Más elnevezés: indiai tyúk

Leírás: A tojók testtömege kifejlett korban 7 kg, a kakasoké 8–10 kg. Színeloszlása a bronzpulykáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a bronzpulyka sötét színei a rézpulykánál a sötét rézvöröstől a fakóbb rozsdavörösig változhat. A fehér tollsávok ugyanott találhatóak. A láb rózsaszínű, a bőr fehér. A tojó valamivel világosabb árnyalatú. A szakáll - amely mindig fekete - a világosabb toll miatt jobban szembetűnő.

A magyar tyúk a Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változata, egyike törvényileg védett baromfifajtáinknak.

Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták be a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát.

Kelet-ázsiai madár, mely főként Mandzsúria, Dél-Kelet Szibéria, és Észak-Japán területén költ, telelni délebbre, (Indokínaba és Japán déli részére vonul. Betelepítették Észak-Amerikába. Mint európai rokona, a fürj, ez a madár is a füves területek és gabonaföldek jellemző faja.

Főként rovarokkal és más gerinctelenekkel és magvakkal táplákozik.

Fészkét a sűrű növényzetben elrejtve 7-8 tojást, a földön rakja és azt 18 nap alatt kikölti. Évente egyszer vagy kétszer költ.

A nemzetség 23 ismert fajának előfordulása eredetileg Afrikára és Madagaszkár szigetére volt korlátozva. Már ókori írók is oly híven írják le, hogy két általuk ismert fajukra elég biztonsággal ráismerhetünk. Amerika fölfedeztetése után csakhamar oda is betelepítették s ott most már elvadultan is él.

Jellemző bélyegeik: az erőteljes test, rövid szárny, közepes hosszúságú fark, nagyon hosszú felső farkfedők, sarkantyútlan, rövidujjú láb, erős csőr, többé-kevésbbé csupasz fej és nyak.

A páva (Pavo cristatus) a fácánfélék családjába tartozó madár. A páva eredetileg vadon élő madár, de sok országban megszelídítették. A pávatartás egy időigényes, de nagyon kifizetődő hobbi. Az első dolog, amire egy újdonsült pávatenyésztő igen hamar rájön, hogy ezek a csodálatos madarak könnyen idegessé vállnak.

Ezeknek a nagyszerű madaraknak nyugalomra és harmóniára van szükségük. Meglepő módon, szinte minden állatkertben láthatunk pávákat, sokban közülük a madarak szabadon sétálhatnak.

Az Uca-fajok a világ melegebb területein mindenhol megtalálhatók, a Csendes-óceán partjain éppúgy, mint az atlanti térség déli részén és a Földközi-tenger partvidékén. E nem fajai nincsenek veszélyeztetve.

Az Uca-fajok hossza maximum 3-4 centiméter, az olló hossza maximum 5 centiméter. A hím rákoknak van egy túlméretezett és feltűnő ollójuk. Udvarláskor a hímek világos színű ollójukat mutogatják a nőstényeknek, és remélik, hogy sikerül így párosodásra az odúikba csalogatniuk.

Szerkezete jellegzetes rétegrács. A hexagonális hálózatú rétegekben az atomok távolsága (1,42 Ǻ) kisebb, mint a a gyémántrácsban (1,542 Ǻ), míg két szomszédos réteg 3,35 Ǻ (10 Ǻ = 1 nm) távolságra van egymástól. A rétegsíkokat gyenge van-der-Waals-erők tartják össze.

Fejlett lapokkal határolt, kristályos alakban ritka, többnyire pikkelyes-leveles vagy vaskos, szemcsés, néha földes halmazokban jelenik meg.

A grafitban egy szénatom három másik szénatommal kapcsolódik egyszeres kovalens kötéssel.

A gyémánt a terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a legkeményebb természetben előforduló ásvány (a nagyon ritka wurtzit-bórnitridet és a lonsdaleitet leszámítva^[1]), átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotróp módosulata (vö.

Kanalas gém (Platalea leucorodia - Löffler - White Spoonbill): a nevével ellentétben az íbiszfélék családjába tartozó, Közép- és Dél-Ázsiában honos faj mintegy 80-85 cm testnagysággal.
   Leginkább gémnek néznénk. Előfordul a szenegáli tengerparton, Dél-Európában, Hollandiában, a Fertő-tavon, továbbá néhány kóborló példány Közép-Európában másutt is.
   A kifejlett kanalas gémek csőre (hosszú, kanálszerű) is kissé idegen a család többi tagjától, de hogy mégis közös tőről fakadnak, annak bizonyítására fel szokták hozni: az egyiptomi íbisszel való keresztezése eredményeként termékeny utódok jönnek létre.

  Nyári lúd (Anser anser - Ganser - Greylag Goose) v. szürke lúd: rendszertelenül, de korán érkezik hazánkba. A februári ködökben messzire hallatszik ennek a récefélék családjában, a mezei (v. szürke) ludak csoportjába tartozó madárnak a jellegzetes kiáltása.
   Izlandtól az Amurig az északi félteke mérsékelt égövének hidegebb tájain otthonos. Leginkább a mocsaras, nedves lapályokat kedveli. A tengerpartok közelében, folyótorkolatokban tanyázik.