Teste: A kaukázusi juhászkutya nagy, illetve igen nagy, erőteljes testalkatú állat. Testének hossza valamivel nagyobb a magasságánál. Háta egyenes, széles és izmos; a rövid és széles lágyék enyhén ívelt. Fara széles, hosszú, lapos és izmos. Magasan tűzött, felkunkorodó farka a csánkjáig ér. Széles, mély mellkasa valamivel a könyöke alá nyúlik. Hasa enyhén felhúzott. Erőteljes lábai függőlegesen, egymással párhuzamosan állnak. Mancsai nagyok, ovális alakúak, az ujjak íveltek.

A Német spitzek (Deuscher spitz) Közép-európa legrégebbi kutyafajtája. Valószínűleg az úgynevezett tőzegkutya (Canis familiaris palustris Rüthimeyer ) leszármazotjai, mely a kőkorszakban elterjedt háziállat volt, ezek a kutyák a vikingekkel kerültek a mai Németország és Hollandia területére. Eredetileg a mai Nagyspitzhez hasonlítottak leginkább ezek a kutyák, és belőlük alakult ki később a másik három típus.

A spitzek gyönyörű szőrzetükkel hódítanak.

A hosszú szőrű skót juhászkutya (angol nevén Rough Collie), gyakran csak skót juhász, ideális családi kutya, nyugodt és megbízható, emberszeretete és türelme miatt már egészen kis gyerekek mellé is ajánlható. Nagyon intelligens. Tulajdonképpen bárkinek ajánlható, aki nem kifejezetten kemény őrző-védő kutyát keres (ez a fajta karakterétől idegen), és elég időt tud a kutyájára fordítani. A collie ugyanis igényli az állandó, szoros kontaktust a gazdával, kínzás a kert végén elzárva tartani.

A bernáthegyi (németül Bernhardiner) a munkakutyák közé tartozik, az alpesi masztiff leszármazottja. Állóképességének növelése érdekében újfundlandi vért vittek bele. Az amerikai kontinensen jobban elterjedt, mint Európában. Mérete ellenére mindig

Származása tisztázatlan, ősrégi múltra tekinthet vissza. Európában Svájcból ismerjük: az alpesi Szent Bernát kolostorban évszázadokig használták vezető- és őrkutyaként. A kolostort a savoyai Mentoni Bernát báró 1040-ben építtette, aki maga is szerzetes volt.