részlet a „Tenger enciklopédiája” című sorozatból

szerző: dr. Elter Tamás

           Tengerkutatási szakíró

Az Adriai-tenger a mediterrán medence része. Szerkezetét tekintve az adriai-medence két, egymástól geológiailag is markánsan elkülönülő területre osztható. Az Adriai-tenger északi és középső része, -nagyjából a teljes medenceterület kétharmada - fiatal, transzgressziós eredetű víztömeg, míg a déli medence egy kora harmadidőszaki, a Thethys-óceán bezáródása során keletkezett ingressziós (töréses szerkezetű) süllyedék.

Alak, kinézet:

Fényes zöld és sokszorosan elágazik. Gyökértelen, úszó, lebegő növény, mely vastag párnát alkothat a talajon.

Élőhely:

Európa, Ázsia, Amerika lápi vizeiben él.

Tartás, szaporítás:

Nem túl igényes, épp ezért igen kedvelt akváriumi növény. Hőmérséklet szempontjából elegendő neki a 15-20 ºC. A lágy vizet kedveli, de a keményebb vízben is képes fejlődni. Ívási aljzatként kiválóan alkalmazható.

6,5-8mmez a faj karcsú testével,tüskés lábával tűnik ki.A frissen kelt imágók sárgák,lassan barnulnak,áttelelve már sötétbarnák majd megzöldülnek

Talán banán ültetvényünk nem is, de sok kis banánfánk lehet, ha ügyesen szaporítjuk ezt a trópusi növényt.

A musaceae családjába tartozik ez a hatalmasra megnövő trópusi növény, amelyet gyümölcse miatt termesztik sok országban.

A banánoknál két csoportot különböztetünk meg az egyik a főző banán, ami nálunk nem kapható, a másik a nyers ehető banán. Az európai országokba inkább a törpe banán gyümölcsi az elterjedtebbek, persze a törpe banán is két méter magasra megnőhet.

Méret: cserepes - közepes méretű
Fényigény: fényigényes
Hőmérséklet: mérsékeltházi-melegházi
Vízigény: közepesen vízigényes
Pára: magas páratartalom (70-80%)
Állapot: virágzóképes

Tengeri utazásra hív az Anacheilium cochleatum, hiszen fordított állású, különös formájú virágaival egyszerre idézi a kagylók és a polipok alakját, így külföldön a köznyelvben a szívkagyló-, nálunk pedig a poliporchidea elnevezést kapta.

Dél Amerika magas hegyeinek kis termetű növénye.Csüngő hajtásait sűrűn álló,két sorban elhelyezkedő levelek boritják.Ezek hónaljában jelennek meg a mindössze 6 mm átmérőjű,harang formájú virágok.Késő ősszel télen virágzik.Nem látványos növény.A virágok szépsége igazán csak nagyítóval érzékelhető,de ágra,kéregdarabra erősítve a szobai üvegház érdekes virága lehet.Hőigénye16-20fok.

Trópusi Amerika s a Nyugat-indiai-szigetek nagy termetű talajlakó orchideája.Karcsú,orsó alakú szárgumói másfél méteresre is megnőnek.Virágzata 70-150cm-es piramis alakú,elágazó fürt.A virágok átmérője 2,5-3cm  tavasszal virágzik,egy hónapig.Hőmérsékletigénye 15 fok .

Mexikó és Guatemala 800-850 magas hegységeiből származik.Mohával benőt fatörzsekre vagy mészkősziklákra telepszik.Buzogány szerű álgumója lefelé csüng.30-40cm-sszéles lándzsás levelei vannak.A virágzat az álgumó tövéből elötörő 3-8 virágból álló rövid,tömött fürt.A virágátmérő 5-7cm.Az elefántcsontszínű lepellevelek kemények húsosak.Az illatos,érdekes formájú virágok a növénygyűjtemények különlegeségei.Tavasszal,nyár elején virágzik,a virágzás időtartama 14-16nap hőmérsékletigénye15fok.

A barna varangy (Bufo bufo) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) rendjéhez, ezen belül a varangyfélék (Bufonidae) családjához tartozó faj

A barna varangy Európában szinte mindenütt, Ázsia mérsékelt égövi részén Japánig, valamint Északnyugat-Afrikában honos. Írországban, Korzikán, Szardínia szigetén és a Baleár-szigeteken nem fordul elő.

A hím legfeljebb 7 centiméter hosszú és 10–50 gramm testtömegű, a nőstény legfeljebb 13 centiméter hosszú és 50–120 grammot nyom.

A zöld varangy (Bufo viridis) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák (Anura) rendjéhez, ezen belül a varangyfélék (Bufonidae) családjához tartozó faj

Középkelet-Európában és Ázsia nagy területein honos. Nedves rétek, száraz hegyoldalak, kertek és bányák lakója

Testhossza 10 centiméter körüli. Hátoldala világos, szürkés alapon sötétzöld foltokkal, amelyet piros pontok tarkíthatnak. A hasoldala világos, szürke márványozott mintával.

Tápláléka rovarokból áll, melyre éjszaka vadászik, szinte minden mozgó állatra ráveti magát ami fele akkora, mint ő.

A lövőhalfélék (Toxotidae) családja a sügéralakúak rendjébe tartozik.

A lövőhalak onnan kapták a nevüket, hogy ha táplálékot akarnak szerezni, egy olyan levél alá úsznak, amin egy rovar ül. Beszív egy kis vizet, és áldozatára lő. Így megbénítja, a rovar beleesik a vízbe, ő meg bekapja. Ez a hal a mangrove-mocsarakban, brakkvizekben él Indiától Ausztráliáig.

Az antimonit (stibnit) az antimon fontos érce, rombos kristályrendszerű szulfidásvány, a tetraedrit csoport ásványegyüttesébe tartozik. Rombos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb kristályalakja a hosszú prizma, gyakran hullámosan hajlott kristályok, sugaras tűs halmazok vagy finom tűk alkotta szövedékek.

• Képlete: Sb₂S₃
• Kristályalak: rombos-oszlopos.
• Sűrűsége: 4,6-4,7 g/cm³.
• Keménysége: 2,0 (a Mohs-féle keménységi skálán).
• Hasadása: az oszlopok mentén jól hasítható.

A molibdenit fémben gazdag szulfidszerkezet, mely hatszöges (hexagonális) rendszerben kristályosodik. Kristályai laposan táblás lemezkék, gyakori az ikerkristályosodás. A szulfidok és rokonvegyületek ásványosztályba sorolják. Nevének eredete a görög molübdosz= ólom szóra vezethető vissza. Tiszta állapotban fontos ipari nyersanyag, kenőanyagok gyártásában hasznosítják. Könnyen téveszthető a grafittal, de színe annál világosabb, rendkívül lágy ásvány.

Magas hőmérsékletű hidrotermás folyamatokban képződik, gránitpegmatitokban (nagyszemcséjű) és más mélységi vulkanikus kőzetekben alkotóelegyként is megtalálható.

világos-vörös ezüstérc, megkülönböztetésül a pirargirittől, mely sötét-vörös ezüstérc; anyaga szerint arzén-ezüstfény, mert anyaga ezüst-arzénszulfid (Ag₃AsS₃), ezüsttartalma 65,5%, tehát igen gazdag ezüstérc. Izomorf a pirargirittal (l. o.). Karminpiros, karca ugyanolyan, gyémántfényü, átlátszó, majd áttetsző. Gyakran vonja be pirit. A pirargirittal együttesen terem, de némely helyen a P. különösen arzéntartalmu, egyéb ércekkel szokott nagy mennyiségben teremni.

Az apáca-fütyülőlúd (Dendrocygna viduata) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és a fütyülőludak (Dendrocygninae) alcsaládjába tartozó faj.

Afrika és Dél-Amerika nagy részén előfordul. Mivel nem tudunk arról, hogy átrepülné az Atlanti-óceánt, a két populáció kialakulásáról több elmélet született. Valószínű, hogy a faj korábban Európában és Észak-Amerikában is előfordult, kóborló egyedei ez utóbbi kontintensen fel-felbukkannak ma is.

A sujtásos fütyülőlúd, vagy fakó fütyülőlúd (Dendrocygna bicolor) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és a fütyülőludak (Dendrocygninae) alcsaládjába tartozó faj.

Közép-Amerika, Dél-Amerika, Afrika és India trópusi területein fordul elő. Tavaknál, vizes élőhelyeken érzi jól magát.

Hossza 48–53 centiméter, tömege 700 gramm. A többi fütyülőlúdhoz hasonlóan felegyenesedve álló és viszonylag hosszú lábú madár.

A piroscsőrű fütyülőlúd más néven feketehasú fütyülőlúd (Dendrocygna autumnalis) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, a fütyülőludak (Dendrocygninae) alcsaládjába tartozó trópusi úszómadár.

Az USA déli részén, Közép-Amerika és Dél-Amerika trópusi területein fordul elő. Tavaknál, vizes élőhelyeken érzi jól magát.

Hossza 48-53 centiméter, tömege 502-820 gramm. A nemek hasonlóak, bár a hímek némileg kisebbek a nőstényeknél.

A kokacserje (Erythroxylum, Erythroxylon) a kétszikűek osztályán belül a kokacserje- vagy vörösfafélék (Erythroxylaceae) családjába sorolt nemzetség.

A közönséges és a columbiai kokacserjét a levelükben található alkaloidokért (főként kokain) ősidők óta termesztik. Mindkettő Dél-Amerikában őshonos, fő termesztőkörzetük a perui Andok és Bolívia. Más trópusi területeken (Indonézia, Srí Lanka) is termesztik szigorú törvényi ellenőrzés mellett. A kb. 0,25-2,25% alkaloidot tartalmazó leveleket évente 3-4-szer szedik, rögtön szárítják.

A kóladió a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó faj.

A Cola vera és Cola acuminata fa Afrika nyugati és középső részén honos. Nyugat-Afrikában, Madagaszkár szigetén, továbbá Mexikóban és Kolumbiában termesztik. Európában már az 1500-as évek végén ismerték, de 1885 óta lett közismertté. A trópusokon termő fa, így másutt csupán üvegházakban fordul elő.

Az örökzöld fák magassága eléri a 6-10 métert, nagyméretű levelei hosszúkás tojásdad alakúak.

A kakaó vagy kakaófa (Theobroma) a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának nemzetsége. Gyümölcse, a kakaóbab fontos élelmiszeripari alapanyag: ez a kakaóvaj, a kakaópor és a csokoládé alapanyaga.

Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.

A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra.

A tüskés békagyík (Phrynosoma cornutum) a békagyíkfélék (Phrynosomatidae) családjába tartozó hüllőfaj.

A faj generikus neve, a Phrynosoma „békatestűt”, specifikus neve, a cornutum „szarvas”-t jelent. A békagyík szarvai valódi csontos képletek, a koponya kinövései.

A Phrynosoma nembe tartozó 14 faj közül az USA és Mexikó területén a legelterjedtebb. Elterjedési területe Colorado és Kansas államtól Észak-Mexikóig, délkelet-Arizonától Louisianáig és Arkansasig terjed, a leggyakoribb Texas államban (innen kapta az USA-ban használatos elnevezését – Texas horned lizard).

A homloklebenyes baziliszkusz (Basiliscus plumifrons) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az Corytophanidae családjához tartozó Basiliscus nem egyik faja.

Mexikó déli részétől Ecuadorig előfordul. Esőerdők lassú folyású patakjainak, folyóinak partközeli régiójában található.

Színe zöld. Testtömege 140-165 g, testhossza 60-75 cm.

A magyal nemzetség (Ilex) közt lombhullató és örökzöld növények is előfordulnak. Közel 30 faja él hazánkban. A közismert közönséges magyal számos kerti változata ismert díszcserje.

Közönséges magyal

A legközismertebb a magyalfélék családjába (Aquifoliaceae) tartozó közönséges magyal (Ilex aquifolium) lassú növekedésű kúp alakú cserjefa. Észak Amerikában, Dél Európában és Ázsiában is elterjedt. Bőrnemű, szúrós lombja, pirosló, a növényen maradó termése miatt kedvelt dísznövény.

A vadgesztenye (bokrétafa, lógesztenye, Aesculus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajja

A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges vadgesztenye és a korcs vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Az egyes fajok fák vagy bokrok. Koronája terebélyes.

Európában és Ázsiában költ, ősszel délre vonul, eljut Afrikába is. Mindig víz közelében található, mocsaraknál, sekély vízű tavaknál, réteken és legelőkön él.

Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-100 centiméteres, testtömege 540-1300 gramm. A tojó nagyobb és testesebb, mint a hím. A tojó csőre hosszabb, a hímé hajlottabb.

Férgekkel, rovarokkal, csigákkal és békákkal táplálkozik, de megeszi a bogyókat és magvakat is.

A földre rakja növényi anyagokból készített fészkét.

Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ, ősszel délre vonul, eljut Afrikába és Ausztráliába is. Tengerpartokon, sós élőhelyeken fordul elő.

Átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméteres, testtömege 39-56 grammot nyom. Nyakán körbe futó csík van, ami a mellén nyitott. A hím feje teteje szürke, fehér homloka közepén fekete folt van. a tojó színei egyszerűbbek.

A talajon, iszapban vagy sekély sós vízben keresgéli rovarokból álló táplálékát.

A bíbic, régi népi nevein libuc, kibic, klíbicz (Vanellus vanellus) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.

A faj Eurázsia lakója, elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.

gen feltűnő, fekete-fehér alapszínű, bóbítás madár. Feje változó mértékben fekete hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz.

A nagy goda (Limosa limosa) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Európa és Ázsia mérsékelt övi részén költ, ősszel elvonul, eljut Afrikába, Ausztráliába és Észak-Amerikába, az Atlanti-óceán partjára is.

Átlagos testhossza 40-44 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-82 centiméteres, testtömege 250-390 gramm közötti. A tojó nagyobb, mint a hím. Csőre hosszú, keresgéléshez kiválóan használható.

Magyarországon sajnos nem él a harangrojt nemzetségnek egyetlen tagja sem. Bár virága némileg a harangvirágra hasonlít, mégsem rokonok.

Vékony szára (tőkocsánya) 5-15 cm magas, csúcsán elágazó. A levelek rozettában állnak, nyelesek, vese alakúak, ép szélűek (vagy enyhén csipkések), fényes zöldek. A virágok a kankalinok virágzatához hasonlóan bogernyőben nyílnak. A virágzatot 1-6 bókoló virág alkotja. A párta forrt, lila vagy levendulalila, ritkán fehér virágú példányok is előfordulnak.

A Kárpátok bennszülött növénye, a mai Magyarországon nem őshonos, de kertekben gyakran ültetik. Eredeti élőhelyén árnyas szurdokok, fenyvesek mohos szikláin, törmeléklejtőkön él.

A többi harangvirághoz képest alacsony termetű, elterülő, ágas szárú, legfeljebb 30 cm magas. A gyökerek fehér színűek. A virágok általában magányosak, a párta széles tölcsér alakú, a szirmok 30 mm hosszúak, színük kék, olykor fehér. Az alsó levelek hosszú nyelűek, szíves vállúak, szélük csipkés.

Alacsony legfeljebb arasznyi növényke a fészekpikkelyek fekete bodros szőrűek.A Kárpátok havasi alhavasi tájain,réteken,mészkősziklákon él,1200-2000m magaságban.

Juniustól augusztusig virágzik,illatos 2-4cm átmérőjű virágai hófehérek,vagy rózsaszínűek.A szirmok széle sallangos,az egész növény kékeszöld hamvas.Cak az Északi-Kárpátokban él mészkősziklákon 2000m-ig.

Júliustól augusztusig virágzik gyepes alacsony növény.Arasznyi kocsányon párosával nyílnak bíborpiros,világosan pettyegetett virágai.Az Északi-kárpátok benszülött növénye,mészkősziklákon nő 2000m magaságig védett növény!

2-2,5cm áprilistól szeptemberig nappal is repül.A hím csápja pillás.Szárnyát nyugalmi helyzetben széttárva tartja.Hernyója barna,sötétebb rajzolattal.Keresztes virágú növényeken él.

2,5-3cm a hím októbertől decemberig este repül.A nőstény vastag testű,csökevényes szárnyakkal.Petéit a fakéregre ragasztja,ahol azok átelelnek.Sárgászöld hernyója nemcsak erdei lombos fákon,hanem gyümölcsfákon főleg almafán él.Fonalon leereszkedve,a földben is gubóban bábozódik.Jelentős kártevő.

2,4-2,8cm májustól augusztusig erdei réteken nappal repül.Hernyója zöld,egy sötét és több fehéres vonalal.Az árvacsalánon él.

2-2,6cm májustól októberig éjszaka repül.Hernyója halványbarnás,sötétebb vonalal és pontsorral.A varjúhájon és egyéb apró növényeken él.

2-2,5cm májustól augusztusig éjszaka repül.Csápja pillás,hernyója szürke,sötét hosszanti vonalakkal.A kakukkfűn él,laza szövedékben alakul át bábbá.

2,2-2,7cm Áprilistól októberig este repül.Az araszolók családjára jellemzően teste kicsi,szárnyai szélesek.Csápja finoman pillás.Hernyója az araszolólepkére jellemzően,araszolva mozog.Nedves réteken,sóskalóromon és egyéb lágyszárú növényeken él.A földbe húzódva alakul át bábbá.

A telep nagy leveles,szélesen elterülő,mélyen hasogatott szélű,hálózatosan gödröcskés,felül sárgás,vagy barnászöld,alul fehér foltos.felületén hálószerű árkok és kiemelkedő bordázat látszik.A bordák daraszerűen porosak vagy szemölcsösek.Lombos fák tövén,mohos sziklákon élő,sajnos mára már ritka hegyvidéki zuzmó.

telepe egylevelű,az aljzatra fekvő,kerekded,öblösen karéjos.Sötétszürkés barna vagy zöldesbarna,nedvesen olajzöld színű.Felületén számos kerekded hólyagszerű kiemelkedés van.A telep széléhezközel apró sűrűn álló,feketés színű,korallszerűen elágazó izidiumok nőnek ki.A telepet tapadókorong rögzíti az aljzathoz.A termőtest rendesen hiányzik a zuzmótelepről.Kovasavtartalmú kőzeteken fordul elő.

A telep hólyagosan felfújt,domború vagy egyszerű,vagy elágazó.Színe barnás vagy szürkészöld,szabályosan kékesen deres pikkelyek alkotják.termőtestei 1-5mm átmérőjűek,laposak vagy feldomborodók,korongjuk-a telephez hasonlóan-kékesen deres.Mésztartalmú törmelékes,homokos vagy agyagos talajon található faj,amely néha sziklarepedésekben is jelen van.

7-7,5mm feltűnő,fényes mélyen pontozott poloska.Számos színváltozata van,még egyszínű koromfekete is lehet.Lombos dús növényzetű erdőkben él gyakori faj.

4,5-5,5mm színe változó sárgásbarnástól a vörösesen át,feketésbarnáig változhat,ezzel együtt a pajzsocska sötét foltjai is egyre kiterjedtebbek,sötét példányokon majdnem az egész pajzsocskát betölthetik.Kifejletten telel át,így imágóival márciustól novemberig találkozhatunk,Sőt avarból,fakéreg alól,egyéb áttelelő helyeiről télen is előkerülhet.Nappal repül,a lucernaföldeken.

6-8,5mm a lucernapoloska pajzsocskáján lévő két barna sávról könyen felismerhető.Peteként telel át,kifejlett példányai május végétől rajzanak.Júliustól augusztusig esténként az erősebb fényű lámpára is gyakorta repül.Ez a faj a lucernaföldeken elszaporodva kártevőként léphet fel.

Aki rendelkezik, télikerttel okvetlenül tartson benne orchideákat, amelyek egész évben virágokkal kápráztatnak el minket.

A téli kertben is fontos hogy milyen orchideát nevelünk, hiszen az orchideák között is eltérnek a gondozási igények.

A meleg fűtött télikertbe 20-25 fokos hőmérsékleten lepkeorchideát, dendrobium orchideát, cattleyát tartsunk, mert ezek egész évben virágoznak majd. Minden reggel és este egy permetező flakon segítségével teremtsük meg nekik a trópusi környezetet, és az optimális levegő pártartalmat.

Kedvencünk fokföldi ibolya, amely igazából afrikai ibolya. Egész évben virágzik, színválasztéka hatalmas. Miért ne lehetne asztaldísz a fokföldi ibolya?

Ez a kedves kis színes virág, ha megfelelően gondozzuk, szinte egész évben virágokkal kedveskedik nekünk. egy jól megválasztott kaspóval, vagy virágtartóval kitéve az asztalra, igazi szobadísz lesz otthonunkban.

Színválasztéka igen nagy a fehér, a lila, bíbor, rózsaszín árnyalataiban pompázik.

A mangrove nem csak egy növényt jelöl, hanem egy olyan növény csoportot, amely valamennyi trópusi földrészen megtalálható a partok mellett.

A mangrove erdőket gyakran hívják tengerparti mocsárerdőnek is, hiszen hatalmas kiterjedésű erdőkről van szó, amely a partok mentén az árapály zónát népesítik be. A mangrove növényzete az apály idején szárazra kerülnek így láthatóak lesznek a kusza mindent átszövő gyökérrendszer, és a cserjék és fák különleges világa.

A homok aranya: Homoktövis /Hippophae Rhamnoides/ A homok aranyának nevezik, a legelterjedtebb bogyós cserje, 100 g friss homoktövis kb. 450 mg C-vitamint tartalmaz.

A homoktövis (Hippophae rhamnoides) vadon termő változata több mint ezer éve őshonos. A homok aranyának nevezik A VIII. században már ismert volt, és mint tibeti gyógyszerként említették. Az egyik legrégebben használt gyógynövények közé tartozik, az egészség- tárának is nevezik. Nagyon jól alkalmazkodik a különböző talajban, nem válogatós növény.

A rózsa és a kúszónövény egymás mellett? Nos, igen kissé furcsa párosítás, de igen kertünkben jól megférnek egymás mellett, eme két gyönyörű dísznövényfajta.

A legtöbb kúszónövény arról híres, hogy igen agresszíven növekszenek és elnyomnak minden más dísznövényt a közelükben, így nem alkalmasak más növényekkel társítani.

Ám ne feledkezzünk meg a futó rózsákról, amelyek virágukkal nagyon szépen kiegészítenek néhány kúszó dísznövényt.

A legtöbb kertben térelválasztónak gyepet alkalmazunk, ám ennek a gondozása és ápolása időt és fáradtságot igényel.  Ha ön is úgy gondolja, hogy elege van az állandó öntözést és trágyázást igénylő pázsitból, cserélje le kavicságyra, amely nem csak esztétikus, de semmilyen gondozást nem igényel.

Ezek a kis apró kerekded kövek tökéletesen helyettesítik a pázsitot, amikor a térelválasztás vagy a tér kitöltése a cél. A kavicságy modern hatást kelt a kertben, esztétikus, nyugtató hatású és akár egy pihenőhely, vagy egy játszóterület is kialakítható rajta.

Pantanal (Mato Grosso, Brazília), a világ legnagyobb mocsaras területe, teljes területe 150 000 km², a világörökség része, egy valódi földi paradicsom!

Hosszan elnyúló lapos táj, szelíd lejtőkkel és kanyargós folyókkal. A természetvédelmi terület négy részből áll, három magánrezervátum is tartozik hozzá, ezekkel együtt területe eléri a 187 ezer hektárt! A régió neve a portugál „pântano” („ártér, mocsár”) szóból ered, egy része átnyúlik Bolíviába és Paraguayba is.