Az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordul. Szibéria nagy részén, Dél-Amerika masszívumain, valamint Afrikában a Szaharától délre nem költ. Ausztráliában, Új-Kaledóniában, valamint Celebesz és Jáva szigetén rezidens, nem vonuló populációi élnek. Az európai madarak Afrikában telelnek, kisebb állandó populációik élnek a Mediterráneumban és a Vörös-tenger vidékén. Az észak-amerikai madarak Közép- és Dél-Amerikában töltik a telet.

Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig terjed. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk. Európa nyugati és déli részén állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban találhatók. Ázsia nagy részén is megtalálható.

Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit.

Európában, Ázsiában él. A Kanári-szigetektől és Írországtól keletre Kamcsatkáig és Japánig terjed.

Bokros, tisztásokkal tarkított erdőben, parkokban és ligetekben érzi jól magát.

• Accipiter nisus nisus – Európa, Írországtól az Urálig; ez a törzsalak,
• Accipiter nisus nisosimilis – Közép- és Kelet-Szibéria; nagyobb és sötétebb, mint a törzsalak,
• Accipiter nisus melaschistos – Közép-Ázsia hegyvidékei; sötétebb és jóval nagyobb, mint a törzsalak,
• Accipiter nisus granti – Madeira és a Kanári-szigetek; sötétebb és jóval kisebb, mint a törzsalak,
• Accipiter nisus punicus – Észak-Afrika;világosabb és valamivel nagyobb, mint a törzsalak,
• Accipiter nisus wolterstorffi – Korzika és Szardínia; kisebb és sötétebb, mint a törzsalak, a hasa jóval sűrűbben csíkozott
• Accipiter nisus dementjevi

Karvaly

A hím testhossza 28 centiméter, a tojóé 38 centiméter.

Európa, Ázsia nagy részén költ, egészen a Bering-tengerig előfordul. Telelni délre vonul. A Kárpát-medencében állandó.

Alfajait két csoportba szokták sorolni.

A nyugati egerészölyv csoportba a következő alfajok tartoznak :

• Buteo buteo buteo – Európa; Magyarországon állandó
• Buteo buteo rothschildi – Azori-szigetek
• Buteo buteo insularum – Kanári-szigetek
• Buteo buteo harterti – Madeira
• Buteo buteo arrigonii – Korzika és Szardínia
• Buteo buteo menetriesi – Kaukázus

A keleti vörösfarkú egerészölyv csoportba tartozó alfajok :

• Vörösfarkú egerészölyv (Buteo buteo vulpinus) – Eurázsia; Magyarországon ritka, alkalmi vendég
• Buteo buteo japonicus – Japán
• Buteo buteo trizonatus – Dél-Afrika

Két szigetlakó alfaját nem sikerült besorolni egyértelműen egyik csoportba sem.

Gyepes alacsony növény.Arasznyi kocsányon párosával nyílnak bíborpiros,világosan pettyegetett virágai.Az Északi kárpátok bennszülött növénye,mészkősziklákon nő 2000m magasságig védett!!

Virágzás: V. - VI.

Magasság: 8 - 10 cm

Termet: 20 - 50 cm

Szaporítás: magról, dugványról

Termesztési igény: napos – félárnyékos helye

Fehér virágú kökörcsin - Pulsatilla vulgaris Alba
Kora tavasszal nyílnak 5-7 cm átmérőjű csodaszép harang alakú selymes-szőrös virágai.
A bimbót, a virágkelyhet, a szárait ezüstös szőr borítja. Virágai 5-8 cm hosszúak.
Virágzás után is feltűnő növény.
Sziklakertbe egyesével, vagy kisebb csoportba ültessük.
Több évig egy helyen maradhat.
Napos, száraz talajokat szeret. A sós talajokon is jól fejlődik.
Magasság: 30 cm
Virágzás: március-április
Napos-félárnyékos helyet kedvel
Szárazságtűrő

A parlagi sas (Aquila heliaca) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Elsősorban Ázsia és Kelet-Európa füves pusztáin, sztyeppjein, ritkás erdőiben és fás mocsaraiban költ, legkeletibb előfordulása a Bajkál-tó vidékén, a legnyugatibb pedig – a sokáig alfajként kezelt ibériai sast (Aquila adalberti) leszámítva – a Balkánon és Közép-Európában (főleg Magyarországon és Szlovákiában) található.

A kis bukó (Mergellus albellus) a a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Mergellus nem egyetlen faja.

Egyes rendszerbesorolások a Mergus nemhez sorolják Mergus albellus néven.

Skandináviában és Szibérián keresztül Kamcsatkáig költ. Tavak környéki erdőkben található. Telelni délre húzodik.

Testhossza 34-44 centiméter, a szárnyfesztávolsága 55-70 centiméter, testtömege 500-800 gramm.

A barna kánya (Milvus migrans) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Egész Európában elterjedt, de Afrikában, a Közel-Keleten, Dél- és Délkelet-Ázsiában, az indonéz szigetvilágban, valamint Ausztráliában is él.

• Milvus migrans affinis – Celebesz, Lomblen, Sumba és Timor
• Milvus migrans arabicus Arab-félsziget déli része
• Milvus migrans govinda – Pakisztán, India, Srí Lanka, Mianmar, Thaiföld, Malajzia
• Milvus migrans migrans – Európa
• Milvus migrans parasitus – Afrika, Madagaszkár, Comore-szigetek
• Milvus migrans tenebrosus

Testhossza 55-60 centiméter.