1933 táján a Viburnum fragrans és grandiflorum keresztezésével állították elő.
Az egyik legszebb téli díszt adó nagy termetű díszcserje.
Magassága 2-3 méter.
Lándzsás vagy tojásdad alakú levelein az erek mélyen a levéllemezbe süllyedtek.
Illatos virágja bimbóban sötétrózsaszín, kinyílva világosrózsaszínűek, 5-7 cm nagyságúak.
Virágai a csupasz ágakon tél végén nyílni kezd.
Üde, tápdús talajokat, napos fekvést szeretik.
Télvégi virágzása miatt értékes és nagyon kedvelt cserje.

A hunyor (Helleborus) a boglárkafélék (Ranunculaceae) rendjébe tartozó nemzetség 25 - 30 ismert fajjal. Elterjedése: Dél-Európa (főként a Balkán-félsziget), Közép-Európa, Törökország, Kaukázus; egy faj (H. thibetanus) Kína nyugati részén honos. Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett.

Alacsony vagy középmagas, kora tavasszal (olykor már télen) virágzó szárazföldi évelők. Leveleik tenyeresen összetettek, a tőlevelek ölbefogottak.

A legtöbb faj kis termetű, örökzöld vagy lombhullató cserje; némelyik kisebb fává cseperedik.

Osztatlan levelei szórtan állnak.

Kétivarú, fehér, sárga vagy vörös virágai a hajtások oldalán vagy csúcsán nyílnak; rajtuk a színes vacok henger- vagy tölcséralakú, sziromszerű képletté nyúlik meg, és ennek tetején nyílnak a szintén sziromszerű csészelevelek. Valódi sziromleveleik nincsenek. Virágzatuk fejecske vagy rövid fürt. Több faj virága különösen illatos.

A nyári tőzike (Leucojum aestivum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjához tartozó faj. A tavaszi tőzikénél (Leucojum vernum) nagyobb termetű.

A nyári tőzike elterjedési területe Dél-és Délkelet-Európában nedves réteken, de Közép-Európában csak meghonosodva él, többek között az Északi-Vogézekben, a Fekete-erdő déli részén és Közép-Németországban. Magyarországon főleg a Dunántúlon (Vas, Csurgó,Zala,Zselic,Somogy, Baranya), illetve az Alföld egyes részein ( Duna-és Tisza vidéke, Rába-, Kőrös-, Maros-, és Dráva-völgyek, Mezőföld, Dabas, Bátorliget)

A nyári tőzike 35-60 cm magas, többnyire csoportosan tenyésző hagymás évelő növény.

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjéhez, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjához tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű.

A tavaszi tőzike elterjedési területe Közép-Európában van, a Magas-Alpok kivételével. Délen Olaszország középső részéig lehet megtalálni.

• L. vernum var. carpathicum: a faj életterének keleti részén található, kissé nagyobb változat, a lepelleveleken sárgás foltokkal zöld helyett
• L.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. 16 fajuk él, melyek a Balkántól a Kaszpi-tóig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon három faj fordul elő, a kertekben ültetett pompás és redőslevelű hóvirág, valamint az őshonos kikeleti hóvirág.

Pompás hóvirág (G. elwesii)

Pompás hóvirág virága közelről (G. elwesii)

A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos.

Hűvös páradús erdőkben, lombos fák törzsén és ágain, esetleg cserjéken, de leginkább tölgyfákon élő zuzmó.

Felszíne felegyenesedő, bokros, puha szürkészöld, fonákja szennyesfehér elágazó, hasadozott. Lemezei 4-8 centiméter hosszúak.

Drogja (Lichen quercus) lichenol everniasav-metilészter tartalmú illóolajat, orcint és szénhidrátot tartalmaz.

Teaként légzőszervi megbetegedések ellen használják.

Az ágyi poloska feltehetőleg a Közel-Keletről származik. Melegebb éghajlatú vidékeken gyakrabban előfordul, de lakott területeken szinte az egész világon jelen van.

Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színű, testét finom szőrök borítják. A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nőstény kissé nagyobb. Táplálkozás előtt teste lapos, korongszerű. Miután átszúrta a bőrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul.

A gila vagy viperagyík (Heloderma suspectum) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a varánuszalakúak (Varanoidea vagy Platynota) alrendágához és a mérgesgyíkfélék (Helodermatidae) családjához tartozó faj.

A gila északnyugat-Mexikó, az Amerikai Egyesült Államok délnyugati része, főleg Arizona, Délkelet-Nevada és Utah állam délnyugati területén honos.

Ezek az őskori hüllőkre emlékeztető, bizarr külsejű gyíkok az elmúlt évek során kerültek a hazai kisállat kereskedések kínálatába. Megfelelő körülmények között hosszú életű, könnyen szaporítható állatok.

A Cordylus tropidosternum a tobzosfarkú gyíkok (Cordylinae) családjának tagja. Ennek a családnak mintegy 65 faját különböztetjük meg. Jellemzőjük a testük felső részét borító, feltűnő, tüskeszerű képződmények, melyek tulajdonképpen erős élben, vagy hegyes csúcsban végződő pikkelyek.