A mangó (Mangifera) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a szappanfaalakúak (Sapindales) rendjébe, és a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, édes ízű, egzotikus gyümölcs. Mai neve az indiai man-gay portugál formájától (manga) származik. A mangófa az indiaiak szent fája.

Őshazája India. Indiából a portugálok vitték Afrikába, majd a 18. században angol utazók beszámolóiból értesülhetett Európa is.

A színe többnyire a vörös és sárga között változik, ovális formájú, lédús csemege.

A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirágfélék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A korábbi rendszertanok az akkor még csak ezt az egy nemzetséget tartalmazó családot az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták

A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot.

A papája, papaja vagy dinnyefa a Carica nemzetségbe tartozó fa. Gyümölcse szintén papája vagy papaja néven ismert. A növény az amerikai kontinens trópusi területein őshonos, Mexikóban évszázadokkal a klasszikus mezoamerikai kultúrák előtt már termesztették.

A dinnyefát a térítők közötti trópusi területek gazdag talaján termesztik. A mintegy 10 m magas fa tetején a levelek egy csokorban helyezkednek el. Az apró, zöldes színű porzós virágok önállóan vagy kettes-hármas csoportokban, a törzs felső részén találhatók.

Az ananász (Ananas) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába a pázsitfüvek (Poales) rendjébe és a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó nem.

Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika.

A Fülöp-szigeteken a 16. század elején leveleinek rostjából szöveteket készítettek.

A 19. századra hazánkban is elterjedt. Az Esterházy család Kismartonban lévő kastélyánál üvegházakban nevelte az ananászt, amelyből 1830-ban 400 db-ot szüreteltek.

Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3–5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem.

Kis termetű, egész évben termő fa. Ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Narancstermése gerezdekből áll, a világos sárgászöld, rostos, lédús gyümölcshúsban a termés közepéhez közel ülnek a hosszúkás, kb. 1 cm hosszú, egyik végükön kihegyesedő magvak.

Vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról!

A grépfrút (Citrus paradisi, illetve Citrus decumana, angolos írásmód szerint grapefruit, más néven citrancs) a citrusfélék legfiatalabb tagja. Az 1750-es években fedezték fel, valószínűleg Barbadoson. A pummelo (Citrus grandis) és a narancs (Citrus sinensis) hibridjeként alakult ki, bár az elsőhöz közelebb áll.

Magyar neve a citrom és a narancs keresztezésére utal. Magas C-vitamin-tartalma és más vitaminok, biológiailag értékes tápanyagok, szervessav-tartalma miatt kitűnően javítja az étvágyat.

A narancs (latin neve Citrus aurantium L., népies neve auranci, oránzs) déligyümölcs.

A narancsbogyó külső rétegét, a jellegzetes sárga színű héját a kereskedelemben – színe alapján – „flavedó”-nak nevezik. A külső héj (Aurantii cortex) illóolajat, keserűanyagot, karotinoidot és narancssavat tartalmaz, közkedvelt aromájú ízesítő fűszert készítenek belőle. A héj belsőbb, fehér rétege taplószerű, melyet „albedó”-nak neveznek. A bogyó belseje sárga és lédús.

A keleti pézsmatulok vagy röviden pézsmatulok (Ovibos moschatus) párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó Ovibos nem egyetlen faja.

Érdekessége, hogy a rendszertannal foglalkozók sokáig nem tudták pontosabban besorolni. Korábban a tulokformák (Bovinae) közé sorolták. A szarva ugyanis inkább a bivalyokéra emlékeztet, és nem tipikusan hátrafelé nyúló, mint a kecskeformáké.

A sörényes juh (Ammotragus lervia) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához tartozó faj.

A sörényes juh Észak-Afrikában őshonos, az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig és dél felé Maliig, valamint Szudánban. Meghonosították Kaliforniában, Új-Mexikóban és az Erie-tó szigetein. Sürgős intézkedésekre van szükség, mivel a sörényes juhok elterjedési területük egyes részein erősen megritkultak vagy már ki is pusztultak.

A núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Egyes rendszerezések szerint az alpesi kőszáli kecske (Capra ibex) alfaja Capra ibex nubiana néven.

Egyiptom, Etiópia, Izrael, Jordánia, Omán, Szaúd-Arábia, Szudán és Jemen területén honos. Sziklás, sivatagi hegyek lakója.

Testhosszúság: 105-125 centiméter, vállmagasság: 65-75 centiméter, testtömeg: 25-70 kilogramm.