A galléros gyík más néven King galléros gyíkja vagy galléros agáma (Chlamydosaurus kingii) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az agámafélék (Agamidae) családjához tartozó Chlamydosaurus nem egyetlen faja.

Észak- és Északnyugat-Ausztráliában, valamint Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Nem fenyegeti a kipusztulás veszélye.

Nyugat- és Közép-Európa jellegzetes, de Dél-Európában és Észak-Afrikában is megtalálható. Hazánkban főleg a Duna–Tisza közének déli részén időnként tömegesen fordul elő.

A hím fényesen, aranyosan csillogó barna szárnyán sötétebb barna a minta. A nőstény rendszerint egyszerű agyagsárga vagy barna. Szárnyának fesztávolsága 17–22 mm. A rendkívül fürge hernyó teste zöld, a hasa sárga, a feje fényes fekete.

Eredetileg palearktikus faj volt, de az évszázadok alatt mindenfelé széthurcolták, és ma már szinte az egész világon előfordul. Amerikába mintegy kétszáz éve vitték be, de azóta megtelepedett Afrikában, Ausztráliában, Japánban és a csendes-óceáni alma- és körtetermesztő területeken is. Rendkívül tűrőképes; síkságokon hegy vidéken egyaránt előfordul: Iránban 1900, Beludzsisztánban 1850 m magasra hatol fel. Magyarországon őshonos.

Eredetileg eurázsiai faj, de (valószínűleg a cirokfélékkel) – a huszadik század elején áthurcolták Észak-Amerikába is. Nem tudjuk biztosan, hogy mikor találkozott először a kukoricával, de azóta robbanásszerűen terjed: megtelepedett már a Távol-Keleten, Észak-Afrika keleti részén és a közép-amerikai szigeteken (Antillák stb.) is. Nagy-Britannia és Észak-Európa kivételével egész Európában elterjedt, de nagyobb károkat csak Dél- és Délkelet-Európában okoz.

Nagy-Britannia kivételével egész Európában előfordul, főleg a melegebb vidékeken. Nyugat-Ázsiában és Kis-Ázsiában is honos, az USA-ba és Kanadába úgy hurcolták be. Egész Magyarországon megtalálni, de főleg az ország déli részén gyakori.

Szürke szárnyát hosszanti fekete csíkok mintázzák. A szárny fesztávolsága 11–14 mm.

Hazánkban évente három teljes és – ha a nyár elég hosszú és meleg – egy csonka negyedik nemzedéke fejlődik ki.

Az egész Földön elterjedt faj, így Magyarországon is gyakori. Magyar nevére rácáfolva szinte kizárólag raktári kártevő, amely komoly károkat okoz, és ezért hazánkban veszélyes kártevőnek számít.

Szárnyai fényes szalmasárgák, fesztávolságuk 13–20 mm.

Hazánkban általában évi 1–3 nemzedéke van, de meleg raktárakban 5–12 is lehet.

A hernyók elsősorban a raktározott gabonát károsítják, de nem vetik meg a raktározott rizst és kukoricát sem.

A kocsányos tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. Inkább a soványabb termőhelyek növénye. Jellemző élőhelyei a Kárpát-medencében:

• a szárazabb lösztalajokon a csertölggyel elegyesen;
• a mészszegény, sziklás talajokon egyedül vagy a magyaltölggyel elegyedve;
• meszes, dolomitos kopárokon csertölggyel és molyhos tölggyel társul.

Nyugat-Európában egyértelműen a szárazabb déli lejtők uralkodó fája.

A kocsánytalan tölgy termete a kocsányos tölgyénél valamivel kisebb.

A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él:

• a hegyvidéken 400–800 m között;
• az Alföldön pedig:
  • a galériaerdőkben,
  • azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas,
  • a Délnyugat-Dunántúltól dél felé (szlavón tölgy).

A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles.

A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafajta. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is.

Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek.

Holarktikus, azon belül jellemzően közép-európai faj; a Kelet-európai-síkság és a legészakibb részek kivételével egész Európában előfordul. A Magyar-középhegységben 600 m fölött erdőalkotó. A Kárpátokban 400–1200 m között egyeduralkodó, vagy jegenyefenyővel és esetleg lucfenyővel elegyedve az úgynevezett kevert lombú erdők vezérfája.

40 m magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos.