A dingó (Canis lupus dingo) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó farkas (Canis lupus) alfaja.

Feltehetően a házikutyából visszavadult fajta, mely a kutatók feltételezése szerint valamikor az emberek révén érkezett e földrészre, évezredek óta vadon él Ausztrália területén, de előfordul Délkelet-Ázsiában is.

Teste 45-55 centiméter magasságú, 80-100 centiméter hosszú, súlya 10 kilogramm körül van.

Az aranysakál (Canis aureus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjához tartozó faj. Magyar népi neve 'csikasz', de a 'nádi farkas' és a (például a Toldiban szereplő) 'toportyánféreg' is ezt az állatot jelöli.

Európa délkeleti részén, Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él. Bár kevesen tudják, de Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19-20.

Észak-afrikai és arábiai sivatagok éjjel aktív, rendkívül gyors mozgású lakója. Lakóhelyei a nyílt, száraz síkságok, homokos sztyeppék és sivatagok. A talajban sokszorosan elágazó, mély folyosókat ás, ahova a legkisebb veszély esetén menekül.

Színe alkalmazkodott a sivatag homokjához. Háta szürkés zsemleszínű, hasa fehér. Farka felül halványsárga, alul fehér; végén fekete-fehér bojt van. Szőre finom tapintású, selymes.

A kifejlett állatok hossza 10-12 centiméter, míg farkuk akár 20-25 centiméteres is lehet.

Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van, az ázsiai populációk azonban továbbra is veszélynek vannak kitéve.

A faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz, élőhelye a fás vízpart. A Brit-szigetekről a 16. században kipusztult és számos helyen megritkult.

Az arany aguti más néven közönséges aguti (Dasyprocta leporina) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül az agutifélék (Dasyproctidae) családjához tartozó faj.

Dél-Amerika északkeleti részén fordul elő. Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos. Betelepítették a Dominikai Közösségben, Grenadán és az Amerikai Virgin-szigeteken.

Az arany aguti trópusi esőerdők lakója.

A tarajos sül (Hystrix cristata) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjához tartozó faj.

Észak-Afrikában a Szaharán kívül mindenütt elterjedt. Előfordul Olaszország déli területein és Szicíliában is, ahová valószínűleg az ókori rómaiak vitték magukkal. Lehetséges, hogy Albánia és a volt Jugoszlávia területén is előfordul. Ma a megfelelő búvóhelyet kínáló területeken, bokrokkal borított sziklás lejtőkön, elvadult kertekben vagy a régi mezőgazdasági kultúrák szegélyein meglehetősen elszigetelt állományokban él.

A háromujjú lajhár vagy más néven ai (Bradypus tridactylus) az emlősök (Mammalia) osztályának a vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjéhez és a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjéhez, ezen belül a lajhárok (Folivora) alrendjéhez és a háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae) családjához tartozó faj.

A háromujjú lajhár elterjedési területe Dél-Venezuela és Észak-Brazília közé esik.

Az állat fej-törzs-hossza 40-75 centiméter, farokhossza 3-9 centiméter és testtömege 2,3-5,5 kilogramm. Bundája színe szürkésbarna.

A gorilla nem fejlődési vonala mintegy 7 millió éve vált külön az emberekétől (és a csimpánzokétól). Két fajuk a nyugati gorilla (Gorilla gorilla) és a keleti gorilla (Gorilla beringei). A nyugati gorillák Nyugat- és Közép-Afrika trópusi esőerdőiben élnek Nigériától Kongóig, míg a keletiek Közép- és Kelet-Afrika egyes területei (Kelet-Kongó, Ruanda, Uganda) esőerdeiben. A hegyi gorillák, amelyeket Dian Fossey és a róla készült Gorillák a ködben című életrajzi film tett híressé, a keleti gorillák egyik alfaja (Gorilla beringei beringei).

Az orangután (Pongo) az embertől legtávolabb álló emberszabású majmok neme. Fejlődési vonala (Ponginae) alcsalád) mintegy 14 millió éve vált el a többi emberszabásúétól (Homininae és Dryopithecinae alcsaládok). Neve malájul erdei embert jelent. Az indonéz bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.

A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus).

A fehérkezű gibbon (Hylobates lar) a gibbonfélék családjához tartozó Hylobates nem legismertebb faja.

Egykor Délkelet-Ázsia hatalmas trópusi erdőiben élt Burmától a Maláj-félszigeten át a Nagy-Szunda-szigetekig. Ahogy az erdők nagy része eltűnt, velük a gibbon népesség is felaprózódott, sok helyen megcsappant vagy kipusztult.

Feje és törzse együtt mintegy 50 cm hosszú, súlya 4–5,5 kg; farkuk nincs. Az egyetlen kölyök 7 hónap vemhesség után születik, anyja 4–7 hónapos koráig szoptatja.