Platánfa - 20-30 m-es fa. Kérge nagy lemezekben hámlik. Levele 10-25cm-es. Termése 2,5 cm-es barna gömb. Gyorsan fejlődik tápdús talajban. Széles utcák nagy parkok fásítására alkalmas.

A hegyi szil (Ulmus glabra) a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó, tojásdad vagy terebélyes koronájú, lombhullató fa. Régebbi szakmunkákban U. scabra és U. montana néven is szerepel.

Tipikus európai faj, amely kontinensünkön annak északi és déli peremvidéke kivételével mindenütt megtalálható. A hegyvidéki erdőkből időnként lehúzódik a nedves talajú ártéri ligeterdőkbe is. A legészakabbra (a 67.

A szilfafélék (Ulmaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik családja az eurosids I kládban (APG III-rendszer). Monofiletikus csoportot, azaz kládot képeznek az eperfafélékkel (Moraceae), kenderfélékkel (Cannabaceae) és a csalánfélékkel (Urticaceae). A négy család éppen ezért közös, monofiletikus taxonba vonható csalánvirágúak (Urticae) néven, és ezek a rózsavirágúak kladogramján eléggé külön állnak. A Borhidi-rendszerben a csalánvirágúak főrendje (Urticanae) közös alosztályban szerepelt a bükkfavirágúakkal (Faganae) és egyéb barkás fákkal, a Hamamelidae alosztályban (varázsdió-virágúak vagy barkás fák).

A chilei flamingó (Phoenicopterus chilensis) a madarak osztályának a flamingóalakúak (Phoenicopteriformes) rendjéhez, ezen belül a flamingófélék (Phoenicopteridae) családjához tartozó faj.

Egyes rendszerbesorolások a Phoenicoparrus nembe sorolják Phoenicoparrus chilensis néven, de a rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) alfajaként is tartják nyilván Phoenicopterus ruber chilensis néven

Veszélyeztetett és állatkertekben is ritka madár. Magyarországon két állatkertben tartják: a Győri Állatkertben egy, a Veszprémi Állatkertben pedig két egyede látható.

A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) a madarak osztályának flamingóalakúak (Phoenicopteriformes) rendjébe és a flamingófélék (Phoenicopteridae) családjába tartozó faj. A közelmúltig azonos fajnak tartották a karibi flamingóval (Phoenicopterus roseus) és a chilei flamingóval (Phoenicopterus chilensis). A három típusról ma is gyakran a rózsás flamingó alfajaiként beszélnek (Phoenicopterus ruber roseus, Phoenicopterus ruber ruber és Phoenicopterus ruber chilensis).

A skarlátbatla vagy skarlát íbisz (Eudocimus ruber) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Dél-Amerika északi része, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig. Folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él.

Trinidad és Tobago nemzeti madara, a vöröstorkú erdeityúkkal együtt (Ortalis ruficauda) az ország címerében is szerepel.

Nagy csapatokban él

Magassága 56-61 centiméter, testtömege 650 gramm.

A guava régi ismerősünk, de érdekes módon nem mindig emlékszünk az első találkozásra. Megkóstolva azonban már rémleni kezd, hogy ezt a gyümölcsfélét már ismerjük valahonnan: szinte biztos, hogy több guavát ettünk eddig, mint kókuszdiót. Ezért tartsunk otthon guavát!

A gránátalma, más néven grenadine egy növényfajta, amely a mirtuszvirágúak rendjébe tartozik. Előfordulása Nyugat- és Közép-Ázsia, illetve a Földközi-tenger térségén jellemző.

A gránátalma szó eredete a latin mag granae, illetve annak a többesszámából, a granatus szóból ered.

A gránátalma őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Irán), de mára már Európa földközi-tengeri területein és Dél-Amerika melegebb vidékein is elterjedt.

A kesu (Anacardium occidentale) Közép-Amerikában őshonos örökzöld növény. A szömörcefélék családjába tartozik. A kesufa 5-10 méter magasra nő meg. Sárga vagy rózsaszínű virágai 25–20 cm-es bugavirágzatokba tömörülve nyílnak.

A szemiarid területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és Tanzánia.A húsos „gyümölcs” a virágkocsány megvastagodásából származik.

A mangó (Mangifera) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a szappanfaalakúak (Sapindales) rendjébe, és a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, édes ízű, egzotikus gyümölcs. Mai neve az indiai man-gay portugál formájától (manga) származik. A mangófa az indiaiak szent fája.

Őshazája India. Indiából a portugálok vitték Afrikába, majd a 18. században angol utazók beszámolóiból értesülhetett Európa is.

A színe többnyire a vörös és sárga között változik, ovális formájú, lédús csemege.

A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirágfélék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A korábbi rendszertanok az akkor még csak ezt az egy nemzetséget tartalmazó családot az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták

A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot.

A papája, papaja vagy dinnyefa a Carica nemzetségbe tartozó fa. Gyümölcse szintén papája vagy papaja néven ismert. A növény az amerikai kontinens trópusi területein őshonos, Mexikóban évszázadokkal a klasszikus mezoamerikai kultúrák előtt már termesztették.

A dinnyefát a térítők közötti trópusi területek gazdag talaján termesztik. A mintegy 10 m magas fa tetején a levelek egy csokorban helyezkednek el. Az apró, zöldes színű porzós virágok önállóan vagy kettes-hármas csoportokban, a törzs felső részén találhatók.

Az ananász (Ananas) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába a pázsitfüvek (Poales) rendjébe és a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó nem.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika.

A Fülöp-szigeteken a 16. század elején leveleinek rostjából szöveteket készítettek.

A 19. századra hazánkban is elterjedt. Az Esterházy család Kismartonban lévő kastélyánál üvegházakban nevelte az ananászt, amelyből 1830-ban 400 db-ot szüreteltek.

Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3–5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem.

Kis termetű, egész évben termő fa. Ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Narancstermése gerezdekből áll, a világos sárgászöld, rostos, lédús gyümölcshúsban a termés közepéhez közel ülnek a hosszúkás, kb. 1 cm hosszú, egyik végükön kihegyesedő magvak.

Vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról!

A grépfrút (Citrus paradisi, illetve Citrus decumana, angolos írásmód szerint grapefruit, más néven citrancs) a citrusfélék legfiatalabb tagja. Az 1750-es években fedezték fel, valószínűleg Barbadoson. A pummelo (Citrus grandis) és a narancs (Citrus sinensis) hibridjeként alakult ki, bár az elsőhöz közelebb áll.

Magyar neve a citrom és a narancs keresztezésére utal. Magas C-vitamin-tartalma és más vitaminok, biológiailag értékes tápanyagok, szervessav-tartalma miatt kitűnően javítja az étvágyat.

A narancs (latin neve Citrus aurantium L., népies neve auranci, oránzs) déligyümölcs.

A narancsbogyó külső rétegét, a jellegzetes sárga színű héját a kereskedelemben – színe alapján – „flavedó”-nak nevezik. A külső héj (Aurantii cortex) illóolajat, keserűanyagot, karotinoidot és narancssavat tartalmaz, közkedvelt aromájú ízesítő fűszert készítenek belőle. A héj belsőbb, fehér rétege taplószerű, melyet „albedó”-nak neveznek. A bogyó belseje sárga és lédús.