20-30 cm magas, heverő szárú örökzöld törpecserje.
Apró, lapos levelei tű alakúak, örvökben állók.
Virágbimbói már késő ősszel megjelennek és enyhe teleken már decemberben, vagy kora tavasszal nyílnak piros, fehér és rózsaszín virágai, de többnyire február-márciusban vannak teljes virágzásban.
Az Ericaceae családra nem jellemző módon a meszes talajon is megélnek, de a túl sok meszet nem szereti.
Lehetőleg az ültetésekor javítsuk talaját tőzeges földkeverékkel.

Az árnika a fészkesek (Asteraceae vagy Compositae) növénycsalád Arnica nemzetségébe tartozik. Rendszertani neve (Arnica montana) is elárulja, hogy Európa magasabb hegyvidékeinek növénye. Nemcsak Európában, hanem Szibériában, Ázsiában és Észak-Amerikában is honos. A hegyvidékek régóta ismert, ma már védett gyógynövénye.

Az árnika nemzetségének közel harminc faja közül csak kettő él Európa hegységeiben. Hegyvidéki réteken nő, levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire tompák, ülők, épélűek v.

A környező országokban több helyütt is természetvédelmi érték, mely védelemre szorul. Határainkon belül csak rokonfajai élnek. Évelő növény, függőleges, 10 cm-es vastagságot elérő gyökértörzse kb. 1 m hosszú, 3-6 cm vastag gyökérben folytatódik, mely kívül barnássárga, belül sárgás. Fejlődésének első 10-20 évében földfeletti részeit a tőlevelek képviselik. Hosszuk kb. 30 cm, kerülékesek, ép élűek, erezetük ívelt, nyelük jól látható.

Tudományos nevén Primula minima. Évelő. Szára csak 1-2 virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsípett, hegyes fogazott. Pártája nagy, lila vagy rózsaszínű, ritkán fehér. A magas hegyeket kedveli.

Gyújtoványfű, Linaria, a tátogatok családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 95 faja közül 6 hazai. Közönséges, de szép gyomnövény a sárgavirágú Linaria vulgaris, a gyógyászatban is szerepel. A kékvirágú havasi Linaria alpina a sziklakertek legszebbjei közé tartozik. A kertészetben sziklakertek díszítésére a Linaria cymbalaria, Linaria pallida, Linaria hepaticifolia és Linaria aequitriloba ismert. Ágyások díszítésére a Linaria reticulata, Linaria genistifolia, Linaria bipartita stb.

A havasi kövirózsa 5-20 centiméter magas, évelő növény, eleinte gömbös, majd kiterülő, 1-5 centiméter széles levélrózsákkal. A levelek lapát alakúak, zöldek, csúcsuk gyakran barnásvörös színű, rövid hegybe futó, élükön és lapjukon sűrűn mirigyszőrösek, szélük nem pillás. A levélrózsa sok vizet tárol. A szár és a tőlevelekhez hasonló levelei mirigyes-borzas szőrűek, vörös befuttatással. A 20-30 milliméter széles virágok hármasával-tízesével végálló bogernyőben helyezkednek el, 12 szirmúak.

A havasi magcsákó (Dryas octopetala) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a rózsavirágúak (Rosales) rendjéhez, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjához tartozó faj.

A havasi magcsákó az Alpok, a Pireneusok, a Kárpátok, az Appenninek és a Balkán-félsziget hegyvidékein él, de az északi félgömb más magashegységeiben is előfordul.

A havasi magcsákó örökzöld növény, kúszó-gyepes növekedésű, gazdagon elágazó szárú rácscserje; szárai csak 5-10 centiméter magasra emelkednek a talaj felszíne fölé, mirigyes szőrűek.

A törpehanga (Loiseleuria procumbens) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az erikavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjához tartozó faj.

A törpehanga elterjedési területe Észak-Európa, Skandinávia és Skócia, valamint Franciaország magashegységei, a Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok. Észak-Amerikában és Anatóliában is előfordul. Az egész arktikus övben elterjedt, főleg azokon a helyeken, amelyek télen hómentesek maradnak.

A törpehangarózsa vagy törpe havasi rózsa (Rhodothamnus chamaecistus) az erikavirágúak (Ericales) rendjébe, a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó növényfaj. Vadmirtusznak is nevezik. A Keleti-Alpok (Ausztria, Németország, Szlovénia, Olaszország területén) száraz, sziklás lejtőin, törmelékes hegyoldalain 500-2100 m magasságig elterjedt, lassú növekedésű cserje.

Örökzöld törpecserje, 40 cm magasra nő meg, ágai lazán elágaznak. Felálló hajtásai mirigyszőrösek.

A porcsinrózsa vagy kukacvirág (Portulaca grandiflora) a porcsinfélék (Portulacaceae) családjába tartozó egynyári növényfaj (a grandiflora specifikus név jelentése: „nagy virágú”). Argentína, Dél-Brazília és Uruguay területén őshonos.^[1][2] Zöldségnövényként és a népi gyógyászatban rokonát, a kövér porcsint (Portulaca oleracea) hasznosítják.

Mérsékelt égöv alatt kedvelt kerti növény, sziklakertekbe, virágládákba, vegyes virágágyakba is ültetik.