A kakaó vagy kakaófa (Theobroma) a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának nemzetsége. Gyümölcse, a kakaóbab fontos élelmiszeripari alapanyag: ez a kakaóvaj, a kakaópor és a csokoládé alapanyaga.

Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.

A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra.

A tüskés békagyík (Phrynosoma cornutum) a békagyíkfélék (Phrynosomatidae) családjába tartozó hüllőfaj.

A faj generikus neve, a Phrynosoma „békatestűt”, specifikus neve, a cornutum „szarvas”-t jelent. A békagyík szarvai valódi csontos képletek, a koponya kinövései.

A Phrynosoma nembe tartozó 14 faj közül az USA és Mexikó területén a legelterjedtebb. Elterjedési területe Colorado és Kansas államtól Észak-Mexikóig, délkelet-Arizonától Louisianáig és Arkansasig terjed, a leggyakoribb Texas államban (innen kapta az USA-ban használatos elnevezését – Texas horned lizard).

A homloklebenyes baziliszkusz (Basiliscus plumifrons) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az Corytophanidae családjához tartozó Basiliscus nem egyik faja.

Mexikó déli részétől Ecuadorig előfordul. Esőerdők lassú folyású patakjainak, folyóinak partközeli régiójában található.

Színe zöld. Testtömege 140-165 g, testhossza 60-75 cm.

A magyal nemzetség (Ilex) közt lombhullató és örökzöld növények is előfordulnak. Közel 30 faja él hazánkban. A közismert közönséges magyal számos kerti változata ismert díszcserje.

Közönséges magyal

A legközismertebb a magyalfélék családjába (Aquifoliaceae) tartozó közönséges magyal (Ilex aquifolium) lassú növekedésű kúp alakú cserjefa. Észak Amerikában, Dél Európában és Ázsiában is elterjedt. Bőrnemű, szúrós lombja, pirosló, a növényen maradó termése miatt kedvelt dísznövény.

A vadgesztenye (bokrétafa, lógesztenye, Aesculus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajja

A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges vadgesztenye és a korcs vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Az egyes fajok fák vagy bokrok. Koronája terebélyes.

Európában és Ázsiában költ, ősszel délre vonul, eljut Afrikába is. Mindig víz közelében található, mocsaraknál, sekély vízű tavaknál, réteken és legelőkön él.

Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-100 centiméteres, testtömege 540-1300 gramm. A tojó nagyobb és testesebb, mint a hím. A tojó csőre hosszabb, a hímé hajlottabb.

Férgekkel, rovarokkal, csigákkal és békákkal táplálkozik, de megeszi a bogyókat és magvakat is.

A földre rakja növényi anyagokból készített fészkét.

Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ, ősszel délre vonul, eljut Afrikába és Ausztráliába is. Tengerpartokon, sós élőhelyeken fordul elő.

Átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméteres, testtömege 39-56 grammot nyom. Nyakán körbe futó csík van, ami a mellén nyitott. A hím feje teteje szürke, fehér homloka közepén fekete folt van. a tojó színei egyszerűbbek.

A talajon, iszapban vagy sekély sós vízben keresgéli rovarokból álló táplálékát.

A bíbic, régi népi nevein libuc, kibic, klíbicz (Vanellus vanellus) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.

A faj Eurázsia lakója, elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.

gen feltűnő, fekete-fehér alapszínű, bóbítás madár. Feje változó mértékben fekete hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz.

A nagy goda (Limosa limosa) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Európa és Ázsia mérsékelt övi részén költ, ősszel elvonul, eljut Afrikába, Ausztráliába és Észak-Amerikába, az Atlanti-óceán partjára is.

Átlagos testhossza 40-44 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-82 centiméteres, testtömege 250-390 gramm közötti. A tojó nagyobb, mint a hím. Csőre hosszú, keresgéléshez kiválóan használható.

Magyarországon sajnos nem él a harangrojt nemzetségnek egyetlen tagja sem. Bár virága némileg a harangvirágra hasonlít, mégsem rokonok.

Vékony szára (tőkocsánya) 5-15 cm magas, csúcsán elágazó. A levelek rozettában állnak, nyelesek, vese alakúak, ép szélűek (vagy enyhén csipkések), fényes zöldek. A virágok a kankalinok virágzatához hasonlóan bogernyőben nyílnak. A virágzatot 1-6 bókoló virág alkotja. A párta forrt, lila vagy levendulalila, ritkán fehér virágú példányok is előfordulnak.