A vízmérő poloska elterjedési területe Európa, délen Észak-Afrikáig. Észak-Európában hiányzik. Elterjedési területén rendszeresen előfordul és gyakori. 

A vízmérő poloska 1-1,3 centiméter hosszú. Teste igen keskeny, pálca alakú, hosszú, megnyúlt fejének a közepe táján kétoldalt vannak a szemei. A csáp sokízes, lábai igen hosszúak. Legtöbbször rövid szárnyú alakjával találkozunk. A test hasoldalát finom, bársonyszerű ezüst- vagy sárgásfehér szőrzet borítja, ezért nem nedvesedik át.

 A tavi molnárpoloska Európa nagy részén, nyugodt vagy állóvizeken, például tavakon vagy lassan folyó folyókon él. A tavi molnárpoloska sok helyütt és nagy számban elterjedt, ezért nem fenyegeti közvetlen veszély. Az oldószerek, olaj és más szennyező anyagok vízbe juttatása miatt azonban egyes vizek egyre inkább lakhatatlanná válnak a rovar számára.

A tavi molnárpoloska hossza 1 centiméter. A hozzá hasonló közönséges molnárpoloskánál (Gerris paludum) kisebb.

 Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, bozótosainak lakója.

Jelenleg az emu a világ második legnagyobb madara. Magassága 160-180 centiméter, 50-60 kilogramm súlyú. A tojók valamivel nagyobbak a hímeknél. A három ujjban végződő igen erőteljes lábainak köszönhetően 50 km/h sebességgel is tud futni. Csűdjük szarupikkelyekkel borítottak. Lapos szegycsontjuknak köszönhetően röpképtelen madarak. Hosszú, szürkésbarna durva lecsüngő tollai elrejtik nagyrészt visszafejlődött szárnyait.

 Ausztrália északi részén, Pápua Új-Guineában és az Indonéziához tartozó Aru- és Seram szigetek sűrű erdőiben él. Az egyetlen futómadár, amely a síkság helyett a trópusi esőerdők sűrű aljnövényzetében él.

Magassága 130-170 centiméter, súlya 17-70 kilogramm. A fején található sisak nagy segítség az erdőben való közlekedésben. Durva, szőrszerű tollai feketék, arca zöldeskék, a fej hátulsó része zöld, a nyak elől ibolyás, hátul lakkvörös, az irisz vörösbarna, csőre rövid.

 A kínai hattyúlúd (Anser cygnoides) (régebbi rendszerekben Cycnopsis cygnoides) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Vadon élő egyedei Oroszországban, Mongóliában, Japánban és Kínában élnek. Kína déli részére, a Jangce völgye és Kanton közötti területre vonul az állomány telelni. Oroszországban csak izolált populációi maradtak fenn. A legtöbb egyed Mongólia nyugati részén és Közép-Kína északi és keleti területein költ.

Fehér tollazatú, középnagy testű. A rajnamenti gúnár kifejlett korban 5,5-6 kg, a tojó 5-5,5 kg testtömegű. A jó felépítésű szervezet jó állóképességet biztosít a számára. Széles, mély melle, jó testtömeggyarapodási mutatói nagyon jó húshasznosítású fajtává tették. Mind pecsenye, mind húsliba végterméke a piac igényeit kielégítő vágottárut biztosít. A rajnai lúdfajtával 8 hetes korra 3,8-4,2 kg élő testtömeg elérhető. 1 kg testtömeget 2,5-2,8 kg takarmányból állít elő.

Egykorú források szerint a házi libák után már a 11. és 12. században egyházi tizedet kellett fizetni. Ekkor az ország minden területén elterjedt a parlagi változata, amelynek ősei valószínűleg Görögország felől érkeztek. Ebből az állományból alakultak ki a magyar lúd színváltozatai és tájfajtái. A Léva-vidéki lúd a kitűnő minőségű húsáról és májáról volt nevezetes, a makói a májméretéről. A 20. század elején a magyar parlagi lúd nemesítésére az emdeni fajtát hozták be az országba, s ez a két fajta vált uralkodóvá a későbbiekben.

 A gyűrűsfarkú maki vagy más néven katta (Lemur catta) az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj.

Madagaszkár déli, délnyugati és délkeleti területein él. Változatos élőhelyeken fordul elő, előnyben részesíti a galériaerdőket, a száraz, lombhullató erdőket és bozótosokat

A hossza 38–45 cm, farka ennél hosszabb, 56–62 cm. Testtömege 2,2-5,5 kg közötti. Dús szőrzetének alapszíne szürke, mely a háton barnás árnyalatú, a hasoldalon pedig fehér színű.

Karcsú termetű, kerekfejű félmajom. Arcorra előreugró, szemei középnagyok, kis fülei hártyásak. Karjai, lábai egyenlő hosszúak. A mutatóujja csökevényes, de azért még jól felismerhető, körmöt nem hord; második lábujján hatalmas, görbe, lapos, fölfelé álló karmot, míg a többi ujjon csak lapos körmöket találunk. Fogazata alul is, felül is 2 metsző, 1–1 szem, 3–3 előzápfogból és 3–3 utózápfogból áll; fogainak összes száma tehát 36. Alsó metszőfogai nagyok és rézsutosan előreugrók; az alsó szemfog hasonló helyzetű.

A tarajos gőte (Triturus cristatus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a farkos kétéltűek (Caudata) rendjéhez, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjához tartozó faj. A korábbi alfajok jelenleg négy közeli fajként vannak elkülönítve: közönséges tarajos gőte (T. cristatus), dunai gőte (T. dobrogicus), alpesi tarajos gőte (T. carnifex), balkáni tarajos gőte (T. karelini). Magyarországon ebből három faj fordul elő: a korábbi törzsalak, ma tarajos gőteként meghatározott faj a leggyakoribb, a Dél-Dunántúlon a dunai tarajos gőte is él, és az Alpokalján valószínűsíthető az alpesi tarajos gőte előfordulása.