A hazai zuzmók vörös listájának első vázlatát Lőkös és Tóth 1997-ben állította össze. Noha a fajok elterjedésének hiányos ismerete miatt több faj is felülvizsgálatra szorult, ez a lista alkalmas volt arra, hogy a zuzmók törvényes védelmére tett első ajánlásunkat (29 fokozottan védendő faj, 79 védendő faj) megalapozza (Farkas és mtsai 1999). Második javaslatunk (Farkas és Lőkös 2003) 10 fokozottan védendő fajt és 13 védendő fajt tartalmazott.

A zuzmók igen különleges élőlények, hiszen cianobaktériumok vagy moszatok (fotobionta) és gombák (mikobionta) tartós együttéléséből keletkeztek. Azért minősíthetjük őket speciális szervezeteknek, mert alkotóikhoz képest minőségileg más morfológiai és fiziológiai tulajdonságokkal rendelkeznek és azoktól eltérő élőhelyeket népesítenek be. A cianobaktériumok közül pl. a Chroococcus, a Gloeocapsa és a Nostoc nemzetségek, a zöldmoszatok közül a Trebouxia, a Trentepohlia, a Pleurococcus, a Cystococcus és a Chlorella nemzetségek, míg a tömlősgombák közül az apotéciumképző^[690] Lecanorales rend, ritkábban a peritéciumképzők^[691] közül a Sphaeriales rend, illetve elvétve a bazídiumos gombák közül a Clavariaceae és a Tricholomataceae családok tagjai vesznek részt a képzésükben.

Apró, de nagyszámú rózsaszín virágai május-júniusban nyílnak.
Virágzáskor a pillangók is megcsodálják.
Sziklakertbe, tetőkertbe, balkonládákba napos, száraz helyre ültethető.
Magasság: 15-20 cm
Szélessége: 25-30 cm
Virágzás: május-június
Napos helyet kedvel

A harangvirágok nemzetsége mintegy 300 fajból áll, melynek nagy része Európából és Elő-Ázsiából származik.
Különféle árnyalatú kék, fehér, rtikábban rózsaszínű virágot hoznak.
A kis termetű fajtákat elsősorban sziklakertekbe ültethetjük, a magasabbakat jól felhasználhatjuk a természethű kert félárnyékos helyein, vagy akár napos virágágyakban is.

--cochleariifolia - Törpe harangvirág
Apró virágú párnás évelő, fehér, vagy liláskék virágú változat
Magasság: 10-15 cm,
Virágzási idő: VI-VII.

5-25 cm magas, tőlevélrőzsás évelő. Tőlevelei húsosak, kövérek, 2-12 cm hosszúak, 2-6 cm szélesek, szélei befelé göngyöltek, szélesek, kerek visszás tojásdadok, a nyél felé keskenyedők, épszélűek vagy tompán fogasak, porcosak és apró mirigyszőrösek, de nem lisztesek. A virágok világossárgák, 1-2 cm szélesek, 4-12 virágból álló ernyőben nyílnak, illatosak. A virágernyő murvái széles-tojásdadok, a kocsányoknál sokkal rövidebbek, mint ahogyan a csésze is sokkal rövidebb a párta csövénél.

Az európai vörösfenyő (Larix europaea vagy más néven: közönséges vörösfenyő, Larix decidua) az egyetlen lombhullató közép-európai fenyőfaj. Nevét bíborvörösen ragyogó termős virágzatáról kapta.

Főleg a Középső-Alpokban, a felső erdőhatáron nő. Fő elterjedési területe Bécs környékéig nyúlik. Nyugat felé a Rhône völgyéig jut, de ott már csak foltokban tűnik fel. A Szudéták keleti részén, a Magas-Tátrában, a Keleti-Kárpátokban és a Lengyel-alföldön is honos, így eredeti termőhelye:

• Ausztria,
• Csehország,
• Franciaország,
• Lengyelország,
• Liechtenstein,
• Németország,
• Olaszország,
• Románia;
• Svájc,
• Ukrajna.

A hemlokfenyő alapfajai igen nagyra megnőhetnek, hazájukban kiterjedt erdőségeket alkotnak. Csak párás, hűvös körülmények közé ültessük. A talaj mésztartalmára érzékeny, lombozata emiatt sárgulhat, lehullhat. Törpe változatai igen népszerűek, sziklakertben, edényben sikeresen tarthatók.

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható.1750-3000mmagasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt.

A közönséges lucfenyő (Picea abies) egyedei elérhetik az 50 méteres magasságot, törzsük átmérője a 2 métert, életkoruk akár az 500 évet. Leginkább az Alpok, és a Kárpátok 800, és 1800 méter közötti területein alkot zárt erdőségeket. 1–2 cm es sötétzöld, keskeny, négyélű, kemény tűlevelei egyesével a hosszúhajtásokon szórtan állnak. Tobozai felfelé állnak, majd ősszel, amikorra megérnek, lecsüngenek, és egészben hullanak le, ekkor már 15 cm hosszúak.