A borneói nagyorrúmajmot régebben a Semnopithecus (hulmán) nembe sorolták. Egyedi megkülönböztető ismérve a hímek jócskán megnagyobbodott, esetenként 17 cm-nél is hosszabb orra. E testi sajátosság evolúciós előnye tisztázatlan; valószínűsítik, hogy a hosszú, elnyújtott, zengő orrhang képzéséhez kellhet. A nőstények és a fiatalok orra kisebb, felálló és pisze.

Az egyik legnagyobb fán élő majom. A hím 66–76, a nőstény 53–61 centiméterre nőhet. A hímek tömege általában 11–22,5 kg között mozog, a nőstények csak ritkán érik el a 11 kg-ot.

A mandrill (Mandrillus sphinx) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.

A páviánok közeli rokona, de sok tulajdonsága eltér azoktól. Legközelebbi rokonával a drillel együtt alkotja a Mandrillus nemet. Az emberszabású majmok után ez a legnagyobb ma élő majomfaj.

Kevés feltűnőbb majomfaj létezik, mint a mandrill, amelyet könnyű megismerni orrpajzsának, orrnyergének és ajkainak élénkpiros színéről, valamint az arcorr két oldalán megfigyelhető, hosszanti barázdáktól tagolt világoskék mezőről.

A galléros pávián (Papio hamadryas, másképp Papio hamadryas hamadryas) az öt páviánfaj – más megközelítésben egyetlen faj alfajai – legismertebbike. A többi, egyöntetűen barna páviánnal ellentétben a galléros pávián hímjei kirívó ezüstszürke szőrzettel rendelkeznek, mely méretei és alakja révén az állat névadója is lett. A galléros páviánt nem csak szőrzete, hanem rokonaihoz viszonyítottan rendkívül komplex szociális berendezkedése is különlegessé teszi.

A rhesus majom másnéven rhesus makákó (Macaca mulatta) az egyik legismertebb óvilági majomfaj.

Indiában, Bangladesben, Pakisztánban, Nepálban, Thaiföldön, Afganisztánban, Vietnamban és Dél-Kínában honos.

A hímek testhossza 53 cm, a nőstények testhossza 47 cm. A hímek testtömege 7.7 kg, a nőstények testtömege 5.3 kg.

A vemhesség 164.-dik napján a nőstény átlagosan 1 kölyöknek ad életet.

A fehérpamacsos selyemmajom vagy más néven közönséges selyemmajom (Callithrix jacchus) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába és azon belül a karmosmajomformák (Callitrichinae) alcsaládjába tartozó faj.

Családjából ez a leginkább ismert faj.

14-18 centiméter hosszú és 400 gramm súlyú. Teste foltos szürkésbarna, feje búbja feketés, a homlokán fehér folttal. Jellemzői a hosszú, fehér fülbojtok megléte. Farka szürke-fehér gyűrűs.

Az Atlanti-erdőség parti- és galériaerdeiben és bozótos szavannáin élő, igen jól alkalmazkodó faj.

A hibiszkusz vagy mályvacserje (Hibiscus) a kétszikűek (Magnoliopsida) közé tartozó mályvafélék (Malvaceae) egyik legváltozatosabb nemzetsége mintegy 1200 fajjal, amelyek közül feltűnő virágai miatt többet szerte a világon dísznövényként termesztenek.

Ázsiából származik; egyes fajai tipikus özönnövények, másokat az ember telepített meg szerte a világon. A fajok többsége a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt éghajlatú területeken él, közöttük akadnak egyévesek és évelők, fás- és lágyszárúak, lombhullatók és örökzöldek is.

Az aranyeső (Laburnum) a hüvelyesek (Fabales) rendjéhez, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó nemzetség. Magyar nevét aranysárga, lecsüngő fürtvirágzatáról kapta. Két faj tartozik ide, a havasi aranyeső (Laburnum alpinum) és a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides). Kerti növényként általában az ezek keresztezésével kapott hibridet, a hosszúfürtű aranyesőt (Laburnum × watereri) ültetik, amely gyakran meddő. Ez utóbbi leggyakoribb fatája a 'Vossii', akár 50 cm-es is meghaladó virágzatokkal.

A múlt század harmincas éveiben egy amerikai kutató, Aaran, Paraguay ismeretlen vidékeit kutatta. Hosszabb ideig kalandozott erdőn-sivatagon keresztül, míg végre egy síksághoz ért. Rajta kb. négy mérföldnyi területen csodálatos város tűnt fel előtte. A város tornyos épületekből állott, melyek oly sűrűn épültek, hogy nem maradt közöttük 3–4 m-nél nagyobb távolság. Mindegyiknek bejáratánál Aaran katonai őrszemeket pillantott meg. Az idegen láttára ezek nyugtalankodni kezdtek, s az épület folyosóin letűntek.

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába és a fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozó faj (magyar nevével ellentétben tehát valójában nem sáska). A Mantis szó jóst jelent, s a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezést is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat.

Háromezer fajtájuk létezik. A világ leghosszabb rovarjai, 33 centiméteresek is lehetnek. Ebben nincs benne a lábuk hossza. Növényevők. Néhány fajtájuk olyan anyagot állít elő, ami irritálja a szemet, sőt átmeneti vakságot is okozhat.