A tetraedritcsoport (fakóércek csoportja) a szabályos kristályrendszerbem, tetraéder-termetű kristályokban vagy tömeges halmazokban fordul elő. Gyakori a csoportban az ikerkristályosodás. Fontos vegyesérc forrás, telérekben gyakori. A tetraedritcsoport önálló ásványcsoportot alkot a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül.

• Általános képlete: A₁₂B₄X₁₃ : ahol A= Ag, Cu, Fe, Hg; a B=As. Sb; a Z= S, Se, Te.
• Szimmetriája: a szabályos kristályrendszerben, kristályai több szimmetria elemet, centrumot, síkokat és szimmetrialapokat tartalmaznak.

A szfalerit (cink vas szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium kinyerése is gyakran szfaleritból történik, mert szennyezőanyagként ezeket az elemet is tartalmazza.

A kalkopirit (réz-ferroszulfid) II.Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló kalkopiritcsoport ásványa. Réztartalmú tetragonális (négyzetes) rendszerben kristályosodó szulfid ásvány. Többnyire halmazokban, ritkán kristályos formában jelenik meg, ekkor tetraéderszerű, vaskosan kristályos, felülete rostos és irrizál, gyakran ikresedik. A legfontosabb rézércásvány.

• Képlete: CuFeS₂
• Szimmetriája: tetragonális kristályrendszerben, főtengelyes kristály több tengely és lapszimmetriája létezik.

Neve: greenockit

Angol neve: Greenockite

Rövid leírás: Sárga színű, fénytelen, porszerű bevonat szürke kvarcon.

Leíró adatok

Változatnév: n/a

Méret: A képkivágat szélessége 6 mm

gyűjtemény: Herman Ottó Múzeum Ásványtárának gyűjteménye, Miskolc

fenn-nőtt/benn-nőtt: n/a

kristály / kristálycsoport / kristályhalmaz: kristályhalmaz

kristály vagy halmaz alaki jellemzői: porszerű bevonatok

ikerkristály, álalak: n/a

fémes vagy nem fémes fényű: nem fémes fényű; fénytelen

szín: sárga

fény- vagy színjelenség: n/a

keletkezés (magmás/ metamorf/üledékes): üledékes

keletkezés (2): szfalerit mállásterméke

ásvány-társulás: kvarc

Kémiai és fizikai adatok

összetétel (képlet): CdS

összetétel szövegesen: kadmium-szulfid

ásványosztály: Szulfidok osztálya / Fém : kén = 1 : 1 / Wurtzitcsoport

szimmetria-rendszer: Hexagonális (hatszöges) szimmetriájú

keménység: Keménysége a Mohs-féle skálán 3-3,5; azaz körömmel nem, de tűvel karcolható.

A galenit (ólom-szulfid) az kétvegyértékű kénanionnal rendelkező szulfidok ásványcsoport tagja. Gyakori és fontos ólomtartalmú ércásvány. Kocka, oktaéderes és kubokaéder alakban a szabályos rendszerben kristályosodik. Tömeges előfordulásban szemcsés halmazokat alkot, szálszerű megjelenései is ismertek.

• Képlete: PbS.
• Szimmetriája: a szabályos kristályrendszernek megfelelően szimmetria-centrummal, szimmetriasíkokkal és tengelyekkel rendelkezik.

Európában, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia és Olaszország területén honos. Földalatti karsztbarlangokban és barlangi tavakban él. 1935-ben a Postojnai-barlang igazgatósága 5 darabot ajándékozott a Baradlának. Az állatokat a barlang egyik vízmedencéjében helyezték el, további sorsuk ismeretlen.

• Proteus anguinus anguinus (Laurenti, 1768)
• Proteus anguinus parkelj (Sket & Arntzen, 1994)

Testhossza 30 centiméter. Teste vékony, hengeres, lábai rövidek.

Megnyúlt testének hossza 25–30 centiméter. Elülső lábain négy, a hátulsókon öt ujja van. Farka oldalról erősen lapított, a hátán bőrtaraj fut végig; a hímé fejlettebb, mint a nőstényé.

A homlokcsont szemüregnyúlványától a halántékpikkelyig érő ív inas-rostos vagy csontos. Az ínyfogak két egyenes, elöl egymáshoz közeledő, hátul erősen szétágazó hosszanti sorban állanak; ezek elülső vége legföljebb a belső orrnyílások hátulsó szélének vonaláig ér.

Mint neve is mutatja, a Kárpátokban él, gyakran az alpesi gőtével azonos élőhelyeken, de mindeddig csak a Bucsecs hegységtől keletre és északra észlelték; a Déli-Kárpátok többi részéből és a nyugati Érchegységből hiányzik.

A hím legfeljebb 7,5 cm, a nőstény kb. 10 cm-es testhosszat ér el. Még a nászruhás hím sem olyan díszes és színpompás, mint a többi fajoknál. Cifra háttaraj nincs, alacsony bőrredő helyettesíti. Farka tompán, de 3–4 milliméternyi vékony fonalban végződik.

A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükkben, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.

A hím 8 centiméteres, a nőstény 10 centiméteres. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől.

A kenyérfa (Artocarpus) az eperfafélék (Moraceae) családjának körülbelül 60 trópusi fafajt számláló nemzetsége. Rokonságban áll a fikuszokkal (Ficus). Legismertebb és a leggyakrabban termesztett az Artocarpus altilis kenyérfa.

Kis vagy közepes termetű, örökzöld, kétlaki fa; 25 m-nél magasabbra ritkán nő meg.

Levele többnyire szárnyasan összetett, ujjas vagy öblös.

Hímvirágzata barka, a termő virágok húsos torzsán szorulnak össze, majd gömbölyded, illetve ovális, ehető álgyümölccsé fejlődnek.