknak is hívni.

Dél-Texastól Argentína északi tartományaiig valamint a Karib-szigetek. A Selenicereus grandiflorus faj termesztésből kivadulva a Föld trópusi területeinek nagy részén megtalálható.

Nagyon gyakori,közismert kaktuszfaj nálunk.Tömegesen virágzik.Télen teljesen szárazon tartva,több fokos fagyot is elvisel,sőt ha így kezelik,gazdagon virágzik a következő évben.Nyáron a szabadban tartható,de a déli nap ellen árnyékolni kell,különösen ha nagyon meleg van.Kedveli a lombföldben gazdag talajt.

Megnyúlt hajtásai lecsüngő alkatúak.Ezért cserepét,tartóedényét fel kell függeszteni,hogy a növény természetes életmódjának megfelelően helyezkedjék el.Tél végén,kora tavasszal virágzik.Egy-egy öregebb növény megfelelő ápolással több száz virágot is hozhat.Nyáron előnyös,ha nagyobb fák alsó ágaira,félárnyékba helyezzük,és ha elég meleg van,naponta az öntözésen kívül meg is permetezzük.

A karácsonyi kaktuszok közé a Schlumbergera (korábban Zygocactus) nemzetség epifita kaktuszfajai mellett a Hatiora gaertneri faj tartozik. A karácsonyi kaktusz korábbi neve Zygocactus truncatus volt, helytelenül Epiphyllum truncatum néven is forgalmazták.

Kedvelt szobanövények, mert fejlett töveik minden évben karácsony táján virágoznak.

Brazíliából származnak, ahol a trópusi, vagy szubtrópusi őserdők fáin élnek. Gyökereikkel a az ágak elágazásaiban és a fakéreg repedéseiben összegyűlő – sokszor igen kevés – szerves anyagból táplálkoznak.

A hagymás növények gondozása egyszerű, mégis minden tavasszal vidámságot és színt hoznak kertünkbe!

A gondos ültetéssel, évről évre egyre több hagymás növény díszíti majd kertünket, és így egyre színesebb lesz a tavaszi virágágyás is. A tavaszi hagymások egy gyűjtőnév, amely magába foglal több fajtát, így pl. a hagymás és gumós növények csoportját is.

Nem csak ültetésük, de gondozásuk is egyszerű, a sikeres nevelés titka hogy elég helyet hagyjunk a növényeknek a sarjhagymák nevelésére.

Ha akad olyan növényünk, ami már kinőtte a cserepét vagy a gyökerek már túlnőttek rajta itt az idő átültetni!

Legyen szó szobanövényről vagy kerti növényről évente vagy kétévente egyszer fontos az átültetés. Azokat a növényeket, amelyeket az idén még nem ültettünk át, de már túl kicsi neki a cserép vagy a gyökerek már kinőtték azt, ideje ősszel átültetni, hiszen még van egy vagy másfél hónap rá, hogy az új cserépben fejlődésnek induljon a növény mielőtt pihenőre tér.

Sok kerttulajdonos bosszankodik ősszel a lehullott avar miatt, ám nem is gondolják, hogy az avar milyen hasznos kellék lehet kertünkben?

A lehullott avar gyönyörű őszi hangulatot kölcsönöz kertünknek, emellett számtalan hasznos állatnak és rovarnak nyújt télire búvóhelyet, így pl. a süni vagy a katica is szívesen hajtja álomra a fejét egy puha meleg avartakaróban. A fák és bokrok körül összegyűlt avar védi a növényeket a téli fagyoktól, így a gyepen illetve a fák és bokrok körül nincs is szükség az avar takarításra.

Hamarosan beköszönt a tél, és ha szeretnénk, hogy télen is virágzó színes kertünk legyen, most érdemes megtenni az előkészületeket.

Ha most ültetünk kertünkbe hangát, ericát és más színes őszi növényeket az első fagyokig virágzik majd kertünk. Az egyik nagy sláger az őszi kertekben a hanga félék, ilyen pl. a bíbor rózsaszín erica, illetve a kisebb virágú calluna, amely évről évre egyre több kertben fedezhető fel. Ezeket a növényeket érdemes nagyobb csoportban is elhelyezni kertünkbe, hiszen feltűnő ciklámen illetve fehér és rózsaszín árnyalataikkal, élettel tölti meg kertünket.