A csíkos gnú (Connochaetes taurinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához és a tehénantilop-formák (Alcelaphinae) alcsaládjához tartozó faj.

A csíkos gnú Kenyától Dél-Afrika északi részéig fordul elő. Körülbelül 1 millió állat vonul át a Serengeti-fennsíkon.

• Csíkos gnú vagy más néven kék gnú (Connochaetes taurinus taurinus), szakálla hosszú és fekete.

A Grant-gazella (Nanger granti) az emlősök osztályának, párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák alcsaládjába, az Antilopini nemzetségbe, a Gazella nembe valamint a Nanger alnembe tartozó faj.

Kelet-Afrika tágas szavannáinak, fennsíkjainak lakója. Jelentős populációja él a Serengeti Nemzeti Parkban.

Testhossza 120 - 130 centiméter , marmagassága 90, szarva 70 - 75 centiméteres, is lehet; a leghosszabb a gazellafajok közül.

A jávorantilop (Taurotragus oryx, olykor Tragelaphus oryx) a párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző, a világ egyik legtermetesebb antilopfaja. Neve a búr telepesektől ered, akik annak idején a jávorszarvas jelentésű eland nevet adták neki.

A jávorantilop a dél- és kelet-afrikai száraz, füves és ritkás fákkal tarkított szavannák lakója. Az alábbi országokban fordul elő: Angola, Botswana, Burundi, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Kenya, Lesotho, Malawi, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Dél-afrikai Köztársaság, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe.

Az okapi (Okapia johnstoni) egy rejtőzködő, erdei életmódot folytató, afrikai állat, a két zsiráfféle egyike, a zsiráf legközelebbi rokona, egyben az egyik legkésőbb felfedezett, nagytestű afrikai vad. Neve a helyiek o'api elnevezéséből ered, tudományos nevének másik tagja pedig felfedezője, a Brit Közép-Afrika gyarmati tisztviselője, Sir Harry H. Johnston nevének állít emléket. Ősi típusú zsiráf, az óharmadkorban élt zsiráfősökhöz sokban hasonlít a csontozata és életmódja, ezért az élő kövületek közé sorolják.

A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal.

A nílusi víziló egy nagyméretű, Afrikában élő, növényevő emlősfaj. Egyike a két élő és három vagy négy valaha létező vízilófélének (Hippopotamidae). Nevük ellenére nem a lovak a legközelebbi rokonaik. Nem is a sertésfélék, amire utalhatna a bikák röfögésre emlékeztető hangja is, bár sokáig ez az álláspont tartotta magát a tudósok között. Meglepő módon ugyanis a cetek (Cetacea) a legközelebbi rokonaik, ezt a DNS-ek összehasonlításával sikerült alátámasztani.

A törpevíziló (Choeropsis liberiensis, korábban Hexaprotodon liberiensis) az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen élő képviselője.

A törpevíziló létezését a tudomány csak a 19. század végére fogadta el, azelőtt mondai állatnak, kitalációnak tartották. Késői „felfedezésének” oka az, hogy Nyugat-Afrika egészségtelen, fehér ember által nem járt esőerdeiben él, másrészt a tudós európai koponyáknak sokáig hihetetlennek tűnt egy minivíziló léte.

A Grévy-zebra (Equus grevyi) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó ritka kelet-afrikai emlős, a négy zebrafaj legnagyobbika. Nevét Jules Grévy 19. századi francia köztársasági elnökről kapta, aki egy ilyen állatot kapott ajándékba Abesszíniától.

A Grévy-zebra ma kizárólag Dél-Etiópia (az Ogaden és az Avas völgye) és Kenya száraz területein, bozótosokban és füves pusztákon fordul elő mind kisebb számban.

Az örvös pekari nedves és száraz trópusi erdők, chaparral (keménylombú és tüskés cserjékből álló növényállomány) és prérik az USA délnyugati résztől Dél-Amerikán át egészen Észak-Argentínáig megtalálható. Trinidad és Tobago szigetein is vannak állományai. Jól alkalmazkodott az emberi településekhez is; számbavevő állományai vannak az arizonai Phoenix és Tucson külvárosaiban, ahol termesztett- és dísznövényeket fogyasztanak.^[1][2] Az örvös pekarikat életterük elpusztítása (erdő- és cserjeirtások mezőgazdasági célból) és a mezei termények védelmére szervezett helyi irtóhadjáratok veszélyeztetik.

A szavannai varacskosdisznó vagy közönséges varacskosdisznó (Phacochoerus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjához és a Phacochoerinae alcsaládjához tartozó faj.

A szavannai varacskosdisznó igen elterjedt faj Közép-Afrika nyílt szavannáin, illetve Afrika keleti és déli részein. Előfordul a Szaharától délre fekvő területeken és a nagyon száraz éghajlatú Száhel-övezetben is.